A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-13 / 46. szám
ONNAN A természetben elhelyezett legnagyobb szoborcsoportot, az Ördögfejeket, Vaclav Levy (1820—1870) cseh szobrász faragta és a Mélník melletti Zelízy falu közelében látható. Thébában befejezték Nefertari királynő (II. Ramszesz felesége) háromezer-kétszáz éves sírkamrájának falán látható freskók restaurálását. A sírkamrát 40 évvel ezelőtt bezárták, mert a freskókat kikezdte a túl nedves levegő. A monszunesőre várva Indiában ősicjők óta megrendezik a Teej nevű fesztivált, amelyen a résztvevők — többek között — titokzatos ábrákkal befestett tenyérrel imádkoznak az életet jelentő esőért. A jelek szerint az idén hiábavaló volt az imájuk, mert Indiát az elmúlt száz év legsúlyosabb aszálya sújtotta. HAILOTTUK-OLVAáTÜK-IÁrmK w TALLÓZÁS NYELVÜNK TÖRTÉNETÉBEN Ez a könyv Budapesten a Tankönyvkiadónál jelent meg. Szerzője, Kázmér Miklós magyarországi egyetemi tanár. A kötetről mégis bátran állíthatjuk, hogy a miénk (is), hiszen a benne közzétett tanulmányok javarészt nálunk — Kázmér Miklós bratislavai vendégtanároskodása idején — születtek, s nem egy közülük elhangzott már a Csehszlovák Rádió magyar nyelvű adásában, egy részük pedig nyomtatásban is megjelent sajtónk, főként a Hét nyelvművelő rovatának jóvoltából. A tanulmánykötet szerzője nyelvtörténész, etimológus. Könyvének első része, Szavak sorsa címmel, szótörténeti írásait és szófejtéseit tartalmazza. A tudományos szigorral megirt cikkek stílusa egyszerű, bárki számára érthető és élvezetes, címük — Szökőév — szökellö esztendő, „Jó állat a só", Az agyafúrt és a szélhámos, Szendvics és guillotine stb. — izgalmas kalandozásra csábítja a nyelv múltja iránt érdeklődő olvasót. A kaland során derül ki, hogy mi közös van a kalóz és a kalauz, a trágya és a drazsé közt, miként lett a bűzből büszke, az Ágostonból aggastyán, a Károlyból király, Caesarból császár ... Személynevekről, helynevekről — hirdeti a második fejezet címe, ill. ezek eredetéről, fejlődéséről, változásairól szólnak az idesorolt névmagyarázatok. Mikor lett a lakatosból Lakatos, mire utalnak a Fekete, Balog, Horváth stb. családnevek, mi köze van Molnárnak Mlynárhoz, Lehotainak Lehotskyhoz, honnam származik a Bartók vezetéknév, milyen fa a Sárosfa — minderre választ találunk ezekben az írásokban. Legértékesebbnek a kötet harmadik témakörébe — Honnan tudjuk, hogyan bizonyítjuk — tartozó dolgozatok mondhatók. Ezek nem egy-egy kutatási eredmény, hanem a nyelvtörténeti munka módszertanának bemutatására vállalkoztak. Megismertetnek bennünket a nyelvrokonság bizonyításával, az etimológiai szótárakkal, a szófejtés alapelveivel, a névfejtés metodológiájával. A kötetet néhány nyelvemlékeinkben — a Halotti Beszédben, a tihanyi apátság alapítólevelében — fellelhető hangtörténeti jelenség magyarázata zárja. Kázmér Miklós könyve mesteri ötvözete a tudományos igényességnek és a népszerűsítő szándéknak, ezért hasznos olvasmánya lehet mindenkinek, legyen az kezdő vagy akár haladó szintű értője a nyelvtörténetnek. Fehér Péter A Csehszlovák Rádió magyar adásának publicisztikai műsorát, a Szombat reggel-t bizonyára sokan hallgatják. A hétvégi műsorblokkban elsőként jelentkezik, szombaton reggel nyolc órakor. Jelentőségét ez a körülmény is megnöveli. Ha az első hangütés jó, ha a szombat reggel-t szívesen hallgatják, a hétvége müsorszámai félig-meddig megnyerték a csatát, hiszen a hallgató nem váltja át a hullámsávot, kíváncsi a hétvége folytatására. Szabó Tibor október 10-i Szombat reggele közérdekű hírekkel, riportokkal, beszámolókkal kötötte le a hallgató figyelmét. Kamocsai Imre riporter egy SZISZ tisztségviselőt szólaltatott meg. Megtudtuk, hogy a SZISZ IV. kongresszusa nyíltabb volt, mint az előzőek. A felszólalók nemcsak arról beszéltek, ami jó és kielégítő, hanem arról is, ami visszás a szervezet életében. Szóba kerültek a rossz útra tért fiatalok, a kábítószerrel élők, a munkakerülők, a szervezeti munka iránt közömbös SZISZ-tagok. Miklósi Péter jegyzetét egy levél ihlette, amelyben egy idős asszony arról panaszkodott, hogy az élelmiszerüzletben néhány koronával becsapták. Bállá Igor Ógyallára (Hurbanovo) kalauzolt bennünket, ahol a paprikatermelő kiskertészeket szólaltatta meg. Arról panaszkodtak, hogy a felvásárló üzem nem hajlandó tőlük átvenni a paprikát. Hétről-hétre húzzák-halasztják a dolgot, a paprikájuk közben megtöpped. A felvásárlók viszont arra hivatkoznak. hogy a kistermelők is ludasak a dologban, mert a kelleténél nagyobb mennyiséget szedtek le. Fölháborítók az ilyen huzavonák, amikor mindannyian tapasztaljuk hogy a zöldségboltokban kevés és drága a paprika. Nagy Imre a Kelet-szlovákiai Somodiból (Drienovec) tudósított, ahol a szőlészek arról panaszkodtak, milyen nagy károkat okozott a fagy. Protics János a téli üdülés lehetőségeiről érdeklődött az utazási iroda dolgozójától. Összegezésképpen elmondhatjuk: Az október 10-én sugárzott Szombat reggel élvezetes és tartalmas műsor volt.-Dénes-N TÁDC Ah AI NÉPRAJZ ES TÁRSADALMI TUDAT A megalakulásának 30. évfordulóját jövőre ünneplő Szlovák Néprajzi Társaság háromévenként rendezett közgyűléseinek tizedikét az idén október 6—8-án Léván (Levice) tartotta. Két más rendezvény is kapcsolódott ehhez a Társaság életében fontos mérföldkőnek minősülő eseményhez. Az egyik a lévai Barsi Múzeum megalakulásának 60. évfordulója kapcsán rendezett ünnepség, a másik pedig az a tudományos konferencia, amelyet „A néprajztudomány feladatai a társadalmi tudat alakításában" címmel szintén ebben az időben rendeztek. A bevezető, elméleti alapvetést nyújtó előadást Bozena FHová, a Szlovák Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója tartotta, majd a Magyar Néprajzi Társaságot képviselő Selmeczi Kovács Attila a probléma magyarországi vetületeiröl szólt. Ugyanakkor Krystyna Kaczko, a Lengyel Néprajzi Társaság nevében üdvözölte a résztvevőket. Ezt követően több mint egy tucat előadásban a hazai néprajztudomány képviselői a problémakör több oldalról történő megvilágítására törekedtek. Az egyik legizgalmasabb kérdéscsoportot azok az előadások képezték, amelyek a múzeumok közművelődési szerepkörének, tudatformáló tevékenységének a meghatározására törekedtek, valamint a muzeológusok munkájának társadalmi megbecsülése visszásságaira hívták föl — elénk visszhangot keltve — a figyelmet. Egy másik előadáscsokor az egészséges nemzettudat alakításának a szemszögéből vizsgálta a problémát. A kérdéskört bevezető, elméleti alapvetést nyújtó előadás után a népi kultúra és a lokálpatriotizmus kölcsönhatásairól, a néprajznak a külföldön élő szlovákok nemzettudatában játszott szerepéről, valamint a Csemadok Érsekújvári Járási Bizottsága Néprajzi Szakcsoportja munkájának módszertani tanulságairól hangzottak el referátumok. A konferencia előadásai által körbejárt problémakör hazai magyar viszonylatban is megérne egy — akár interdiszciplináris — megvitatást. Ehhez jó kiindulási alapot nyújthatnak a Léván elhangzott előadások, amelyek rövidesen nyomtatásban is megjelennek majd. Liszka József W ’ SZLO' GEDDA ES A SZLOVÉN OKTETT Ha az idei BHS egyik fesztiválcsúcsát az északról érkezett Stockholmi Filharmónia fellépése jelentette, úgy a másik csúcs már egy észak—déli együttműködés jegyében fogant. A svéd—orosz származású Nikolai Gedda és a jugoszláv Szlovén oktett — akik már nem egy közös hangversenyt adtak szerte a világon — ismét társultak és egy emlékezetesen szép hangverseny élményében részesítettek bennünket. Ami a műveket illeti, azok valóban rendkívüliek voltak, hiszen — egyedi hanglemezeket leszámítva — csupán turistautak alkalmával, a keresztény kelet metropolisainak katedrálisaiban hallhatók számunkra. Előadóink ugyanis a pravoszláv—görög liturgia világából merítve olyan apró gyöngyszemekből válogatva állították össze műsorukat, amelyek dallamvilága sok száz évvel korábban Bizáncban fakadt, s melyeket Szabolcsi Bence „folyondárszerű dallamhimzésnek” nevez. A műsoron szereplő és főleg a XIX. században keletkezett művek és szerzőinek neve zömmel ismeretlen számunkra, de örömmel fedeztük fel közöttük az egyik legjelentősebb XVIII. századi orosz zeneszerző, Dimitrij Sztyepanovics Bortnyanszkij (1751-1825) nevét is. Az a'capella oktettel való találkozásunk revelációként hatott. Ezt a hatást pedig még hatványozta, hogy ahol a művek jellege megkívánta, mint primus inter pares, a nyolc férfihanghoz kilencediknek Nicolai Gedda tenorja is csatlakozott. A Szlovén oktett, az autenticitás érzetét keltő tolmácsolása mellett azzal a felszabadult, természetes énekmóddal és a dallamok plasztikus megrajzolásával nyűgözött le, mely csak a legmagasabb szinten való tolmácsolás természetes velejárója. A Geddával való első találkozás felkavaró élményét pedig fokozta az örvendetes tény, hogy hangja még hatvanon túl is, makulátlan szépségében szól. Varga József 9
