A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-11-06 / 45. szám

Ismét , LENINGRADBAN Az elmúlt húsz esztendőben kétszer jártam Leningrádban, vagy ahogy sokan és sokfelé nevezik: Észak Velencéjében. Első alkalommal moszkvai tartózkodá­som idejéből egy hetet lecsippentve a Krásznij Síp nevű expresszel egy rövid éjszakai utazás után érkeztem meg „Pi­tyerbe", s több mint szerencsés idő­ben: a fehér éjszakák kellős közepén, amikor a Nagy-Néva partján — felhős időben — alig lehet megkülönböztetni a nappalt az éjszakától. Ahogy Puskin fogalmazta versbe: „Holdtalan és csil­lámló éjjel." Abban az időben a „csillámló éjjelt" leginkább a zárt üzletek jelezték, de még azok sem mindenhol, mert az éttermek és kimérések egy része nyitva 1 1. A városalapító I. Péter cár szobra 2. Híd a Nagy-Néván 3. A Fontanka az Anyicskov-hídróí 4. A Szmoínij-székesegy­­ház alkonyi fényben (A szerző felvételei) volt éjszaka is. Akkor a még új, korsze­rűen berendezett Rosszija Szállodában laktam, és — mert teljesen szabad volt a hét minden napja — leginkább gya­logszerrel ismerkedtem a négymilliós várossal. Amikor úgy-ahogy eltájéko­zódtam a város központjában, napja­imat részekre osztottam. Legtöbb időt az Ermitázsban töltöttem el, ahol megpróbáltam — balga igyekezettel, ami tapasztalatlanságomból fakadt — mindent megnézni. Persze csakhamar rá kellett jöjjek, hogy az efféle igyekezet eleve kudarcra ítéltetett. Ezért aztán végleg lehorgonyoztam a második emelet Palota térre eső oldalán, ahol ugye a tizenkilencedik és a huszadik század legjelentősebb modern festő­művészeinek alkotásait gyűjtötték egy­be ... Mivel ez idő tájt a költészet mellett a modern képzőművészet izga­tott leginkább, a nap, illetve a napok jó részét az Ermitázs második emeletén töltöttem el. Amikor pedig belefárad­tam a járkálásba és a képnézésbe, be­szálltam az Ermitázs elöl induló szár­nyashajóba a „rakétába", amely fél ru­belért kiröpitett a Finn-öbölbe, Petrod­­vorecbe. Amikor először próbáltam ki ezt az utat, csak úgy a véletlenre bíztam magam, de később rendszeresen kijár­tam Petrodvorecba ebédelni. Ennek oka 20

Next

/
Oldalképek
Tartalom