A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-11-06 / 45. szám
ÉLETÉBŐL színjátszás csak szalmaláng lesz, de nem így történt. A városi művelődési központ igazgatója, Morva Pál, minden feltételt megteremtett ahhoz, hogy az együttes jól dolgozhasson. S ez a lelkesedés nem lanyhult a mai napig. A jelenlegi Poloska Színház indulása 1983-ra esik, amikor bemutatták névadó színdarabjukat, Majakovszkij Poloskáját. Ezt az előadást már Bodnár Gyula rendezte, közösen Szigeti Lászlóval, aki ugyancsak ismert színházi berkeinkben. A Poloskával az együttes megnyerte a jubileumi 20. Jókai Napok első díját, s a hazai magyar színjátszást képviselte a Martini Színházi Szemlén (Scénická zatva). Erről eszembe jut egy nagyon kedves történet. Az előadásra az esti órákban, tehát a főműsorban került sor. Telt ház előtt játszottak a megyeriek, bejöttek a poénok, s a közönség vastapssal jutalmazta az előadást. A szakmai vitára rögtön az előadás után került sor. A lektori testület a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a produkcióról, de volt egy olyan megjegyzés, hogy javítani kell a gesztusrendszeren, mert gz nem volt minden esetben összhangban az elhangzott szöveggel. Erre a jelenlévők közül — mert a vita nyilvános volt — felállt egy fiatalember s a következőket mondta: — Egy szót nem tudok magyarul, de az előadás minden részét tökéletesen megértettem. A következő bemutatóra ismét egy év szünet után került sor. 1985-ben két egyfelvonásost vittek színpadra. A francia bohózatirodalom két nagy egyéniségétől (Eugene Labiche és Georges Feydeau) bemutatták az Ilyen a világ! és az Aludj el! c. vígjátékokat. A 22. Jókai Napokon Bodnár Gyula megkapta a legjobb rendezés díját. 1986. A nagymegyeri színjátszó együttes önellátó. Tudja mit akar, miért és hogyan. A műsorválasztásnál meglepnek bennünket olyan színdarabokkal, melyek számunkra esetleg kevésbé ismertek, de annál érdekesebbek. H. Barta Lajos: Szalto mortále c. Sós György: Az emmenthali hóhér, a főszerepben (baloldalt) Varga Tibor komédiája jelentett számunkra élménygazdag színházi estét. Ennek a színdarabnak a bemutatásával nem csupán a puszta szórakoztatás volt a cél, hanem a figyelem ráirányítása egyéni és társadalmi problémáinkra. Korszerű stílusrendszerrel, korszerű mondanivalóval álltak elénk. A 23. Jókai Napokon megnyerték a nagydijat. Az idén tavasszal, ismét egy felfedezés hazai színházkultúránkban. Sós György: Az emmenthali hóhér, s a 24. Jókai Napok nagydíja. Talán ezzel az előadással vált nagykorúvá az együttes. Hogy nem áll le a csapat, bizonyítja a névadás. A plakáton ez évben jelent meg először hivatalosan a nevűk. Szerintem nem vitatható az a tény, hogy az együttes szíve, motorja az írásom elején említett Varga Tibor, nagy színészi adottságokkal megáldott fiatalember. Az eddig bemutatott színművek valamennyi főszerepét ő játszotta. Komárom, s az évente megrendezett fesztiválunk közönsége megismerhette még 1979-ben, amikor a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda) Járási Népművelési Központ színjátszói Görgei Gábor Handa-basa, avagy a fátyol titkai c. komédiáját játszották. Egy évre rá Frederico Garcia Lorca: A csodálatos Vargánéjában a bíró szerepmegformélásáért a legjobb férfi alakítás díját nyerte. Hasonlóan díjat nyert a Kismadárban, a Poloskában és a Szalto mortáleban. Elismerésben részesült emmenthali hóhérként is. Örömmel tapasztaltuk, hogy a versmondók versenyében is indult, s az elmúlt évben az első díjon kívül a legtöbb közönségszavazatot kapta. Egyszer megkérdeztem tőle, miért nem szerződik a Mateszhoz? Azt válaszolta, hogy hivatásos színészként nem biztos, hogy azt játszhatná, amiben jól érzi magát. Műkedvelőként viszont adottságainak megfelelően azt játszik, ami neki tetszik, s amit szeret. A közönségnek meg nem számít, hogy amatőr vagy profi, a fö az, hogy jó előadás legyen. Főállásban a kultúra dolgozója, s az eddig végzett munkájáért a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságnak Kulturális Bízott- / sága 1987 tavaszán az öntevékeny művészeti mozgalomban elért eredményeiért kitüntetésben részesítette. A Csemadok és a művelődési központ jó kapcsolatainak, valamint a városi nemzeti bizottság támogatásának köszönhető, hogy az együttes kulturált körülmények között dolgozhat, a heti egy próba mindenki számára kellemes és hasznos időtöltés. Kialakult a felkészülési rendszer, van próbafegyelem, a hiányzás minimális, ami egyben arról is tanúskodik, hogy a csoport valamennyi tagja becsületesen dolgozik, örömmel játszik. Csak igy lehet jó eredményeket elérni. Az együttes átlagéletkora 30 év körül mozog. A csapatnak sikerült összeegyeztetni a család és az együttes időbeosztását. S ehhez nem kellett sok, csak egy kis akarat, jóindulat, szeretet. Ami másutt sok esetben hiányzik. Otthon, a hazai közönség előtt három reprízt tartanak. A befektetett energia nem vész kárba, mert átlagban 15—20 előadást tartanak. Mégis mi az, ami megkeseríti ezt a sok fáradozást, áldozatot? Mert ilyesmi is van. A kinti fellépések alkalmával a fogadtatás. Volt olyan hely is. ahol az érkezéskor még csak nem is köszöntek a hazaiak... Mi is kéne még ? Mi az, amitől még örömtelibbé, teljesebbé lehet tenni a műkedvelő színjátszást? Több szereplési lehetőség, az együttesek egymás produkcióját ne csak a Jókai Napok alkalmával ismerjék meg, hanem év közben is. Elképzelhető lenne egy-egy csereszereplés távolabbi területeken élő és alkotó csoportokkal — elmélkedik az együttes rendezője. S valóban, miért ne lehetne? MOLNÁR LÁSZLÓ • Megjelent könyv alakban a Csemadok Bratislavában 1987. április 11—12-én tartott XIV. Országos Közgyűlésének az anyaga. A Csemadok Központi Bizottsága szervezési osztálya által A Csemadok XIV. Országos Közgyűlése címmel, belső használatra öszszeállitott és 700 példányban kiadott gyűjtemény tartalmazza az Országos Közgyűlés jegyzőkönyvét, megnyitóját, a Csemadok Központi Bizottságának a XIII. Országos Közgyűlés határozatainak teljesítéséről és a Csemadok további feladatairól szóló beszámolóját, a Csemadok Ellenőrző és Revíziós Bizottságának a munkájáról szóló jelentést, a vitában elhangzott felszólalásokat, a Csemadok XIV. Országos Közgyűlésének határozatát, a Csemadoknak a CSKP XVII. és a S2LKP kongresszusa utáni feladatait meghatározó dokumentumot, a zárszót, valamint a Csemadok KB Elnöksége tagjainak, a Csemadok KB tagjainak, póttagjainak és a Csemadok Ellenőrző és Revíziós Bizottsága tagjainak a névsorát. A mintegy 200 oldalas dokumentumgyűjtemény a csehszlovákiai magyar dolgozók kulturális életének szinte minden területére kiterjed. Időszerű társadalmi és művelődéspolitikai kérdéseket tárgyal, számos — a kulturális és társadalmi élet tökéletesítését szorgalmazó — javaslatot tartalmaz. Olvasmánynak is érdekes kiadvány. • A Csemadok Központi Bizottsága a tagtoborzást továbbra is kiemelt feladatnak tekinti. A Szövetségnek az 1987 — 1992-re vonatkozó távlati munkaterve — a Csemadok XIV. Országos Közgyűlése határozatainak megfelelően — a tagtoborzást az elkövetkező öt évre úgy irányozta elő, hogy a Csemadok taglétszáma 1987-ben 92 ezerre, 1988-ban 93 ezerre, 1989-ben 95 ezerre, 1990-ben 97 ezerre, 1991-ben 98 500-ra, 1992-ben 100 ezerre emelkedjék. A felmérések szerint a lakosság számarányához viszonyítva a tagtoborzás növelésére Bratislavában, valamint a Dunaszerdahelyi (Dun. Streda), a Komáromi (Komárno), az Érsekújvári (Nővé Zámky) és a Rimaszombati (Rim. Sobota) járásban van a legtöbb lehetőség. • A Nemzeti Front választási programjának a teljesítését a Csemadok egyik központi feladatának tekinti. A jövőben annak érdekében, hogy ezen a területen is eredményesebbé váljék a munka, pályázatot, illetve versenyt indít. A verseny eredményét az 1990- ben és az 1992-ben tartandó évzáró taggyűlések alkalmából hirdeti majd ki. A győzteseket értékes díjjal jutalmazza. • A jelenlegi ötéves (1987—1992-es) választási időszakban a Csemadok KB Elnöksége és a Csemadok járási bizottságainak elnökségei a két nyári hónap kivételével havonta üléseznek. A Csemadok Központi Bizottsága évente háromszor, márciusban, májusban és októberben ülésezik. • Füzet formájában önálló kiadványként is megjelent a Csemadok alapszabályzata. A Szlovák Szocialista Köztársaság belügyminisztériuma által 1987. október 1 -jén jóváhagyott dokumentum A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kulturális Szövetségének Alapszabályai címet viseli. 7
