A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
ószláv szó, a nyelvtörténészek szerint minden bizonnyal mocsárvidékbe beágyazott szigetet jelenthetett. A város legelső ismert címerében még a brandenburgi kiterjesztett szárnyú sas szerepelt. A tizenharmadik században a ragadozó madár szétterpesztett lábai alatt két parányi medve is látható. Csak jóval később, száz év múlva válik aztán címerállattá a „berlini mackó". Berlin 1874 és 1882 között körvaSutat kapott, majd a századforduló táján megindult a ma nagyon népszerű és közkedvelt S-Bahn és U-Bahn, a magas- és a földalatti vasút kiépítése. A főváros nem mindennapi lendülettel épül-szépül mostanában. A Friedrich-Strassén is körülnéztem. A Frigyes utca, tudtam meg egy korsó sör mellett a Hotel Metropol elegáns teraszán az éppen ráérő, beszédes kedvű, magyarul is jól beszélő Otto pincértől, a Belváros leghosszabb utcája, déli része Nyugat-Berlinben végződik. Az utca képe sokszor változott. Errefelé, újságolta Otto, szinte állandóan bontottak és építettek. A Friedrich-Strasse egy időben a színházi élet és a szórakoztató ipar főutcája volt. Itt nyílt meg az első berlini mozi, de a Frigyes utcában működött az első automata étterem is. A második világháború romba döntötte a Friedrich-Strassét. Még ma is eléggé foghíjas az utca, sok a beépítésre váró füves telek. A Weidendammbrücke, a Füzesgáthíd szépséges „sasos" hídjánál is megálltam egy szusszanásnyi időre. Állítólag itt a „legberlinesebb” Berlin. — A környéken — mesélte nevetve pincér ismerősöm — még a sirályok is hamisítatlan berlini tájszólásban rikoltoznak a békésen tovafolydogáló Spree vize fölött. A túlsó oldalon, látom, többszintesre tervezett saroképület harmadik emeletét állítják össze a serényen dolgozó munkások. — Egyetlen nap, 24 óra leforgása alatt egy teljes emeletrészt húznak föl — magyarázza büszkén egy mellettem megálló öregember. — A közelben lakom, naponta látom őket, nekem elhiheti: precízek, pontosak, s értik a dolgukat módfelett. Amit csinálnak: tömegépítkezés — felsőfokon. Mert a csúcsíves stílusban helyreállított épület minden karcsú szeglete elöregyártott elemekből készül. Éjszaka is dolgoznak. Rákapcsoltak az építők nagyon, szeretnék a jubileum évében befejezni a munkát. Van látni- és tanulnivaló Berlinben elég. A városszimbólummá nőtt tévétorony környékén éttermek, kávézók, virslit is felszolgáló söröző vendéglők csalogatnak. A kiszolgálás pedig gyors, villámgyors, és — udvarias. — Legyen máskor is szerencsénk — kísér az ajtóig az egyik sorházban a pincér, pedig nem is kapott borravalót —, ne feledje a kedves vendég, Berlin GYERMEKEKNEK A vén kakukkos óra jó pár éve szolgált már a háznál. Nagy megelégedéssel nyugtázta, hogy serénykedése nem volt hiábavaló, mert szolgálata alatt állandóan és pontosan múlasztotta az időt. Az ablakkal szemközti falon volt a helye. Onnan köszönt vissza a Napocskának, aki minden reggel bekacsintott az ablakon és üdvözölte öt. Nyáridőben hosszabb ideig eltársalogtak, míg télen az égi vándor éppen hogy csak bekukkantott néhány nyájas szóra. — Maradj még egy kicsikét — kérlelte a Vén Kakukkos a Napocskát —, mesélj, mi mindent látsz onnan föntről! — Most nem maradhatok — felelte a Napocska — ma rövid napom van. — Csacsiságot beszélsz. Napocska! Az időt én csinálom s mint jó barátod, annyit adok belőle, amennyit csak óhajtasz!... — Nagy tévedésben vagy Vén Kakukkos — mosolygott a Napocska — te csak jelzed az idő múlását, de attól függetlenül, hogy jelzed-e vagy sem, az idő éppen úgy múlik, mintha te nem is lennél a világon! No, szervusz, holnap majd megint találkozunk! — intett még egyet a sugarával és továbbállt. A Vén Kakukkos mérgében rávert kisebbik fiára, a percmutatóra „aki" ijedten ugrott tovább és felettébb furcsállotta a szokatlan bánásmódot! — Gyerünk, gyerünk! Lóduljatok, siessetek!.— mordult gyerekeire: a Kis- és a Nagymutatóra a Vén Kakukkos — Majd én megmutatom, ki csinálja az időt! Hajtsatok rá, mert én most egy nap alatt kettőt fogok csinálni! — S valóban, amikor besötétedett, a Vén Kakukkos mutatói már éjfélt mutattak. Gazdája fejcsóválva nézegette a mutatókat. — Megkergült ez az óra — morogta magában, aztán elővette zsebóráját és hozzá igazította a Vén Kakukkos mutatóit. Másnap a Napocska a szokott időben jelentkezett. A Vén Kakukkos alig biccentett vissza a köszöntésére. — Ejnye komám, miért vagy olyan morcos ?! — évődött vele a Napocska. — Majd neked is elmegy a kedved mindjárt! — gondolta a Vén Kakukkos aztán odakiáltotta az évödö Napocskának : — Tudd meg, hogy ma találkoztunk utoljára, mert ettől kezdve nem mutatom az időt! Nem fogod megtudni, hogy mikor kell felkelned! — Nocsak, no! — kacagott a Napocska és elballagott a maga útján. Azt már nem is hallotta, hogy a Vén Kakukkos belsejében nagyot kattant valami. A mutatók megálltak, megszűnt a tiktakolás. A falióra nem mutatta többé, hogy hogyan múlik az idő. Kárörvendve figyelte, mi lesz nélküle?! Igen elcsodálkozott, hogy bár ő még csak a delet mutatta, mégis eljött az este és besötétedett... Majd az éjszaka elteltével a reggel is beköszöntött. A Vén Kakukkos már arra sem emlékezett, mennyi ideig álldogált tétlenül, amikor egyszercsak a gazda leemelte a falról. Forgatta, nézegette, próbálta elindítani, hiába, az óra megmakacsolta magát. Óráshoz vitte, de az órás csak legyintett: — Nem érdemes megjavítani! — mondta — Azon az áron újat vesz, gazduram! Hazavitte hát és a szemét közé hajította. Az óra majd elsüllyedt szégyenében, amikor a Napocskát meglátta. — Mennyi ideig szolgáltam hűséggel, s látod, most milyen csúnyán bántak el velem?!... — keseregte. — Bizony, bizony! — dorgálta őt a Napocska — így jár, aki gőgösen ellene szegül az igazságnak és megtagadja a kötelességét. KOVÁCS JÓZSEF mindenkit visszavár! ZOLCZER LÁSZLÓ A szerző felvételei Ugye milyen finom a ropogós korai cseresznye, amelyet már május közepén, június elején a kertekben szedhetünk. S ugyanúgy ízlik a később érő sárgabarack, körte, őszibarack, szilva stb. Gyümölcsfáink gazdag választékot kínálnak. Még nagyobb a választék a Földközi-tenger vidékén és a trópusokon. A legkedveltebb gyümölcs itt a banán, melyet különböző módon elkészítve mindennap fogyasztanak. Görögországban és Törökországban az őszibarackot kedvelik. Szinte minden sarkon árulják az óriási, pirosló gyümölcsöt. És mégis a legelterjedtebb gyümölcs a mindenki által ismert alma. A rózsafélék családjához tartozik. A nemes alma a Kaukázus vidékéről, Turkesztánból és Afganisztánból származik. Európai faja a vadalmafa valamikor nálunk az egész ország területén gyakori volt. Azt mondják, nincs az almánál izletesebb, egészségesebb gyümölcs. Az ismert vitaminok mellett sok meszet, foszfort, vasat és ásványi sókat tartalma?, melyekre szervezetünknek naponta szüksége van. Különleges anyaga a pektin, amely szervezetünkből minden káros dolgot elűz, védi a fogakat, a gyomrot és a szívünket. A savanykás ízű alma oltja a szomjúságot és a nagy melegben jobb mint a víz. És még van egy jó tulajdonsága, amellyel a többi gyümölcsöt is fölülmúlja, hogy nagyon sokáig eláll. Ha szakszerűen tárolják, minőségét néhány hónapon át is megőrzi. Színezzétek ki a hiányzó ivi a itianycv részeket úgy, ahogy a festő elképzelte. Sok országban a II. világháború után honosodott meg, amikor a szakemberek számos új fajtát kereszteztek és nemesítettek. A legtöbb almát a Szovjetunió termeszti. Magyarország pedig az egy főre eső almatermesztésben világelső — 100 kg alma jut minden lakosra. (A világátlag 8 kg). Almakivitelben első Olaszország, második Argentína és harmadik Magyarország. Csehszlovákiában annyi almát termesztünk, mint az összes többi gyümölcsből együttvéve. L S. 21
