A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
E HETI AJAHLATIMK BONSAI A cserépbe ültetett kis fák (bonsai) gondozását szeretném megtanulni. Tarthatók-e hosszabb ideig virágcserépben és milyen gondozást igényelnek ? K. I. Lelesz A cserépbe ültetett kis fák nevelése, a bonsai, különleges és nem könnyű feladat. Az ilyen fák szépségére először a kínaiak figyeltek fel, majd a természetes technológiáját, módszerét a japánok dolgozták ki — a tökéletességig. A japánoktól ered a bonsai elnevezés is. Ezek a fák nagyon értékesek. Nemcsak a gondozásukra szánt szakértelem és idő miatt, ami nemegyszer ötven, száz év is lehet, hanem azért is, mert minden növény formáját és termetét tekintve valóságos remekmű. A bonsai nevelésre legalkalmasabb a fenyő, cédrus és tiszafa, míg a lombhullatók közül a juhar, bükk és nyírfa. Csak azok a fák alkalmasak ilyen nevelésre, amelyek vagy jól tűrik a metszést (ami például a dióra nem jellemző), vagy lassú növekedésűek. A növényeket egyaránt lehet magról, dugványról vagy akár szemzésről is szaporítani. A növények nevelése speciális, alacsony szegélyű, lapos „tepsikben" történik, amelyek alján egy vagy két vízelvezető található. Itt nemcsak a felesleges víz folyik el, hanem a növény gyökerét is a lyukon átfűzött erős dróttal rögzítjük az edénybe. A fák koronájának kialakítása metszéssel és rézdróttal való megkötözésből áll. A metszés a normális méretű fák nevelésével megegyező módon történik, csak kicsiben. A drótozás, a hajtás körül csavarva történik úgy, hogy a drót vége mindig a talajba szúrva maradjon. A drótnak sem túl szorosnak, sem túl lazának nem szabad lennie. A drótozást és a metszést a virágzó fák esetében virágzás után, a nem virágzók esetében tavasszal kell elvégezni. Ezek a fák nem szobanövényként nevelhetők, hanem szabadban. Ha mindenképpen lakásdíszként szeretnénk használni, kizárólag egy hétig maradhat bent a lakásban. Néhány napos kinntartózkodás után, legfeljebb még egy ilyen szobai tartózkodást bír ki. Hozzávalók: 30 dkg darált sertéshús, 20 dkg hagyma, 20 dkg húsos szalonna, 60 dkg burgonyatészta, 10 dkg sampinyongomba, só, bors, 1 tojás, zsír vagy olaj, í del tejföl Készítése: 10 dkg hagymát apróra vágunk zsíron vagy olajon pirítjuk, hozzáadjuk a darált sertéshúst, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, készre pároljuk, majd a tojással összekeverjük. A burgonyatésztát kinyújtjuk, négyszögekre vágjuk, mindegyikre darált hús} halmozunk, gombócokat formálunk belőle és sós vízben kifőzzük. A szalonnát hosszúkás csíkokra szeljük, kevés olajon megolvasztjuk, hozzáadjuk a karikákra vágott vöröshagymát, együtt ropogósra sütjük, a zsiradékot leszűrjük, tejföllel dúsítjuk. A gombócokat a tál közepére halmozzuk, hagymás szalonnával körűjük és a tejfölös pecsenyelével leöntjük. Betyárgombóc 1. Mély karöltös puha selyemblúz, dúsan redözött felsörészszel. Bősége a csípőn lévő, redözött övbe fogott. Bársony- vagy nehézselyem szoknya illik hozzá. 2. Paszpólozott hosszú sálgalléros egyenes vonalú nehézselyem alkalmi kosztüm. A blúz japán szabású, ék alakban kivágott, gyöngydíszítésü csipke. Minden korosztálynak javasolt forma. 3. Dúsan redőzött, kétrészes aszimmetrikus zsorzsettruha. A váll és a derék redöit gyöngydíszítés fogja össze. Az egyenes, elöl lekerekített szoknya is aszimmetrikus. 4. Nagyon elegáns, féloldalas redőzésű bársony alkalmi ruha. Dísze a fényes selyemmel bélelt vállhoz rögzített stóla. Színházba 17
