A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-30 / 44. szám
INMAN HAILOTTIIK-OLVASTÜK-LATnjK David Soul játszott már a Starsky és Hutch-sorozat előtt, közben és utána, de ha a nézők a világ bármely sarkában meglátják a fotóját, így szólnak: „Nini, a Hutch!” Új filmje, a Hanoi Hilton nagy siker, és szerepel egy olasz minisorozatban, a Szahara titka címűben is. Ennek a cselekménye a húszas években játszódik, Soul egy kalandvágyó idegenlégióst alakít benne. Ausztrália déli partjáról mindössze tizenegy és fél kilométerre fekszik a Kenguru-sziget. A sziklás, zátonyokkal teli, állandóan viharos szoros a hajók valóságos temetője, de partján a medvefókák (a képen), a hatalmas fejű embermagasságú óriáskenguru, a törpe pingvin, az erszényes pele, a hangyászsün, a bozótkenguru és az erszényes róka egyaránt jól érzi magát. A Tatra 815 GTC (Grand Tourist Caravan) 120 ezer kilométer hosszú útra vállalkozott. A speciális terepjáró két év alatt öt földrész 70 országán halad keresztül. A próbaút sikere bizonyítaná az új modell sokoldalú alkalmasságát. A képen az a mini motoros repülőgép látható, amelyet a Tatra 815 fedélzetén szállítanak. * 1 ÉS Y Jékely Endre: FOGAKKAL ES KARMOKKAL Az ember, az olvasó mindig vonzódott (vonzódik) az egzotikumhoz, a különös történetekhez. így vagyunk azokkal a könyvekkel is, amelyek észak és dél vadállatait, vadállatainak vadászatát hozza közel hozzánk. A lévai (Levice) születésű Kittenberger Kálmán vagy Széchenyi Zsigmond könyveinek nemcsak megjelenésükkor volt hatalmas sikerük, ma is kedvelt olvasmánya mind az ifjúságnak, mind az idősebb generációnak. Könyveik ma már klasszikus mértékkel értékelhetők, a két nagy magyar vadász, vadászíró halhatatlanná lett. Jékely Endre könyvei is vadászattal, vadászkalandokkal, a vadakkal összekerült emberek történeteivel foglalkoznak. Könyveiben fölvonulnak a nagyvadak, a tenger nyüzsgő világának érdekesebb egyedei, megjelenik a dzsungelek világa vonzó és olvasmányos előadásában. Jékely ezeket a történeteket a világ vadászirodalmának legjellemzőbb anyagából válogatta és fordította s tette le a magyar olvasók asztalára. „Nagyvadak — közelről" c. könyve 1971 -ben jelent meg, tíz évre rá „A vizek óriásai"-t adta ki a Madách-csal közös kiadásban. Most pedig a budapesti Natura gondozásában jelent meg „Fogakkal és karmokkal (Mendemondák és történetek a ragadozókról)" című könyve. Szépen adjusztált könyv Jékely legújabb műve, s az anyag, amelyet összegyűjtött fölötte izgalmas. A vadakról, elsősorban a ragadozó nagyvadakról van benne szó, a könyv szerzője az állatokról rövid leírást is ad; hogy az olvasó megismerje a könyvben szereplő fenevadakat. A könyv első szakaszában az afrikai ragadozókat veszi sorra, majd az amerikai és eurázsiai vadakat vonultatja fel, az utolsó ciklusban pedig a folyók és tengerek ragadozóiról szól. Megismerkedünk olyan különös állatokkal is, mint a gepárd vagy a rozsomák, találkozunk a kárpáti hiúzzal, a kojottal és a rettegett piranával. Ismereteket szerezhetünk a hiénákról, a hiénák vadságáról és kegyetlenségéről, rokonaikról, a sakálokról, nem is beszélve az oroszlánról, tigrisről vagy jaguárról. Különös tájak, különös, sokszor vérfagyasztó történetek ragadják magukkal az olvasót. Bizonyos, hogy e könyv lapjainak forgatása közben elkerül bennünket az unalom. —Dénes— Szűcs Jenő—Hanák Péter: EURÓPA RÉGIÓI A TÖRTÉNELEMBEN „Előadások a Történettudományi Intézetben" címmel indult egy kitűnő sorozat a Történettudományi és a Pedagógiai Intézet gondozásában, s e sorozat harmadik kiadványa Szűcs Jenő és Hanák Péter két előadása. Szűcs Jenő írásának címe „Magyarország regionális helye Európában. A középkor", Hanák Péter előadásának címe pedig >,Közép-Európa mint történeti régió az újkorban". A címekből világos, miről van szó. Szűcs Jenő évekkel ezelőtt kitűnő tanulmányt jelentetett meg a Gyorsuló idő-sorozatban „Vázlat Európa három történeti régiójáról", amely tudományos és nem tudományos körökben egyaránt nagy visszhangot váltott ki. Így a mostani két előadás és a róluk való akadémiai vita tulajdonképpen folytatása az előbbi könyvnek. Nyugat-Európa, Kelet-Európa, Közép-Európa. Tulajdonképpen újra erről van szó, a hajdani nagy témáról, hogy hová is tartozik voltaképpen a régió, amelyben élünk. (Tehát nemcsak a mai, hanem a hajdani Közép-Európa, amelynek szerves része volt természetesen a mai Szlovákia területe is.) „Az európai regionalitás egyik vitakérdése, hogy járt-e a XVI—XVII. századi elkanyarodás olyan mély és tartós strukturális elváltozásokkal, amelyek az addig az Occidenshez tartozó közbülső területeket, Poroszországot, a Habsburg-monarchia országait és Lengyelországot — kelet-európaivá minősítették volna. Úgy is fogalmazhatjuk: az „elkanyarodás" következtében az említett területek a Nyugat keleti zónájából a Kelet nyugati peremvidékévé tolódtak-e el, vagy külön sajátosságokkal rendelkező, közbülső régióvá váltak-e?" A kérdéskomplexum tehát, az idézetekből s a címekből világos. Kelet-, Nyugat- vagy Közép-Európa? Aligha a mi ismertetésünk célja választ adni e sok évszázados kérdésre, még csak a vékony kiadványnak sem lehet feladata a válasz. A célja annak is, ennek is egy lehet csupán: Megismertetni a szűkebb és a tágabb közönséget a problematikával, ismertetni a forrásokat s újra-gondolásra késztetni mindazokat, akik hajlamosak egyáltalán a gondolkodásra. Ma, a harmadik évezred küszöbén, világok határán, aligha van ennél fontosabb kérdés. (cselényi) mar szó SZOVJET FILMEK FESZTIVÁLJA Többnyire november első hetében rendezik meg hazánk számos városában a szovjet filmek fesztiválját, amelyen részint új filmek, részint régebbi alkotások kerülnek ismételten a mozikba. Ezúttal viszont már szeptember 29-e és október 2-a között, a bratislavai Filmklubban rendezték meg azt a nagy októberi szocialista forradalom 70. és a Szovjetunió megalakulásának 65. évfordulója tiszteletére tartott, élénk szakmai vitákkal s érdekes szemináriumokkal gazdagított seregszemlét. mely több is, más is volt a szovjet filmek bemutatásának hagyományos kereteinél. A Szlovák Film Központi Igazgatósága, a Szlovák Filmtudományi Intézet és társrendezőik ugyanis a nyolcvanas évek szovjet kinematográfiájának bemutatását határozták el, beleértve jónéhány olyan film vetítését, amelyek nem is oly régen még a filmraktárak ilyen-olyan polcainak dobozaiban porosodtak. A kortárs szovjet filmművészet iránt érdeklődő közönség a Filmklub vetítési termeiben összesen tizennyolc filmet tekinthetett meg. A szóban forgó seregszemle műsorának változatosságát jelzi, hogy volt olyan nap, amikor számszerint csupán három filmet mutattak be; viszont épp ezen a napon nem kevesebb, mint kilenc referátumot tartalmazó, a széles körű nyilvánosság részére is hozzáférhető szeminárium szerepelt a programban. Ugyanakkor aligha véletlen, hogy pont ezen a napon vetítették az Andrej Tarkovszkij emlékét idéző Tükör, továbbá Elem Klimov nálunk már ismert Jöjj és lásd!, illetve Alekszej Gelman Ellenőrzés az utakon című, a közelmúltban nagy vihart kavaró filmjét. Nem kevésbé érdekes volt a seregszemle többi filmje is. E tekintetben okvetlenül megemlítendő például, hogy Tengiz Abuladze Pokajanyie (Vezeklés) című alkotása éppen úgy szerepelt a bemutatandó filmek között, mint a Mannheimben januárban nagydíjat nyert Holtember levelei, avagy a Búcsúzás, a Fizetéstől fizetésig, A vádlott és más jeles munkák. A szemle tapasztalatait összegezve elmondható, hogy a nyolcvanas évek szovjet kinematográfiájának keresztmetszetét nyújtó fesztivál hiteles képet adott azokról a friss szelekről, arról a megújhodást segítő légkörről, amely a szovjet filmművészetben — különösen a filmművészszövetség legutóbbi kongresszusa óta — az új törekvéseket, az őszinte, a problémafeltáró, a konfliktusokat és társadalmi ellentmondásokat középpontba állító filmek készítését serkenti. Miklósi Péter Egy kisgyerek képét ábrázolja Zorán legújabb nagylemezének borítója, mely egy kis gondolkodásra készteti a vásárlót, hiszen nem derül ki egyértelműen, hogy a „szép holnapot" kinek is kívánja az előadó. Zorán ugyanis megint alkotott, hiszen a biztos alapokra már bátran lehet építeni olyan monstrumot is, mely nem omlik össze egykönnyen. S egy tapasztalt zenésznek, olyan egyéniségnek, kinek már jelentős gyakorlata van a szakmában, ezt tudnia kell! Zorán úgy is épít, hogy munkája eredménye könnyen lemérhető legyen, s eddigi igyekezetét a sok-sok mindenféle divatirányzat ellenére ki lehet mutatni; azért mert megőrizte sajátosságát, azért mert nem hagyta szétrombolni a felépített téglafalat, azért mert kiállt a saját zenéje mellett. Mert az említett előadó ebben él, ő tudja, hogy amit csinál, annak a jövőben is lesz értéke. Ezt a zenei, illetve lelki világot sajnos csak a közönség egy eléggé kis létszámú rétege érti meg, de akik az intellektualitásra is adnak valamit, azok elfogadták ezt a „filozófiát", azok tudják, hogy mennyit ér, ha meghallgatnak egy Zorán-albumot. S aki csak most teszi fel először a lemezjátszó korongjára az énekes lemezét, annyi értéket talál a zenei anyag közt, hogy el sem hiszi, néhány év alatt mennyit veszített. Ezekből kiindulva a „Szép holnap" egy kicsit a jelent is megszépíti, a tizenkét szerzemény lágyan, pihentetően, felszabadultan szól, az LP utat tör magának a legjobb és legfrissebb hanglemezgyári termékek között is. Ezért kitűnő Zorán legújabb nagylemeze. Koller Sándor 9
