A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-16 / 42. szám
asnsTAN HAnjOTTUK-OLmSTlIK-Iiím'UK I I Sokak szerint egész Nagy-Britanniában nincs erősebb kutya az Ajax névre hallgató négylábúnál: megerőltetés nélkül képes elhúzni egy (üres) Fiat kombit! Emellett megbízható házőrző is — kinézéséröl ítélve az esetleges betörők biztosan elkerülik gazdája házát. Különös kedvtelésnek hódol a bmói Lubomír Stejskal. Városszéli családi házában egzotikus hüllőket és madarakat tenyészt. A képen kisgyermekével és kedvenc kígyójával látható. A szobornak sem árt, ha néha megfürösztik. A képen Abraham Lincoln volt amerikai elnök washingtoni szobrát tisztogatják. W "MAGYAI Lukácsy Sándor: MAGYAR ROBINSON ÉS EGYÉB IRODALMI RITKASÁGOK Lukácsy Sándor irodalomtörténész, esztéta és kritikus műveit jól ismeri a magyar olvasó, nevével gyakran találkozik a különböző lapok és folyóiratok hasábjain. Több könyvnek és antológiának volt a vállalkozója, írója. A magyar irodalom históriája, a különös, érdekes, elfelejtett ritkaságok kibányászása és közhírré tétele állt és áll érdeklődésének középpontjában. Részt vállalt a Hét évszázad magyar versei első kiadásának (1951) szerkesztésében is. Kiadta többek között a Kossuth zászlaja alatt c. antológiát, a Kortársak nagy írókról és a Haladó kritikák Bessenyeitől Adyig című összeállításokat stb. Új könyve, amely a budapesti Minerva gondozásában jelent meg, szintén magyar irodalmi furcsaságokat köt csokorba. A könyv rövid előszavában magállapítja a szerző, hogy „az irodalom hét évszázados múltjából kevés az, ami közkincsnek mondható." Hiszen a sorozatokban megjelentetett klasszikusokat sem olvassák az emberek, mert visszarettennek a betürengetegtől, az archaikus nyelvezettől, és nincs figyelmes útbaigazítás, amely elkalauzolná őket: mit érdemes egyáltalán átböngészni a gazdag anyagból. Lukácsy éppen ebből a gazdag anyagból válogatott, s nem is mindig az első vonalbeli klasszikusok alkotásaiból, nem is mindig az ismert munkákból, hanem esszékből, riportokból, politikai cikkekből, tárcákból, levelekből és visszaemlékezésekből. Ezeket a válogatásokat eredetileg a Magyar Rádió műsorában tette közzé 1984-ben és 85-ben, majd összegyűjtve könyvvé kerekítette. Szerzőként szóba kerül itt Ács Gedeon, Gyulai Pál, Szekér Joachim, Diószegi Bónis Mátyás és Bérczy Károly, hogy csak néhányat említsünk. S olyan érdekes témákról szólnak a fejezetek, mint Kazinczy Ferenc pletykái, Nádasdy Tamás családi levelezése, az ismeretlen Táncsics, Gyulai Pál látogatása Arany Jánosnál Szalontán, Váli Mari emlékezése a cserépcsíkon való halsütésről, vagy Lyka Károly visszaemlékezése Kossuth halálára. Lukácsy Sándor minden írás előtt ismerteti a szerző élettörténetét, pályafutását, megjelent müveit stb. Ezzel megkönnyíti az olvasó tájékozódását, s fel is kelti a figyelmet.-Dénes-A MINDENTUDÁS IGÉZETE (Tanulmányok Németh Lászlóról) ......nem egy anyától lettünk, de egy sors tejét szíttuk. Ez a közös tej üt ki történetünk, társadalmunk és politikai küzdelmeink hasonlóságában — magyarázza a »tejtestvérek« metáforáját 1940-ben (Most, Punte, Silla). Az »Európától« (értsd Nyugat-Európától) való lemaradás, a nyugati fejlődéstől eltérő sajátosságok kialakulásának okát elsősorban abban látja, hogy a XVIII. század végétől egyre erősebben benyomult a térségbe a Habsburg-hatalom ..." — írja Kiss Gy. Csaba a „Tejtestvérek" (Németh László Kelet-Európa-felfogásának néhány összetevője 1945 előtt) című dolgozatában. Nem véletlenül ütöttük föl épp ezt az írást, s nem véletlenül idéztük épp ezt a passzust. Ötven év telt el a „Most, Punte, Silla" megírása óta, s a probléma — bizonyítja ezt nemcsak az idézett dolgozat, de a tanulmánykötet szinte valamennyi vonatkozó írása — ma is időszerű. Mi több: időszerűbb, mint valaha volt. Ahogy az egész Németh László-problematika is újra egyre időszerűbbé kezd válni. A dunatáji népek tejtestvériségének problematikájától Kert-Magyarországon át a minőség-szocializmusig. Sok minden egyéb mellett, épp ezért fontos kiadvány „A mindentudás igézete". Mert már csak az mennyire jellemző, hogy a kötet a Magvető Kiadó „JAK füzetek" sorozatában jelent meg. Tehát a mai magyar irodalom legújabb nemzedékének legavantgardistább kiadványsorozatában. Mi bizonyíthatná ennél jobban, hogy Németh László, annyi más társával ellentétben, nyolcvanöt évvel a születése s jó tíz évvel a halála után — eleven író. Az összeállító Szegedy-Maszák Mihály Az esszéista Németh László értékrendjéről értekezik a kiadványban, Lackó Miklós Minőségszocializmus, magyarság, korszerűség — A Tanú korai időszaka címmel folytatja Németh Lászlóról írott esszésorozatát, Buzinkay Géza Németh történelemszemléletéről. Gergely András Szekfű Gyulával való vitájáról. Kosa László protestantizmusáról. Monostori Imre pedig a népművelő Németh Lászlóról ír. Kulcsár Szabó Ernő Egy magyar epopeia kísérlete címmel Az utolsó kísérletet elemzi, Pethö Bertalan az Égető Esztert értelmezi (Faust bűnbeesése címen), Béládi Miklós pedig Minőség és erkölcs N. L. gondolatvilágában címmel foglalja össze a gyűjtemény problematikáját. (cselényi) ^^P^AThL Wr br> A THALIA SZÍNPAD BRATISLAVÁBAN Nem először vetem papírra, hogy témájában ■dermesztő dráma Németh László sorrendben első, még 1931-ben írt Bodnár né című színműve, amelyet mai szóhasználattal élve — persze, némi sarkítással, akár paraszt-kriminek is mondhatnék. Tömören fogalmazva: egy gyilkossággal végződő éjszaka előzményei, majd annak bonyodalmai elevenednek meg előttünk. A jeles szerző írói egyénisége és drámaírói vénája azonban ennél sokkal komolyabb minőséget garantál, s az utókor, a ma embere számára is tanulságos történet keretében vall az emberről, az emberi kapcsolatok neuralgikus pontjairól. A Bodnárnéban egy valós problematikájú falusi történet elevenedik meg — amihez az akkori idők társadalmi viszonyai adták a hátteret —, ám a darab lényegéből kihámozható mindaz, amit máig élő üzenetként szoktunk szinte valamennyi előadástól számonkérni. Tagadhatatlan ugyanis, hogy más-más formában, de ma is léteznek azok a jelenségek, amelyekről Németh László szerkezetileg a görög sorstragédiákkal rokonítható Bodnárnéja szól. A kassai (Kosice) Thália Színpadon március közepén volt a darab premierje, s már akkor is örömmel állapíthattam meg, hogy ismét erősödni látszó társulatot sikerül jól foglalkoztatni ebben az előadásban. Az együttes szeptember eleji nyugat-szlovákiai turnéja, illetve bratislavai vendégjátéka is erről győzhette meg a nézőt és a kritikust egyaránt. A bemutatótól tartott újrajátszások során az előadás megőrizte eredeti ízeit, és a jól kidolgozott színészi játék jutalmaképpen sikerült elkerülni a holmiféle falusi bűntörténetté sekélyesedés buktatóját is. Elsősorban a kulcsszerepeket alakitó színészek érdeme, hogy valóban beérett az előadás; hogy színpadiig jól olvashatók a darab mába nyúló, természetesen adódó áthallásai. A címszerepben Gombos Ilona most már nem is eljátssza, hanem inkább sorsot, érzelmet, egyéni tragédiát érzékeltetve megéli Bodnárné figuráját. Saját magából is sokat felmutatva kelti életre az idősebb Bodnár Jánost Lengyel Ferenc, az ifjabb Bodnár János érvényes igazságainak tartalmából pedig Pólós Árpád tud sokkal többet lefordítani, mint a premier időszakában. És mert a többi szereplő is teljes igyekezettel segíti az előadás sikerét, joggal bízunk abban, hogy a Bodnárné szintén ott szerepel majd a Matesz februárra tervezett jubileumi játékhetének műsorában. Miklósi Péter MONOLÓG PÁRBESZÉD Évek hosszú során át megszokhattuk már, hogy fővárosunk színes és tartalmas kulturális rendezvényekkel búcsúzik a nyártól. Az idei ősz pedig még az eddigieknél is gazdagabb, mert az évente ismétlődő Zenei Ünnepségek mellett a kétévenként megrendezett Gyermekkönyv Illusztrációs Biennáléra is sor kerül. Bár a képzőművészeti életnek — a szinhá- " zival ellentétben — nincs kimondott évadjellege, hiszen a kiállítótermek nyáron át is nyitva vannak — azért mégiscsak évadnyitónak nevezhetjük azt a sok érdekes tárlatot, amelyet mostanában tekinthet meg az érdeklődő. Köztük megkülönböztetett figyelmet érdemel Jifí Tmka gyűjteményes kiállítása, a fiatal finn képzőművészek csoportos tárlata, Miroslav Cipár és Viera Gergefová illusztrációi és Róbert Brun grafikái. Róbert Brun 1972-ben végezte el a képzőművészeti akadémiát Vincent Hloznik professzor tanítványaként. Kezdő éveinek alkotásain még látható volt mesterének kézjegye, de a későbbiek folyamán Brun művészi tehetsége önállósította magát és mind felfogásban, mint technikájában új utakat keresett. A kiállítás, amely a Városi Galéria földszinti kiállítótermeiben látható és a „Monológ és párbeszéd" címet viseli, zömében önálló grafikai lapokból áll. Találunk itt azonban néhány rajzot és könyvillusztrációt is. A mezzotinta technikával készült grafikai lapok egyetlen témája az ember, ez a téma azonban a variációk végtelen lehetőségét adja a művész kezébe, aki elemző és szemlélődő alkat lévén, tud is élni ezzel a lehetőséggel. Róbert Brun müvei formailag is, tartalmilag is az emberi értékrend köré csoportosulnak. Az alakokban megnyilvánuló liraiság és a háttér mértani ábrái a fogalmak különbözősége ellenére harmonikus egységet alkotnak. Szimbólumrendszere közérthető, mert a belső „monológ" mellett a művész a müélvezövel folytat „párbeszédet", amint azt a tárlat címe is sugallja. Csizmadia Márta 9
