A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-16 / 42. szám

ÉLETÉBŐL A Garam Menti Népi Együttes — koreográfus: Halász Gyula vezettel, önzetlen aktivistákkal rendelkezik. A választási program kulturális része egy jelentős részének a megvalósítói ők. Úgy láttam, a rendezők élvezik a város és a járás illetékes szerveinek, intézményeinek bizalmát, támogatását. Az ünnepélyen jelen volt a járási és város nemzeti bizottság, a Nemzeti Front egyes szervezeteinek, a Cse­­madok járási és központi szerveinek képvise­lete. És ez is nagyon fontos; ez a társadal­mi-politikai elismerés kötelez is: elősegíti a rendezvény tartalmának, művészi színvona­lának fokozását. Szerencsére örömmel állapíthatjuk meg, hogy a lévaiak elképzelésükkel országos vi­szonylatban sincsenek egyedül. Hasonlóan tartalmas őszi találkozókat rendeznek pl.t Somorján, (Samorín) Csábon, Kisgéresben (Maly Hores) stb. — szüreti ünnepély címszó alatt, sok helyen aratási ünnepélyeket szer­veznek, és több járásban, városban kulturális napok-hetek teszik gazdagabbá a terület őszi kulturális életét. S ezeknek sorához — sikeres rendezvé­nyével — csatlakozott Léva is. TAKÁCS ANDRÁS Fotó: a szerző Párostánc — bemutatja a Szőttes A XIII. honismereti kerékpártúra Az idén az Ipoly és Garam mente területeivel ismerkedtek a honismereti kerékpártúra résztvevői. Az időjárás még távolról sem járt a kedvünkben. Az augusztus első hetéhez méltatlan hideg, gyakran esős idő nem hagy­ta pihenni a meleg ruhákat, az esököpenye­­ket. Szerencsére ez a túrakedvre nem hatott. Az első napon összegyűlt szép számú társa­ság szinte a túra végéig együtt maradt. Az érdekes, sok szép élményt adó útvonalak, a látnivaló, a személyes találkozások sora fe­ledtetni tudta a nehézségeket. A túra fő állomáshelyei Kéménden (Kame­­nin), Garamkálnán (Kálna nad Hronom) és Ipolyságon (Sahy) voltak. Ezekről a helyekről csiltagtúraszerüen vezettek a környéket be­járó kb. 40—60 km-es útvonalak. Hosszú lenne felsorolni a hét valamennyi eseményét, látnivalóját. Szóljunk csak a legérdekeseb­bekről! Bény (Bína) kéttornyú románkori templo­mával, a mellette álló rotundával, valamint a római eredetű 140 hektáros tábort magába foglaló körsánc máig is megmaradt marad­ványaival hívta fel magára a figyelmet. És a hely „életerőt" is adott, mert a túrások java része ivott abból a forrásból, amelyről a jó humorú néphit azt tartja, hogy aki iszik belőle, az „addig él, amíg meg nem hal". Irodalmi emlékeket idézett Szőgyén (Svo­­dín), amelynek temetőjében Pathó Pál úr sírja található. Petőfi ismert személyiségéről kiderült, hogy élő személy volt. Kettőt is találtak belőlük. Egyet itt, egyet a magyaror­szági Patóházán. Petőfi mindkettőt ismerhet­te. Jókai társaságában az 1840-es években járt a környéken, s elképzelhető, hogy ekkor ismerkedett meg vele. Nehéz lenne meg­mondani, hogy kettejük közül melyikük lett a költő „ihletöje". Párkányban (Stúrovo) a gyönyörű Duna­­part két oldalán látható hidfömaradvány — az itt vezető hidat a németek 1944-ben felrobbantották — intőén figyelmeztSt a há­ború borzalmaira. S még inkább ezt tette a szovjet temető, ahol több mint 12 000 fiatal, jórészt ismeretlen, szovjet katona nyugszik. A háború utolsó hónapjaiban estek el a felszabadítási harcokban. A Csemadok népművészeti fesztiváljának színhelyét, Zselizt (Zeliezovce), a Schubert­­emlékszoba és park, a kastély omladozó épülete, valamint az ott kapott hatalmas eső tette emlékezetessé. A túra legszebb élményét a garamszent­­benedeki (Hronsky Benadik) apátságban tett látogatás adta. Templomát a kora gótikus stílus egyik legszebb közép-európai emléké­nek tartják. Joggal! Főkapujának gazdagsá­ga, belső építése, üvegablakai, díszítése le­nyűgözőé k. Léván (Levice) a vár alatt Sándor Károly, a Barsi Múzeum igazgatója tartott előadást a város és a vár érdekességeiről. Foglalkozott a jelenlegi fejlődéssel is, amelyet nagy mér­tékben befolyásol, hogy közelében Mohin (Mochovce) atomerőmű épül. Két megépült tornyát szinte a járás egész területéről látni. Szántó (Santovka) elsősorban gyógyvizéről és fürdőjéről nevezetes. Mindkettőt alkal­munk volt kipróbálni. Az előbbi gyógyított, az utóbbi üdített — a hideg ellenére is. Csábrág várában A deméndi (Demandice) hegyek legyőzése után Felsöszemeréd (Horné Semerovce) te­metőjében a templom oldalsó bejárata felett látható rovásírás jelentette az újabb érde­kességet. 1482-ből származik, jelentését Püspöki Nagy Péter fejtette meg 1968-ban. Szép látványt nyújtott a jó állapotban lévő Ivánka kastély is. Joggal lehetett bosszankodni Felsötúron (Horné Túrovce) a Pongrácz család sírjánál, amely gondozatlan, a sírkő feliratai alig ol­vashatóak. Úgy tűnik, a falubeliek nem tud­ják, milyen jeles személyiségek éltek közöt­tük. Jobb benyomást keltett Paláston (Plásfov­­ce) a néprajzi ház. A falu lakói évek óta gyűjtik néprajzi értékeiket. Három helyiségé­ben a szövés-fonás eszközeit, a használati tárgyakat és a ruházati cikkeket lehet tanul­mányozni. Izgalmas hegyi túra előzte meg a csábrági (Cebrad) várban tett látogatást. A mesebeli környezetben felépült hatalmas vár jelenlegi állapota korántsem ilyen szép. Falai omla­doznak. életveszélyesek, belseje inkább egy őserdőben pusztuló városhoz hasonlít, mint­sem várudvarhoz. A hegy alatt a múlt szá­zadban épült templom hasonló omladozó állapota sem szívderítő látvány. A hely ter­mészetvédelmi terület. Négy természeti rit­kaságnak számító kígyófaj él itt. Ipolybalogon (Balog nad Ipfom) található Szlovákia egyik legrégibb Árpád-kori temp­loma. Az eredeti falmaradványok mellett a templom különös értéke a tornyán látható királyi korona. A templomot körülvevő kőfal­ban található a múlt században készült gyö­nyörű faragott ajtó. A túra utolsó állomását Ipolykeszi (Ipelské Kosihy) jelentette, ahol Ipolyi Arnold emlék­táblája előtt rótták le tiszteletüket a túrások és emlékeztek meg róla. A felsoroltakon túl a résztvevőknek alkal­muk volt találkozni hazai magyar irodalmunk jeles személyiségeivel, akik igencsak kitettek magukért. > Zalabán (Zalaba) a 80. születésnapját ün­neplő Csontos Vilmos volt a vendéglátónk, aki elbeszélgetett velünk, verseiről szólt. Ki­mondottan jó hangulatot teremtett a falu alkalmi zenekara, amely megzenésített ver­seit és más ismert dalokat adott elő. Zalabai Zsigmond Ipolypásztón (Pástovce) a szíves vendéglátás mellett elsősorban sze­retett faluját mutatta be. Fájó szívvel felso­rolva a jelen hiányosságait. A 70. születésnapját ünneplő Turczel La­jos a Csemadok helyi szervezete képviselő­inek és tagjainak társaságában Ipolyszalkán (Salka) fogadta a túrásokat. Rövid előadásá­nak nagy részét ö is a falujának szentelte. Csáky Károly az Ipolyság — Palást útvona­lon kalauzolt bennünket, s tett tanúbizonysá­got a területről szerzett nagy tudásáról. Be­mutatta az itt található történelmi, néprajzi értékeket. Sajnos Garamkövesden (Kamenica nad Hronom) már csak a temetőben tehettük tiszteletünket Gyurcsó István jelöletlen sírjá­nál. Verseinek elszavalásával Keszegh Pál emlékezett meg róla. Zs. Nagy Lajos verseiből összeállított mű­sorával Ipolyságon a járás legjobb szavalója, Vas Ottó nyújtott maradandó élményt az őt meghallgatóknak. A túra vezetője és fő irányítója Himmler György volt. A szervezésben a Balassi Bálint Közművelődési Klub és a Csemadok Érsekúj­vári (Nővé Zámky) Járási Bizottsága segéd­keztek. A túra sikeréhez nagyban hozzájárult Kabla József szervezőkészsége is. S ne fe­ledkezzünk meg azokról sem, akik más mó­don segítették elő a túra sikerét. A túra zászlaját Csallóköznek adta át. Jövőre ott találkoznak ismét a túrások. Bíz­vást reméljük! PUNT1GÁN JÓZSEF 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom