A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-09 / 41. szám

KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Kötődések — FAZEKAS ÁRPÁD mérnök, a Pelsőci (Plesivec) Efsz elnöke Keszeli Ferenc: Látogatóban a csehszlovákiai Lengyel Kulturális és Művelődési Szövetségnél Görföl Jenő: NEM MINDEN GOMBA EHETŐ Miklósi Péter: Párbeszéd HUBIK ISTVÁN műfordítóval Ardamica Ferenc: SZERDA (elbeszélés) A LEGEK VILÁGÁBÓL A BOLOND MEG A NYÍRFA (Orosz népmese) Címlapunkon Ágh Lívia operaénekes (Fotó: Gyökeres György) A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332—919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Kral Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. ö. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaőiarne n. p., Kosice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — 1972-ben közgazdász mérnökké avattak Bratislavában. 47 éves, családos ember va­gyok, két fiúgyermek édesapja. Viktor har­madik osztályos tanuló a rimaszombati ma­gyar tanítási nyelvű általános iskolában (fele­ségem szintén ott nevelő), Tibor magyar gimnáziumi érettségivel most lesz első éves hallgató a Közgazdasági Egyetemen. Ők za­vartalanul tanulhatnak, én nem mondhatom el mindezt magamról. Mielőtt azonban erről beszélnék, a képzelet szárnyán visszarepülök a gyermekkoromba. Onnan vágok neki a rögös útnak, lénártfala neveltetésem színhe­lye. Édesapám földműves volt, majd édesa­nyámmal együtt szövetkezeti tagok lettek. Édesapám már nem él, édesanyám velünk lakik egy fedél alatt rimaszombati családi házamban. 1974-től vagyunk „bátyiak", Lé­­nártfalán (Lenártovce) már csak távoli roko­naink. barátaink, gyermekkori cimboráim él­nek. így is örömteljes a visszatérés a korai emlékek színhelyére. Nem is egészen jól mondom, hiszen harminckét éves koromig éltem a Sajó-parti faluban, ahonnan csak pár lépés az országhatár, borús időben is látni a magyarországi Bánrévét és Sajópüspökit, földjei a lénártfalaival érintkeznek. 1946-ban adtak a szüleim iskolába Iványiban, ahonnan az édesanyám való, nagyszüleím akarták, hogy ott tanuljam meg az olvasást és a betűvetést. Jó iskolába kerültem, Babic Já­nos volt a tanítóm, később a Szocialista Akadémia járási elnökeként vonult nyugdíj­ba. Szlovák tanító volt, maximálisan interna­cionalista szellemben nevelte a háború utáni első nemzedékeket. Lénártfalán fejeztem be az általános iskola öt osztályát, a többit Rimaszécsben, ahol Rigó László nagyon megszerettette velem a magyar nyelvtant és irodalmat. Ciprusz Elemér a biológiai ismere­teket oltotta belém maradandóan. 1954- ben írattak be szüleim a tornaijai (Safáriko­­vo), magyar gimnáziumba. Osztályom volt a második érettségiző osztály. Közepes tanuló voltam, főleg az órákon figyeltem és tanul­tam, otthon segítenem kellett apámnak a magángazdaságában. Szivemhez nőttek az egyetemről akkor kikerült fiatal tanárok, Ci­­czer János matematika szakos és Zsámbok Tamás, az osztályfőnököm, aki történelmet tanított nagyszerűen, s nem utolsósorban Pazderák Bertalan magyar szakos, aki magas színvonalon oktatta az irodalmat. Brusnióan, a szlovák nyelv és irodalom tanára is jól belénk véste az anyagot. Bejáró voltam, vonatoztam és Lénártfalán az ifjúsági szerve­zet munkáját irányítottam. Nem lett volna semmi baj a továbbtanulásommal, ha édes­apám nem makacsolja meg magát a szö­vetkezetbe való belépéssel, ha nem jelenti ki, hogy ha mindenki, ö is belép, másképp nem. Az akkori járás vezető párttitkára, Golian István azt mondta apámnak, ha nincs belé­pés, egyetem sincs a fiának. Kispadra ültet­tek sportnyelven szólva. — Érettségi után, 1957-től 1959-ig a nagykereskedelem tornaijai egységében dol­goztam, mint forgalmi előadó. Munkámat értékelték és 1959-ben felvettek párttagje­löltnek. A katonaságnál lettem rendes párt­tag, a pártelnöki tisztet is betöltöttem az egységemnél. 1961-ben, a kis járások meg­szüntetése után vetettem le az egyenruhát, s ugyanebben az évben a Jednota fogyasztási szövetkezetek igazgatóságán töltöttem be különböző funkciókat. Voltam közgazdász, árpolitikai előadó, szakelőadó, az üzemelte­tési részlegek káderügyeinek intézője és a titkárság vezetője. Már ekkor követelmény volt a magasabbfokú iskolai végzettség. 1966-ban a rimaszombati közgazdasági MOLNÁR VIKTOR mérnök, a Rimaszombati (Rim. Sobota) Járási Nemzeti Bizottság alelnöke (felépítményi) középiskolában kezdtem ta­nulni, aztán úgy döntöttem, hogy a közgaz­dasági egyetem belkereskedelmi karán a szervezési és irányítási tanszék hallgatója­ként tanulok tovább. 1967-ben felvettek, s 1972-ben mérnökké avattak az egyetem levelező tagozatán. Ezek nehéz évek voltak, nappal dolgoztam, az éjszakába nyúló órák­ban tanultam. 1964-től 1966-ig a Jednota fogyasztási szövetkezetek pártalapszervezeti titkára voltam. Mikor egyetemi tanulmánya­imba fogtam, meg is nősültem. Feleségem Újbáston, majd Dobócán volt pedagógus. Az utóbbi helyen „értem utol". Mig tanultam, szülőfalum tömegszervezeteiben is tevé­kenykedtem (SZISZ, Csemadok), nehezítet­tem a dolgom. Nem tudtam távol maradni a mozgalmi munkától. 1974-ben alkalmam nyílt arra, hogy foglalkozást változtassak. Licsko Lórándtól. a rimaszombati közgazda­­sági középiskola igazgatójától ajánlatot kap­tam középiskolai tanári állás betöltésére. Az élet azonban közbeszólt. 1973-ban kinevez­tek a gép- és traktorállomás kereskedelmi és gazdasági helyettesének. Gondokkal küszkö­dő vállalathoz irányítottak, de az ott eltöltött évek alatt sok kiváló elvtárssal és munkatárs­sal együtt sikerült jó színvonalú vállalatot teremtenünk. Václavik János igazgató, Pá­kán Milan közgazdász, Kantorák László mér­nök, a tervezési osztály vezetője, Simon László a feledi termelési részleg irányitója, valamint Stefan Kopper, az üzemi pártbizott­ság elnöke komoly szerepet játszottak a jó eredmények elérésében. 1976-tól én is be­töltöttem az üzemi pártbizottság elnöki tiszt­jét a gép- és traktorállomáson. Jó vezetői testületünk volt. Siker kísérte munkánkat. 1979-ben Az építésben szerzett érdemekért kitüntetést adományozták irányító munkám elismeréseképpen. Egyik kedves élményem ebből az időből, hogy elküldték Bratislavába, a magyar nemzetiségű pártfunkcionáriusok egyhónapos tanfolyamára. Miniszterhelyet­tesek, KB-osztályvezetők és főszerkesztők adtak elő. Az volt a legmegkapóbb az egész­ben, hogy az előadók őszintén feltárták előt­tünk a problémákat. 1981 júniusáig voltam gazdasági igazgatóhelyettes és az üzemi pártbizottság elnöke. Ekkor a járási nemzeti bizottság alelnöki posztjára jelöltek. — A közlekedési, az ipari és a kereskedel­mi főosztály munkáját irányítom. Lényegé­ben a termelési ágazatokét. A jnb^ tanácsá­nak javaslatára még posztgraduális tanulmá­nyokat is folytattam a kassai jogi egyetemen. KÖTŐDÉSEK 1986-ban újra megválasztottak a jnb alelnö­­kévé, tagja vagyok továbbá a járási pártbi­zottság gazdaságügyi bizottságának, s 1982-től elnöke a Slovan Testnevelési Egye­sületnek. 1974-töl a marxizmus—leninizmus esti egyetemen is előadok. Nagy szeretettel tevékenykedem a tömegszervezetekben. Persze munkahelyemet tekintem elsődleges­nek, ott igyekszem a tőlem telhető legtöbbet nyújtani. Őszintén szólva, én nem szeretem a nyüzsgést. Soha nem törekedtem semmilyen funkció elnyerésére, de ahová az élet állít, ott szeretem becsületesen elvégezni a munká­mat. Mostani beosztásomban minden igye­kezetem arra irányul, hogy járásunkban a közlekedést, a kereskedelmet és a szolgálta­tást magasabb szintre emeljem. Hogy mi, akik ebben a járásban élünk, maximálisan elégedettek legyünk. Úgy érzem, életem to­vábbi részében még sokat tudok nyújtani a kereskedelem terén. Nagyszerű munkatársa­im vannak a járási nemzeti bizottságon és a vállalatok élén, de munkakedvüket, egész tevékenységüket hátrányosan befolyásolja az anyagellátás, a vállalatok közötti ellentét, amely a rossz anyagellátás következménye. Soroljam még a gondjainkat? Nagyon hiány­zik Bátyiban egy áruház, amelynek a felépíté­se, sajnos, csak a következő ötéves tervidő­szakban jöhet szóba. A Fügétől Szárnyáig terjedő főút kétezerig történő elkészítése is szükséges. Ravatalozó sincs sok községben. A szolgáltató központ is hiányzik Rimaszom­batban és Hnúsfán. Ezeket a gondokat még sorolhatnám ... Örülök annak, hogy az el­múlt ötéves tervidőszakban sikeresen befe­jeztük a rimaszombati Slovan Szálló, a tor­naijai üzletközpont és a bátyi művelődési központ építését. — Emberi kapcsolataim? Főnökeim min­dig megértöek és igényesek voltak munkám­mal szemben. Nekem is sikerült egységes munkaközösségeket kialakítanom. Úgy gon­dolom, minden siker forrása, ha az embernek jó főnöke és munkatársai vannak. Sokszor elszomorít, ha a dolgok nem mennek úgy, ahogy szeretném, de optimista vagyok és állandóan a jó és a jobb érdekében tevé­kenykedem. Nagyon szeretem a családomat és a barátaimat. Ritkán csalatkozom az em­berekben. Úgy érzem, nemcsak én szeretem őket, ők is engem. És hogy a szülőföld vonzási köréről is mondjak valamit, azt gon­dolom, hogy ez mindenkit kötelez. Szülőföl­demnek mindent meg akarok adni, ami az erőmből telik. Életem végéig itt szeretnék élni, fiaimat is ide szeretném kötni. Nincs a járásban olyan település, ahol ne lettem volna. Szeretem választókörzetem polgárait. Dolgos, szorgalmas emberek. Sok mindent elértek, de sok mindenben kell még őket segítenem. A járás vegyes lakosságú. Negy­vennyolc százaléka magyar nemzetiségű. A járás magyar és szlovák községeiben jól ismernek, gyakran felkeresnek. Segítek raj­tuk, ahogy tudok. Bizalommal fordulnak hoz­zám, s a bizalmuk szintén kötelez. Fontosnak tartom a kapcsolattartásban az őszinteséget, a nyíltságot. Nem szeretem hitegetni az embereket. Meghallgatom őket, és amiben lehet, segítek. Ez vezet a munkámban. A jnb hozzám tartozó három fő osztályán tizenhá­rom, rajtuk keresztül a járásban körülbelül húszezer ember munkáját irányítom. A jnb magyar nemzetiségű alelnöke vagyok. Az alkotmány azt mondja, hogy a lakosság nemzetiségi összetételének megfelelően kell embereket javasolni a különböző posztokra. Vannak kétségtelen eredményeink e tekin­tetben, de még mindig van mit tennünk. MÁCS JÓZSEF 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom