A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-10-02 / 40. szám
Janiga József: Csallóközi motívum AZ ÉLET MIKÉNTJE (Francis Crick könyvéről) ••• Egy Nobel-dijas tudós könyvét illetően a szükebb értelemben vett szakmai körön kívül eső recenzensnek csekély véleményezési joga lehet. Különösen helytállónak tűnik ez a vélemény Francis Crick esetében, aki századunk egyik legnagyobb felfedezésének társ-megalkotója, a genetikai alapinformációkat hordozó DNS-molekula kettős spirálszerkezetét megvilágító tudós-kettős egyike. Némiképp megváltozik azonban a helyzet, ha az említett tudós újabb könyvében egy részleteiben helytálló és bizonyított tényeken alapuló, ám egészében a tudományos fantasztikumhoz közel álló, valójában csak a személyes meggyőződésen nyugvó elméletet állít fel és igyekszik népszerűsíteni. Crick új könyve pedig ilyen: a tudományág — a molekuláris biológia — legújabb felfedezései alapján kialakított impozáns felépítményrendszer, távlatokba repítő gondolatok gyűjteménye, a földi élet őstörténetét megvilágítani igyekvő elmélethalmaz, amelynek mozaikkockái egyenként támadhatatlanul tiszták, ám együttesen egy bizonytalan, merész, számos ponton kétségbevonható axiómákon alapuló, vibráló képet adnak. Miről is van szó tulajdonképpen? Mint ismeretes, az élet keletkezésére Földünkön számos elmélet létezik, tudományos és filozófiai iskolák sora többféle magyarázatot termelt ki. Ezek egyik legújabbika a kozmikus behatást feltételező pánspermia elmélet, amelynek Francis Crick is az egyik erőteljes szószólója. A tudomány mai állása szerint ugyanis a világegyetemben több olyan égitest is létezik, amelyen feltételezhetjük, hogy a körülmények — fizikai, vegyi és biológiai feltételek — lehetővé teszik az élet valamely formájának kialakulását. Ez persze korántsem jelenti azt, hogy ki is alakult ott élet, az egész elmélet ezen a ponton feltevéseken és valószínűség-számításon alapszik. Az elmélet kialakulására természetesen hatott korunk nagy eredménye, az űrhajózás ténye, mint ahogy nehéz volna nem meglátni mögötte az elmúlt évek UFO-őrületének „párlatait" sem. Crick feltevése persze sokkal kultúráltabb, tudományosabb: szerinte — s a pánspermia elmélet modem ágának más hirdetői szerint is — az élet nem űrhajósok, gondolkodó, értelmes lények formájában jutott volna el hozzánk, hanem a bolygóközi téren átsodródva a legprimitívebb — s egyben a legellenállóbb — élőlények, baktériumok vagy sejtmag nélküli prokarióták formájában. Ezek aztán a Földön kedvező talajra lelve szaporodtak volna el rohamos gyorsasággal és fejlődött volna ki belőlük a földi élővilág ismert változatossága. Crick elmélete támogatására — többek között — saját tudományának egyik valóban elgondolkodtató eredményét hozza fel. Annak ellenére, hogy az élővilág az egysejtüektől az emberig rendkívüli változatosságot mutat, molekuláris biológiai tulajdonságai két megdöbbentően egyszerű „nyelvvel" írhatók le. Az egyik, amelyik a DNS-sel, az örökítő anyaggal kapcsolatos, mindössze négy „betűből" ált (a négy bázisból), a másik, a „fehérje-nyelv" pedig húszból (azaz az aminosavak sokaságából csupán húsz fordul elő a természetes fehérjékben), s a két nyelv egymásba csakis egyféleképpen fordítható le. Crick szerint ez a két „nyelv" semmivel sem előnyösebb, mint bármilyen más hasonló megoldás, óm egyöntetűsége arra utal, hogy nem véletlenül alakult ki, hanem valahonnan érkezett. Mit tagadjam, szellemi élvezetet jelent nyomon követni a tudós szerző szellemi bűvészmutatványait — több rokon tudományág eredményeinek elegáns alkalmazását. egyáltalán, szimpatikus Crick áttekintése korunk tudománya fölött —. izgalmas elgondolkodni azon, mi olvasható ki a szokványos következtetéseken kívül a tudomány mai eredményeiből. A könyv valóban a képzelőerő serkentője, a begyepesedett agyak kelesztője, ahogy az előszót író magyar biológus írja. Az elmélet maga viszont — bárha Crick boszorkánykonyhájában feldolgozva is — csupán elmélet marad, a kérdés lényegét, az élet kialakulásának mibenlétét messziről nem képes megoldani — esetünkben áthelyezi azt a világegyetem egy távolabbi sarkába. Az alapkérdéshez — hogyan keletkezett ott az élet? — semmivel sem jutunk közelebb. A könyvben maga a gondolatmenet — az önmagát megérteni próbáló elme — és a már említett elgondolkodtató tudományos eredmények felsorakoztatása, nagyvonalú kezelése az igazi érték. CSÁKY PÁL Két uralkodó hétköznapjai (Ryszard Kapuáciriski: A császár — A sahinsah) ••• Az 1932-ben született Flyszard Kapuscinski, világhírű lengyel szerző, akiről Wajda az Érzéstelenítés nélkül című filmjét készítette, a szocialista világ „repülő riportere". Mindig veszélyhelyzetből tudósit: sokszor ö az egyetlen újságíró — az egyetlen európai újságíró — a helyszínen. Ha hihetünk a róla szóló híreknek, azt is le kell írnunk: pályája során négyszer állt már kivégzőosztag előtt. Eddig szerencséje volt... Huszonhét forradalmat, háborút élt meg a harmadik világ különböző országaiban. így Etiópiában a hadsereg hatalomátvétele után élete kockáztatásával fölkereste Hailé Szelasszié különböző magas beosztású hivatalnokait (a kutyapisi-feltörlőtő! a miniszterig). Az ő vallomásaik alapján született a kötet első könyve, A császár. Eddig több nyelvre fordították le, 1984-ben az amerikai bestsellertista élére került. Maga a szerző a hatalom mechanizmusáról írandó trilógiája első részének tekinti. A második, A sahinsah, Iránról szól a sah bukása idején, ugyancsak világsiker lett. A zsarnok hibáinak százféle fajtájával ismerteti meg az olvasót, az uralkodó szinte abszurd hozzá nem értésével, a valóságtól való elrugaszkodásával és azzal a riasztó ténnyel, hogy a kegyetlenség ebben az országban történelmi hagyomány. Kapuscióski szinte a „saját bőrén" tapasztalt meg mindent, amit leírt. Innen ered prózája roppant szuggesztivitása. Mindkét kötet immár második kiadásban jelent meg magyarul, a szerző most írja harmadik kötetét Idi Aminról. akit ugyancsak volt alkalma közelről megismerni. A stílusa lendületes, magával ragadó (a fordítók érdeme is!). A könyvnek lendülete van. „F.: Egy kis japán pincsi volt. Lulunak hívták. A különféle szertartások idején el-elszökött a császár térdéről, és az előkelőségek cipőjére pisilt. Az uraknak nem volt szabad megrezdülniök, semmiféle mozdulatot nem tehettek, amikor érezték a nedvességet a cipőjükben. Tisztem szerint az álldogáló uraságok között kellett járnom és letörülnöm a vizeletet a cipőjükről. Ehhez volt egy atlasz törlőrongyom. Ez volt a munkám tíz éven keresztül. J. M.: A császár besúgók jelentéseinek meghallgatásával kezdte a napot. Az éjszaka az összeesküvések vészterhes ideje, és Hailé Szelasszié tudta: ami éjjel történik fontosabb, mint ami nappal történhet; nappal mindenkit szemmel tarthatott, de éjszaka ez lehetetlen volt. Ezért is tartotta jelentősnek a hajnali kémjelentéseket. A hivatalos órák alatt mindig mellette volt a „toll minisztere", ő jegyezte fel a császár összes parancsát és utasításait. Itt kell hozzátenném, hogy a munkakihallgatásokon tiszteletre méltó urunk nagyon halkan beszélt, alig mozdítva ajkait. A tollminiszter, bár fél lépésnyire volt a tróntól, kénytelen volt közelebb hajolni a császári ajkakhoz, hogy meghallja és feljegyezhesse uralkodója döntéseit. Ráadásul a császár szavai általában homályosak és kétértelműek voltak, főleg olyankor, amikor nem akart világosan állást foglalni, de a helyzet megkívánta, hogy véleményt nyilvánítson. Csak csodálni lehetett az ügyességét. Ha császári döntést kértek tőle, nem válaszolt érthetően, hanem, olyan halk hangon beszélt, hogy azt csak a mikrofonként közel álló tollminiszter füle hallotta meg. A miniszter jegyezte fel az uralkodó gyér és ködös mormolását. A többi már az értelmezéstől függött, ez pedig a miniszter feladata volt, aki a döntéseket írásos formába öntötte, és továbbadta lefelé." A kötet megvásárolható könyvesboljainkban is. KLEISZNER ERZSÉBET 11
