A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-10-02 / 40. szám

ÉLETÉBŐL HA NYÁR, AKKOR TÁBOR! lem aktuális problémáival foglalkozó előadá­sát. Utána Holczhei Viktor Komáromi film­kockák címen mutatott be rövid filmösszeál­lítást az előző táborok emlékezetes pillana­tairól és láthattuk a híres perpetuum mobi­lét, amely már majdnem elkészült, és már majdnem az igazi volt... Vasárnap későn ébredt a tábor. A szom­bati esti táncház és a tábortűz melletti jóízű beszélgetések jó altatónak bizonyultak. Leg­alábbis a felnőttek számára. Nem úgy a gyerekeknek. Rájuk gondolt a tábor rendező­sége, amikor vasárnap délelőttre is meghívta Molnár Istvánt, hogy zenés-verses műsorával szórakoztasson kicsiket és nagyokat. Ami sikerült is. Molnár István először a gyerekek­nek szánt műsorát adta elő, amely főleg csehszlovákiai magyar költők megzenésített gyermekverseiből áll, azután közkívánatra megismételte a szombaton délután egyszer már előadott és inkább felnőtt hallgatóság­hoz szóló dalait, de a gyerekek csak nem engedték távozni. így szavalni, dalolni kezd­tek újra, immár együtt. Felváltva mondva verset egy-egy bátrabb gyermekkel. Tán még ma is igy szórakoztatnák egymást, ha Csen­­ger Sándor a klub és a tábor vezetője nem jelenti, hogy elkészült a kopjafa, ideje haza­menni. Szóval, minderről mesélhetett, az aki azt az augusztus eleji hétvégét a Csemadok Komáromi Alapszervezetének Klapka Műve­lődési Klubja által rendezett XI. nyári műve­lődési táborában töltötte. FISTER MAGDA Felvételek: Gyökeres György (2) és Prandl Sándor (1) — Kellemes hétvégét — búcsúzunk egy­mástól pénteken délután, és hétfőn reggel is megkérdezzük munkatársunktól: — Hogyan telt a szombat, vasárnap ? Aki úgy döntött, hogy augusztus hetedike és kilencediké között elmegy a Csemadok Komáromi (Komámo) Alapszervezetének Klapka Művelődési Klubja által rendezett XI. nyári művelődési táborába, annak volt mit mesélnie. Időrendi sorrendben, p péntek esti törté­nésekkel kezdem beszámolómat. A szemer­kélő eső nem hozott tábori hangulatot, de az Ígért műsorok igy sem maradtak el. Az autocamping éttermében nyoicvanan is szo­rongtak a Duna Menti Múzeum száz éve című előadáson, amelyet az intézmény két szakelőadója: Fehérváry Magda és Mácza Mihály tartott. Utána, aki a Jókai Naprokon nem láthatta, vagy ha látta, de ismét látni akarta, egy új színpadon, egy új hangulatú előadásban élvezhette, amit Kiss Péntek Jó­zsef az Éjszakai ügyelet című László Aladár­­darabból kihozott. A siker most sem maradt el. Szombatra minden összejött, ami egy jó táborozáshoz kell. Nagy vasfazékban fődögéi a halászlé, egyeseken kitört a szerda esti haltisztításkor és a prénteki szemerkélő eső­ben szerzett torokfájás: készült a kopjafa. Ennek a faragásával akkor még csak Kiss Mihály foglalkozott, némileg hiányos szer­számkészlettel, mert egynek-kettönek az est folyamán lába kelt. A kopjafa vasárnap délre azért elkészült, a végső simításokat három István, a Bajnok, a Katona és a Keszegh, valamint Koprócs Tibor végezték. De ne vágjunk a dolgok elébe, a vasárnap déli kopjafaállitást-tábortemetést még sok érdekes dolog előzte meg. Sokoldalú érdeklődést akart a tábort szer­vező kis közösség kielégíteni. A spiort is a kultúra része. Arról, hogyan lehet kiemelkedő* teljesítményt elérni; milyen érzés győzőnek vagy legyözöttnek lenni, hogyan kell élnie annak, aki világbajnokságon dobogós telje­sítményt akar nyújtani író Ferenccel és Schwendtner Józseffel szombaton délután beszélgethettünk. Rajtuk kívül a közönség kérdéseire szívesen válaszolt Raisz András és felesége, akik mindháron fiukat birkózó­nak nevelik és a család birtokában már sok-sok csehszlovák bajnoki aranyérem van, amelyeket a fiúk nyertek. Az ö edzésüket is író Ferenc irányítja. (ró Ferenc a DAC birkózó szakosztályának edzője. Ö maga is birkózó volt ifjabb korá­ban, több ifjúsági bajnokságon ért el dobo­gós helyezést. Előbb Nyítrán szerzett peda­gógusi diplomát biológiai-testnevelés sza­kon, majd a Komensky Egyetemen mester­edzői és középiskolai testnevelő tanári képe­sítést. Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a Középfokú Szaktanintézet testnevelés­honvédelmi nevelés szakos tanára. Mint edző eddigi legkiemelkedőbb teljesítményét Schwendtner Józseffel érte el. Jóska a Csal­lóközből elsőnek — két nappal Bugár Imre emlékezetes világbajnoki aranyérme előtt — nyert világbajnoki címet, igaz „csak" junior kategóriában. Ez még 1983-ban történt a Los Angeles-i Világbajnokságon. Schwendt­ner József ugyanabban az évben a felnőtt Európ>a Bajnokságon a harmadik helyen vég­zett. A sokoldalúság, a több generációra sza­bott foglalkozások sorába tartozik, hogy című zenés irodalmi műsora volt. A művész úgy adta elő a Halotti Beszéd szövegét, hogy azt mi, mai magyarok is értettük. Műsorával végigvezette hallgatóit a nyelv fejlődésén. Számomra külön öröm, hogy az Aeneas első magyar fordítójától, az Őrsújfaluhoz (Nová Stráz) nem messzire fekvő Virten eltemetett Baróti Szabó Dávidtól is hallhattunk egy költeményt, mégptedig a kevésbé ismertek közül de ma is érvényes mortdanivalójút, az Ifjakhoz címűt. Már késő estébe hajlott az idő, mire el­kezdte Csütörtöky József A környezetvéde­Szép Erzsébet tanítónő, a Napsugár Bábe­gyüttes vezetője, rongybabát készíteni taní­totta a kislányokat; a gútai (Kolárovo) Keszeli Imre bácsi predig a szemünk láttára tekerte­­bújtatta a vesszőt, fonta a kosarat. Ha mind­ezek nem kötötték le a figyelmünket, meg­nézhettük Pastoralis Gábor lepkegyűjtemé­nyét és Krüger Viktor fényképkiállítását. Pas­toralis Gábor lepkéi olyan nagy érdeklődést keltettek, hogy prénteken este a sok-sok kérdésre válaszolva valóságos szakelőadást hallhattunk tőle. Krüger Viktor sem csak fotósi mivoltában volt jelen a táborban. Ö is tagja a Csanak zenekarnak, amelyet rajta kívül Takács Péter (a zenekar vezetője), Palcsó Zsuzsanna, és Mézes Árpád alkot. A mindössze két évvel ezelőtt alakult zenekar máris több sikeres fellépést tudhat magáénak. A legbüszkébb a Hajós Népművészeti Együttes zselizi nagydi Banlly György Molnár István és a gyerekek jára, mert ők szolgáltatták a zenét a tánchoz. A szombat esti táncházban marosszéki tán­cokat tanítottak, Ruzsák László és Alföldi Anikó segítségével. Sokáig figyeltem a szín­padon táncot tanuló ifjúságot és feltűnt egy ifjú emberpár, akik még tizenöt percnyi gya­korlás után is összekeverték a négy-hat kö­tésből álló táncmotivumot. Azután kitűnt, hogy ők NDK-beli turisták. Nemcsak szemlé­lői, részesei is akartak lenni szórakozásunk­nak. A háromnapos rendezvény legemlékezete­sebb programja Bánffy György Anyanyelvűnk 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom