A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-09-26 / 39. szám

GEORGES SASSEN:

DORIS

JOGI TANÁCSOK

l

Frank Kröger az irodájában üldögélt. Egyszer csak csöngött a telefon.

— Kroger és Schmetz nyomozóiroda — mutatkozott be.

— Itt Angelika Loosen, a Constant biztosító igazgatója. Igénybe szeretném venni szolgálataikat — mondta kurtán a hölgy.

— Tessék kérem, természetesen — hökkent meg Kroger egy pillanatra. — A kolléganőm hívását vártam — tette hozzá magyarázatul.

— Akkor a tárgyra térek — folytatta a női hang. — Bizonyára ön is hallott a Roth és Fischer nyomdában pusztító nagy tűzről. A cég tulajdonosai a Roth-testvérek. A rendőrség és a mi szakembereink is arra a következtetésre jutottak, hogy a tüzet valószínűleg a villanyvezeték hibája okozta. Bizonyos körülmények azonban tisztázatlanok maradtak. Figyelmet igénylő tény, hogy Max Roth rejtélyes körülmények között eltűnt. A tűzeset előtt néhány héttel megemelte a biztosító összeget kétmillió márkára. Szükségünk van a tartózkodási helyére vonatkozó információkra.

— Rendben van. Vállaljuk a megbízást.

Frank Kröger és barátnője Doris Schmetz

egy hosszú fasoron át eljutottak a Roth-testvérek villájáig.

— Megérkeztünk — állt meg Doris az autóval egy hatalmas ódon épület előtt. A magas vörösfenyők és a sűrű növényzet mögött látszottak a nyomda üszkös romjai.

Kiszálltak az autóból. Csengettek, s kis idő múlva egy nyurga alak nyitott nekik ajtót.

Kröger bemutatkozott és elmondta jövetelük okát:

— A Constant Biztosító Társaság megbízásából jövünk.

— Ernst Roth vagyok — mutatkozott be a ház ura. — Tessék beljebb fáradni — mondta. — Még a mai napig sem tudtam egészen felocsúdni ebből az egészből — jegyezte meg, majd folytatta:

— A megrendeléseket intéztem, az árut szállitattam a megrendelőknek... A megrendelések és a forgalom nagysága szerint a cégnek jól kellett volna jövedelmeznie. Ehelyett a tönk szélén állunk. A testvérem, aki tulajdonképpen az egész céget vezette, hosszú éveken át a saját számlájára íratta a jövedelmeket... De erről majd részletesebben tájékoztatja önöket Becker kisasszony, a testvérem titkárnője.

Doris és Frank csak most figyelt fel a csinos hölgyre, aki a papírhalmazzal teli íróasztal mögött ült.

A titkárnő beletúrt a papírhalmazba, kivett egy iratot és Rothnak nyújtotta.

— A végelszámolás — mondta röviden.

— Mikor látta utoljára a főnökét? — tette fel Doris a kérdést.

— A tűz előtti napon, tehát mintegy nyolc nappal ezelőtt.

Doris átnézte a számadást és Rothhoz fordult:

— Úgy tűnik, nehéz lesz elkerülni a fizetésképtelenséget. Bizonyára ezért gyújtogatott a bátyja és tűnt el nyomtalanul.

Frank kitekintett az ablakon. Látta a nyomda masszív falait, a megszenesedett gerendákat és a deformálódott vasrudakat.

— Megengedi, hogy helyszíni szemlét tartsunk? — kérdezte.

— Kérem, tessék — mutatta Ernst Roth az utat, és előre indult. Ahogy a kertbe értek, Dorishoz fordulva rosszallóan jegyezte meg:

— Rendelkezésemre áll a szakértői vélemény, kisasszony, ezért kikérem magamnak az ilyen gyanúsítgatást.

Frank egy friss földkupacra mutatott, ami a falkerítés mentén látszott:

— Kit temettek ide?

Ernst Roth elkomorodott:

— Hasso nyugszik ott, a házőrző kutyánk. Szegény állat a tűzesetkor pusztult el. •

Doris eközben a romokhoz ment, és több helyről is mintát vett a hamuból. Mielőtt visszatért volna a két férfihez, bement a

szerszámosbódéba, ami csak néhány lépésnyire volt a nyomdától. A csodával határos módon a tűz nem tett benne, kárt. Bent átható karbid-, kátrány- és dohszagot érzett. Nem messze a kertész lapátnyéllel bajlódott.

Doris megkérdezte tőle, hogy a tűzeset napján nem vett-e észre valami szokatlant, gyanúsat. A kertész a fejét csóválta, de aztán eszébe jutott, hogy másnap hiányzott az ásó meg a lapát, bizonyára a tűzoltók vették kölcsön ... Igen, még egy hordó karbidot is elvittek.

— Azt a szerencsétlen' kutyát maga ásta el?

— Nem én, hanem Becker kisasszony. Nagyon szerette ... A kisasszony a cég igazi főnöke. Ernst Roth nem törődik semmivel és Max ... De egy szót sem szóltam.

Már csak az autóban, a hivatalba menet jutott eszébe Dorisnak, amit a kertésztől hallott.

— Figyelj csak. Frank! Amíg a laborban elemzik a hamut, visszamégy és kiásod a kutyát!

— Arra gondolsz, hogy a kertben valaki elásta Maxot? Ilyen hülyeséget nem csinálna senki!

— Hülyeség? Én azt mondanám, hogy igenis, ördögien rafinált dolog lennel

Frank bevárta, amíg teljesen besötétedett, aztán munkához látott. Végül kénytelen volt megállapítani, hogy Doris tévedett. Csak a kutya feküdt ott.

— Bízzunk benne, senki sem tudta meg, hogy ástál ott.

— Ugyan, hisz negyven centiméter mélyen volt csak.

— Egy pillanat! — meresztette ki Doris a szemét. — Aljkor hát magyarázd meg nekem, honnan az a nagy rakás föld, ha olyan sekélyen fekszik. Megnézzük újra!

Másnap Doris és Frank ismét megjelentek Rothék villájában. Most Irmgard Becker nyitott nekik ajtót.

— Roth úr nincs idehaza — mondta mogorván.

— Tudom —, mondta Frank. Önnel szeretnénk beszélni, tisztelt hölgyem.

A dolgozószoba kicsi asztalánál Frank rátámadt :

— Miért ölte meg Max Rothot? Rájött a csalásaira ?

— Miféle sületlenségeket beszél? — tiltakozott a nő hevesen.

— Nem sületlenségek ezek! Való igazak! Alapvető hibát követett el azzal, hogy a cég pénzét a saját személyi számlájára utaltatta át. Roth úr a bankban a titoktartás ellenére tájékozódhatott a hiányzó összegről — a másfélmillió márkáról. Nagyon rafináltan eszelte ki a tűzesetet a nyomdában, hogy ezzel megsemmisítse a bizonyítékokat.

A tüzet a karbid okozta, ami ha vízbe kerül, acetiléngáz keletkezik. Létrejön a robbanóvegyület, ami lángra lobban, ha tűzzel érintkezik. A papirraktárban ezért hagyta égve a gyertyát. A maradék hamu elemzése során ez bizonyítást nyert. Lelőtte Max Rothot, aki rájött a csalásaira, a testét elásta mintegy méternyire a kutya teste alatt.

— Ezt nem tudják bebizonyítani! — kiáltotta a hölgy hisztérikusan és vadul keresgélni kezdett a kézitáskájában.

— Vigyázz, Frank! — kiáltott fel Doris.

A titkárnő pisztolyt rántott elő a táskából és a nyomozóra fogta. Frank azonban abban a pillanatban reagált, ahogy Doris elkiáltotta magát. Lebukott, felemelte az asztalt és Becker kisasszony máris a széken találta magát. A fegyver kiesett a kezéből.

— így ni, az eset ezzel lezárult — jegyezte meg fellélegezve Kroger.

Vércse Miklós fordítása

..Bankkölcsön" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy milyen feltételek mellett vehet fel az Állami Takarékpénztártól kölcsönt, ha erre lakásproblémájának megoldásához volna szüksége.

A lakossági szolgáltatások keretében az Állami Takarékpénztár által nyújtott kölcsönökről szóló általános rendelkezéseket a Polgári Törvénykönyv 341 —344. paragrafusai, valamint a Pénzügyminisztérium 1964. évi 47. számú hirdetményének 32—36. paragrafusai tartalmazzák. Az egyes kölcsönfajták részletes feltételeit az Állami Takarékpénztár határozza meg.

Ezek szerint az Állami Takarékpénztár kölcsönt adhat családi ház és személyi tulajdonban lévő lakások építésére és vételére, ezek modernizálására, lakásszövetkezeti tagsági illetmény befizetésére, valamint berendezési tárgyak és egyéb áruk vételére, végül meghatározott cél megjelölése nélkül személyi készpénzkölcsönt.

Egyéni — egylakásos családi ház építésére 250 000 koronáig, többlakásos ház építésére 300 000 koronáig adható kölcsön, amely az építési engedély kiadásától számított 40 év alatt fizetendő vissza. Az évi.kamatláb 2,7 százalék, csoportos családi házak és személyi tulajdonban lévő lakóházak esetében 1 százalék.

Hasonló összegű kölcsön adható a családi házak vagy a személyi tulajdonban lévő többlakásos lakóház költségesebb javítására vagy modernizálására is. Ebben az esetben a kölcsönt 10 év alatt kell visszafizetni. A kamatláb évi 2,7 százalék.

Ugyancsak kölcsönt lehet felvenni a lakásépítő szövetkezeti tagsági illetmény vagy az alapbetét lefizetésére is. Ennek összege nincs meghatározva. A visszafizetés határideje 10 év. A kölcsönt évi 2,7 százalékos kamatra adják.

Szövetkezeti garázs esetében azonban a visszafizetési határidő 5 év, s a kamatláb 7 százalék.

Lakások költségesebb javítására és modernizálására 4 százalékos kamat mellett 10 évre adható kölcsön, a kölcsön összege nincs meghatározva.

Ha valaki akár magánszemélytől, akár valamely szocialista szervezettől akar családi házat venni, akkor a vételár 2/3 összegéig kaphat kölcsönt évi 6 százalékos kamatra; a kölcsön 10 év alatt fizetendő vissza.

Ugyanilyen feltételek mellett kaphat kölcsön az is, aki magánszemélytől akar személyi tulajdonban lévő lakást venni.

Hétvégi ház, üdülő építésére, átépítésére, javítására, valamint szocialista szervezettől való megvételére, egyéni garázs építésére, vagy garázs vételére szocialista szervezettől szintén vehető fel kölcsön, amelynek összege nem meghatározott, de a kamatlába évi 8 százalék és a kölcsön 10 év alatt fizetendő vissza.

Lakásberendezés vagy más áru vételére (legalább 500 korona értékben) ún. kiegészítő vagy meghatározott célú kölcsönt évi 5 illetve 6 százalékos kamattal lehet 1-től 5 évig terjedő visszafizetési határidővel felvenni aszerint, hogy csak a vételár egy részének fedezésére vagy az egész vételár kifizetésére szolgál.

Végezetül felvehető ún. személyi készpénzkölcsön is minden különösebb cél megjelölése nélkül 10 000 korona vagy kivételesén magasabb összegben is. Ennek kamatlába évi 8 százalék és a visszafizetési határidő 3 év, kivételesen 5 év.

Amennyiben ezt a kölcsönt más szocialista szervezet számlájára való átutalással adják, akkor ennek összege nincs meghatározva s visszafizetési ideje is 10 év. v Meg kell jegyezni, hogy az adós a kölcsönt a megállapított részleteken felül is törlesztheti, illetve a kikötött idő előtt is visszafizetheti. A takarékpénztár az egész kölcsön azonnali visszafizetését követelheti akkor, ha ezt a meghatározott rendeltetésétől eltérő célra használták fel. Külön megállapodás esetén a takarékpénztár jogosult az egész kölcsönösszeg visszafizetését követelni akkor is, ha az adós valamelyik törlesztési részlettel késedelemben van, de ezt csak a kővetkező részlet esedékességéig teheti.

Családi Ház jeligéjű olvasónk azt írja, hogy egy családi házat örökölt, amelyben egy magányos férfi lakik. Azt kérdezi, hogy milyen feltételek mellett költözhetne be ő vagy a családja a házba. Szívesen el is cserélné az illető lakóval az eddigi saját kis lakását amely a családja számára szűk.

A családi házak a törvény értelmében személyi tulajdont képeznek, amelyek elsősorban a tulajdonosuk személyi szükségleteinek kielégítésére szolgálnak.

A lakásgazdálkodásról szóló előírások lehetővé teszik, hogy a családi ház tulajdonosa felmondjon a lakónak akkor, ha vagy saját maga akar a családjával beköltözni, vagy ha férjezett lányát vagy nős fiát akarja ott elhelyezni.

Ezt a helyi nemzeti bizottságnál kell kérni, s az megszüntetheti a lakó lakáshasználati (bérleti) jogát és kötelezheti arra, hogy kiköltözzék. A lakónak azonban kiköltöznie csak akkor kell, ha neki a helyi nemzeti bizottság megfelelő pótlást ad, vagy ha ez lakáscsere keretében hajlandó a tulajdonos eddigi lakásába költözni. Természetesen ezt a lakáscserét is jóvá kell hagynia a nemzeti bizottságnak.

Az eddigi lakónak pótlakást csak akkor nem kell biztosítani, ha vele megegyezik, s az önként hajlandó a családi házból kiköltözni, pl. azért mert nyugdíjas otthonba megy vagy a rokonaihoz, gyermekeihez költözködik.

„Ajándék" jeligéjű olvasónk azt kérdezi, hogy lehetséges-e, hogy idős ismerőse az értékes színes TV-készülékét már most neki ajándékozza úgy, hogy azt csak a halála után viheti majd el.

tkz ajándékozásnál a megajándékozottnak az ajándékot el kell fogadnia. Ez rendszerint úgy történik, hogy az ajándékozó az ajándékozott tárgyat a megajándékozottnak átadja illetve az átveszi.

Amennyiben ilyen rögtöni átadásra nem kerül sor, akkor az ajándékozáshoz írásbeli szerződés szükséges. Például akkor, ha az ajándékozó csak egy bizonyos idő elteltével akerja az ajándék tárgyát a megajándékozottnak átadni (pl. betegsége elmúltával vagy akkor, mikor ő maga új készüléket vesz). De az ajándékozó halála esetére szóló ajándékozás nem lehetséges, ez érvénytelen volna.

Ha olvasónk ismerőse csak a halála esetére akarná a TV-készüléket „ajándékozni", akkor ez csak végrendelettel volna lehetséges (amit saját kezűleg kell írnia és aláírnia, s amit bármikor egyoldalúan visszavonhat).

Dr. B. G.

19