A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-18 / 38. szám
ACSEMADQK GALANTA KULTURÁLIS ÖRÖKSÉGE A városnak és környékének gazdag történelmi hagyományai vannak. Galántát 1421-ben az Esterházy család alapítója, Miklós kapta királyi adománybirtokul Luxemburgi Zsigmondtól. A neogótikus kastély az első világháború befejezéséig a család tulajdona maradt. Ekkor vásárolta meg tőlük a csehszlovák állam, s itt rendezte be a járási szolgabírói hivatalt. A 17—18. században a Habsburg-ellenes szabadságmozgalmak idején a város és a szomszédos települések a kuruc-labanc öszszetüzések színtere volt. A Rákóczi-szabadságharc idején, 1703-ban, Bercsényi gróf csapatai elfoglalták a várost és átmenetileg innen irányították az ország nyugati részei felszabadítását eredményező hadműveleteket. Az 1848—49-es szabadságharc idején Wohlgemut császári tábornok főhadiszállásául szolgált Galántán a római katolikus papiak. A szabadságharc utolsó jelentősebb csatáját, a peredi csatát a tábornok innen irányította. A város megalakulásának 750. évfordulója kapcsán az alábbiakban Galántának arról a szerepéről szeretnénk szólni, amelyet főleg a XIX. század második felétől töltött be Mátyusföld egy kis területén a művelődés, a kultúra terjesztése érdekében. Az első írásos dokumentumok tanúsága szerint megállapíthatjuk, hogy az első nyilvános iskola a polgári demokratikus forradalom kirobbanását megelőző évben, 1847-ben nyílt meg Galántán, amelynek első tanítója 1865-ig Oskvarz Pál volt, majd Fülöp János vette át tőle a tanítói pálcát. A római katolikus templom mögött 1883-ban épült fel az új, háromtantermes iskola, amelyet 270 gyermek látogatott. A gyermekek nem mind galántaiak voltak, hanem a környező településekből is ide jártak. Az 1880-as évek második felében egy leányiskola is megnyitotta kapuit, amelynek az volt a feladata, hogy megtanítsa a már nem iskolaköteles lányokat a háztartás, a házi munkák irányítására. Ennek kapcsán megjegyezhetjük, hogy báró Eötvös József törvényjavaslatának elfogadása után hat osztály kijárása volt a kötelező, ami átmenetileg sok esetben kiváltotta a szülők nemtetszését, ugyanis így két korosztállyal csökkent a munkába állíthatók tábora. Az első taniskola 1910-ben nyitotta meg kapuit. Épület hiányában a felépített új iskola tantermeit használták. Az iskolaügy fejlődésének anyagi és erkölcsi feltételeit a felszabadulás hozta meg. A városban jelenleg három alapiskola, közülük egy magyar tanítási nyelvű, működik közel kétezer tanulóval. Mind a három iskola épülete a felszabadulás után épült. Ezenkívül Taksonyban (Matúskovo) van még egy 1 —4. osztályos szlovák és magyar tanítási nyelvű iskola is. A város első középiskolája a felszabadulás után 1946. szeptember elsején nyílt meg, amikor az Iskolaügyi Megbízotti Hivatal rendeleté értelmében Galántára helyezték a trnavai gimnázium egyes évfolyamait. A szocialista iparosodás, valamint a mezőgazdaság szocializációja szükségessé tette a szakemberképzést, ennek eredményeként szervezték meg 1948 szeptemberében a Tanoncképző Központot (Stredisko pre vy^ chovu ucnov), amely két éven belül az akkori viszonyokhoz képest modern, bentlakásos iskolát kapott. Az első magyar tanítási nyelvű középiskolában, a mai gimnázium elődjében, az ún. tizenegyéves középiskolában 1953. szeptember elsején kezdődött meg a tanítás, s 1960. szeptember elsején megkezdődött a tanítás az új szakközépiskolában is. A népművészeti iskola 1957-töl neveli a város és közvetlen környéke zenészeit, képzőművészeit. Az utóbbi években az iskolában dramaturgiai szak és tánc-irányzat is nyílt. Büszkék vagyunk arra is, hogy városunk iskoláiból jutottak el a tudományok magaslatára olyan kiváló tudósok, mint a pár éve elhunyt Szántó László akadémikus vagy Blaskovics József, a híres turkológus. A műveltséget elősegítendő és terjesztendő jelentős intézménye volt Galántának mindenkoron a könyvnyomda. Az első nyomdát a városban a XIX. század nyolcvanas éveiben Németh Gyula alapította, akitől azt 1894- ben Neufeld Sámuel Vásárolta meg, s egyúttal modernizálta is: gőzerővel működtette. A Neufeld-féle nyomda, amely a harmincas években Kosmos Nyomdai Műintézet néven szerepelt, 1952-ben megszűnt. Működését csak 1965-ben újította fel. E nyomdában nyomtátták a Galánta és vidéke címen megjelent első újságot, amelynek első száma 1892. március 27-én látott napvilágot. Az újság kisebb, nagyobb megszakításokkal még az első világháború idején is megjelent. A lap szerkesztője 1900— 1912 között Vörös Ferenc tanító volt. A lap Galánta és környéke politikai, gazdasági és kulturális életével foglalkozott. A nyomda 1902—1905 között az ún. Galántai Kalendáriumot is kiadta. A Galánta és vidéke című lapot 1919 — 1921 között a Mátyusföldi Lapok váltották fel, az előzőéhez hasonló tartalommal. Sajnos, nagyon keveset tudunk az 1919—1935 között megjelent Méhész Újságról, amelyet szipténj Kosmos Nyomdai Műintézet nyomtatott. A Hanza Szövetkezeti Újság első évfolyamait is Galántán nyomták, majd amikor a szövetkezet megvásárolta a komáromi nyomdát, akkortól csak a szerkesztőség maradt Galántán, s az újság nyomása Komáromban történt. Az újság jelentősebb szerkesztői közé Hantos László, majd Szőke Péter tartozott. A Hanza-dalárda tradícióit a városban a Kodály-énekkar folytatja, amely 1956-ban alakult meg, s Kodály Zoltán beleegyezését adta, hogy a nevét felvehetik. Az énekkari mozgalom hagyományait CSUPA KÉRDŐJELLEL (XI. nyári művelődési tábor — Jászó) Tizenegy évvel ezelőtt egy főiskolásokból, egyetemistákból álló lelkes kis csoport elhatározta. hogy először csak a maga, később az érdeklődök számára is megszervezi: szórakozva, de egyben művelődve tölthessék szabadságukat egy olyan közösségben, amelyre a hasonló gondolkodásmód, az azonos gondok a jellemzőek. így jött létre az első nyári művelődési tábor, melynek sikere azt sugallta: a jövőben is meg kell ismételni. Évről évre gyarapodott a táborlátogatók száma, s ez egyértelmű jele volt annak, hogy az első táborok jó híre hamar szerteröppent az országban, így a következő években egyre többen és többen jöttek. A sorrendben a 3. tábort már a Csemadok Központi Bizottsága rendezte, mintegy magára vállalva a szervezés és koordinálás gondját, baját — s teszi ezt azóta is több-kevesebb sikerrel. Az első években az örsújfalui autocamping volt a művelődni, aktívan pihenni vágyók találkahelye, s ez több okból is előnyös volt: azokban az években Őrsújfalu (Nová Stráz) közelében fejeződött be a nyári honismereti kerékpártúra, amit a bratislavai, prágai, bmói és nyitrai magyar főiskolások szerveztek. Túra végeztével bekerekezett hát az az 50—150 fiatal, aki megengedhette magának, hogy még egy hetet az itt elhangzó előadásokra, beszélgetésekre fordítson, így a nyári művelődési tábor első napján már egy lüktető, élő táborba érkeztek azok, akik néhány napot, vagy az egész hetet itt szándékoztak tölteni. Emberformáló beszélgetések, jó légkör jellemezte ezeket a rendezvényeket. Nem az előadások voltak számottevően jobbak, mint például az ez ideiek, hanem a beszélgetések kialakulásának feltételei. Talán azt gondolja most a kedves olvasó, hogy mindezt a nosztalgia mondatja velem. Lehet. A legutóbbi három táborban nem vehettem részt, így az elvárásaim azokhoz a. 10—4 évvel ezelőtti táborokhoz igazodnak, amelyek — lehet, rózsaszínűbben a valóságnál, de semmiképp se rózsaszínűbben az elvárhatónál — bennem élnek. Tény: az idei nyári művelődési tábor első napján úgy éreztem, egy halott táborba érkeztem. Pár ember lézengett itt-ott, az is megosztva : fele az autocampingben, a másik fele két kilométerrel arrébb, a jászói alapiskola udvarán vert sátrat. Hiányoztak a jókedvet, vitalitást hozó diákok, s a környékről se áramlottak sűrű sorokban az emberek. Jó okuk volt rá: akit érdekel a művelődésnek ez a formája az már korábban kivette a szabadságát, és Somodiban (Drienovec) töltötte azt a Kassa-vidéki járás által szervezett járási művelődési táborban. Pedig — ha Kelet-Szlovákiában tartják a tábort — mindenképp szerencsés megoldás lett volna, ha a kettőt összevonják, s a rendezőség egyesített erővel, egy nagyobb lélekszámú csoport számára, körültekintőbben szervez. Helyzetismeret hiánya ? Felületesség ? Kapkodás? Késői ébredés? — Ki tudja mi okozta a hiányosságokat, mindenesetre javítás és okulás céljából nem ártana végiggondolni ezt. Mert tulajdonképpen mitől országos egy nyári művelődési tábor? Attól, hogy az egész országból érkeznek rá résztvevők? Attól, hogy valamely országos, központi szervezet rendezi? Ezek közül önmagában még egyik sem garanciája a jó színvonalnak! Mert lehet, ugye, egy országos tábor ismérve az is, hogy példát mutat a járási és helyi szervezetek képviselőinek jó szervezésből, okos műsorválasztásból, felkészültségből. Tegyük hozzá: ha azt szeretnénk, hogy a nyári művelődési tábor érdeklődés híján a jövőben se szűnjön meg, akkor ez lehet a rendező szervek egyetlen törekvése, célkitűzése. Az idei rendezvénynek Szepsi (Moldava n/Bodvou) közelében egy kis falu. Jászó (Jasov) adott otthont. A környezet szinte eszményi volt : lomb- és tűlevelű fákkal körülölelt völgy a Torna — gömöri-karszt keleti részén, túrázásra alkalmas vidéken. A faluban autocamping és látnivaló is bőven: a jászói cseppkőbarlang 2 120 méter hosszú, s ebből 620 métert a turisták is bejárhatnak; a premontrei kanonokrend prépostsági temploma és a hajdani rendház barokk stílusú épülete közvetlenül az autocampinggel szemben magasodik. A gazdagon mért természeti és környezeti ajándékokhoz ráadásul még egy segítőkész helyi vezetés is társult a helyi nemzeti bizottság elnöke, A népdaltanulás percei Bernáth József és helyettese személyében. A külső feltételek tehát kitűnőek voltak. A tábor első három napja mégis derékba tört. Mivel a tábor vezetősége több látogatóra számítva két táborhelyet biztosított, ingázással telt a nap nagy része. így nem alakulhatott ki egy közösség, este nem lehetett tábortüzet rakni, együtt énekelni. Szerencsé-6
