A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-09-18 / 38. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL Lovicsek Béla: TÍMEA, TÜNDE ÉS A TÖBBIEK ... Görföl Jenő: 3 400 KILOMÉTER LÓHÁTON Miklósi Péter: VASUTASNAP Poór József: EGY NŐ, AKI NEMCSAK A LÉLEK TENGERÉT JÁRTA BE Dr. Rétváry László: AZ OROSZ ARANYGYŰRŰ A PÉNZ (Csuvas népmese) Címlapunkon riportkép a Hétszázötven éves város című írásunkhoz Fotó: Gyökeres György A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. CsI. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 332-919 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Král Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlace, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. c. 6 Nyomja a Vychodoslovenské tlaciame n. p., KoSice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kcs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesitő. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavatelstvo Obzor. inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK — Rögtön, legelső találkozásunkon arra figyelmeztettél, hogy szakmailag erősen kettős életet élsz... — Igen, mert néprajzkutatónak vallom és hiszem magam, a személyi igazolványom tanúsága szerint viszont régész lennék, az Érseküjvári Járási Múzeum munkatársa. Az egyetem elvégzésétől, 1980 óta dolgozom ebben a munkakörben, bár az utóbbi esztendőkben már a munkahelyi feladataim között is szerepelnek néprajzi kutatási programok. Pillanatnyilag is erősen megoszlik a figyelmem e két munkaterület között : a járásszékhely közelében egy kétrétegű, azaz egy újabb kőkor végi és egy vaskori település régészeti feltárását végezzük; esténként, a hétvégeken viszont a néprajzzal foglalkozom valóban szisztematikusan. Lényegében ennek a rendszerességnek köszönhetően született meg például a • szép sikert arató Ágas bogas fa cimű könyvem. — Mit mondanál el e nyilvánvaló kettősség okairól, pályakezdésed éveiről ? — Falun, Köbölkúton (Gbelce) nőttem föl. Apám vasutas, anyám tanítónő. Már kisgyerek koromtól, javarészt anyai nagyanyám mesélgetései révén, megszerettették velem a könyveket, az olvasást. Őszintén szólva, az úgynevezett népi kultúrából annak idején szinte semmit sem tudatosítottam falunkban. Elsősorban Vojtech Zamarovsky könyveinek bűvkörében és egyéb olvasmányaim világában éltem, miközben egyre inkább érdekelni kezdett az archeológia. Gimnazistaként nyaranta bekapcsolódtam a szomszédos Szögyénben (Svodin) végzett régészeti feltárásokba, így az érettségi után úgyszólván természetes volt, hogy a tanulmányaimat is ebben az irányban folytatom. Ekkor kerültem el Budapestre, ahol az Eötvös Lóránd Tudományegyetem néprajz-régészet szakos hallgatója lettem. Ez 1975-ben történt, amikor lényegében először söpört végig tájainkon a népi kultúra új divathulláma. Mi tagadás, akkoriban még szinte mitsem tudatosítottam, tapasztaltam mindabból. Pontosabban a tévében olykor-olykor én is megnéztem a Röpülj pávát, vagy a hasonló jellegű, a neofolklorizmus jegyeit magukon viselő műsorokat, de ezek valahogy nem ragadták meg amúgy istenigazában a figyelmemet. Igaz, létjogosultságukat és fontosságukat badarság lenne tagadnom, de a színpadi folklór most sem vonz különösebben ... Aligha csoda hát, hogy a néprajzot abban az időben a népdalénekesek és a néptáncosok színpadi produkcióival azonosítottam magamban. Mégis úgy éreztem, hogy a régészet érdekében érdemes „feláldoznom" magam. A budapesti egyetemen azonban, alig fél esztendő elteltével, fordult a kocka. A néprajzosok tág művelődéstörténeti háttér előtt zajló, életteli kutatótevékenysége láttán érdeklődésem szinte egy csapásra a népi kultúra felé fordult. így azután a távolból: Budapestről fedeztem fel azt a népi kultúrát, amelynek düledezö romjai gyerekkoromban még megvoltak Köbölkúton, illetve anyám falujában, a mátyusföldi Pereden (Tesedikovo). Egyre gyakrabban szidtam magam, hogy ezt korábban sohasem tudatosítottam. Mindezek után szinte természetes volt az a fordulat, amellyel ama fiatalember, aki eredetileg „csak" régész szeretett volna lenni, becsülettel elvégezte ugyan a szóban forgó szakot; ám egyetemi tanulmányait lezáró szakdolgozatát néprajzból írta, s később ugyanebből a szakból doktorált. LISZKA JÓZSEF, néprajzkutató (és régész) — Külföldi tanulmányaid befejeztével természetesnek érezted, hogy munkásságod érdemi részét idehaza, ennél is precízebben: szlovákiai magyar viszonylatokban kezdjed el? — Lényegében nem is elkezdenem, hanem folytatnom kellett ezt a tevékenységet, elvégre már egyetemistaként is elsősorban a hazai tájakon gyűjtöttem. Munkahely után nézve Érsekújvárra kerültem régésznek, mert egyéb álláslehetőség a környező múzeumok egyikében sem kínálkozott. Azóta is türelmesen egyeztetgetem magamban ezt a két egymáshoz aránylag közel álló szakmát, de hivatásomnak a néprajztudományt vallom. — Ez tekintendő az otthonhoz való kötődésed nyitjának is? — Elnézést kell kémem a köbölkútiaktól. de én nem is annyira egy községhez, a szülőfaluhoz, hanem inkább a tágabb szülőföldemhez kötődöm. Ahhoz a darab földhöz, amelynek neve sincs. Földrajzilag a Vág és a Garam között, a Csallóköztől és a Mátyusföldtöl keletre, az úgynevezett Palócföldtöl pedig nyugatra fekszik ez a terület. Néprajzi kutatóútjaim zöme szintén ezt a vidéket érinti. Jó érzés elbeszélgetni idős földieimmel. Nemcsak arról, hogyan vágták hajdanán a nádat, vagy az asszonyok miként cipelték a batyut, hanem más ügyes-bajos dolgainkról is. Általában nem vagyok híve a túlságosan rámenős, mondhatnám direkt adatgyűjtési módszernek, mert a kérdező eközben könynyen belefojtja adatközlőjébe a szót. Igaz, az engedékenyebb társalgási módszer konkrétumokban néha soványabb eredményt hoz, de meggyőződésem, hogy emberileg okvetlenül többet ad és hosszabb távon szakmailag szintén eredményes. — Vajon mi késztet arra, hogy rendszeresen publikálj? — A kívülállók szemében a néprajzkutató munkája meglehetősen hálátlannak KÖTŐDÉSEK tűnhet, hiszen az illető sohasem vet, mégis arat. .. Nos, aránylag gyakori publikációimmal adatközlőim jóindulatát, készségét akarom legalább részben viszonozni azzal, hogy gyűjtéseim eredményeit, aktatári porosodás helyett, igyekszem mielőbb közzétenni. Bízom benne, hogy nemcsak egykori beszélgetőpartnereim, hanem a szélesebb közvélemény is szívesen olvassa az efféle ismeretterjesztő írásokat. A fiatalok azért, mert mindez többé-kevésbé érdekes újdonság számukra, az idősebbeknek viszont az ifjúkorukat idézik ezek az Írások. Igaz, olykor-olykor mosolyra késztető hátulütői is lehetnek az ismeretterjesztő publikációknak. Például Nyitragerencséren történt, hogy egy idős házaspár régebbi Írásaim egyike alapján „mondta föl" nekem a Luca-napi szokásokat... — A terepjárás, a gyűjtőmunka mellett foglalkozol-e a szlovákiai magyarság néprajzi kutatásának elméleti és szervezési kérdéseivel is? — Mindig is izgattak ezek a gondok, bár tudom és tudatosítom, hogy ezek jelentős részét — például a megfelelő intézményes keretek kiépítését, vagy az állandó publikációs fórumok biztosítását — nem a néprajzkutatás gyakorlati teendőit végző szakemberek fogják megoldani. Érdekelnek ezek a kérdések nemzetiség-élettani szempontból is, mert szilárd meggyőződésem, hogy egy-egy népcsoport vagy nemzetiség csupán akkor életképes igazán, ha alapvető fontosságú intézményes szervei is adottak. A szlovákiai magyarság jobbára szépirodalomközpontú, ebből eredően meglehetősen féloldalas szellemi életéről — legalábbis egyelőre — még nemigen beszélhetünk a teljesség tudatával, bár kétségtelen, hogy szakember-ellátottság tekintetében az utóbbi esztendőkben javulás tapasztalható. A különböző társadalomtudományok azonban még nem tudnak igazán megizmosodni, teret nyerni. Ezeket a problémákat kellene megoldani mielőbb, de — saját szakmámnál maradva — semmiképpen sem úgy, hogy a bennünket érintő, rólunk szóló néprajzi kutatásokat magyarországi, avagy szlovák kollégák végezzék el helyettünk. Ezeket az ősi gyökerekig nyúló teendőket saját magunknak kell elvégezni. Éspedig úgy, hogy a felmutatható eredmények mielőbb bekerüljenek szellemi életünk egészséges vérkeringésébe! — Jómagad könnyen találod meg a hangot az adatközlőiddel ? — Többnyire igen. Talán mert ugyanazzal a tájszólással beszélek, mint az itt élő idős emberek. így aztán közös témánk is több akad ... — Miért szereted a Nyitra és a Garam tájainak ezt a területileg szűkén körülhatárolt vidékét? — Nem is annyira a vidéket, mint inkább az embereket szeretem. És ami ennél is fontosabb: én is egy vagyok közülük. — Sokat foglalkozol a hajdanvolt idők temetkezési szokásaival. Mit írnál hát a saját fej fádra ? — Szimön leltem az alábbi rövidke szövegre: Itt vagyon az ő emléke megörökítve! Ennyit. Lejegyezte: MIKLÓSI PÉTER Gyökeres György felvétele 2
