A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-28 / 35. szám
Vili. Balogiványin (Ivanice) korábban még soha nem jártam. Sőt, a szomszédos Cakón (Cakov) sem, ahová az előbbi település közigazgatásilag tartozik. Persze, nem ez volt az oka annak, hogy e mostani utazásom utolsó színhelyéül ezt a kistelepülést választottam. Sokkal inkább az döntött e kérdésben, hogy ebben a kis faluban hosszú éveken keresztül igazán gazdag és színvonalas közművelődési és kulturális munka folyt. A régebbi időkről a falu krónikása zési napot tartottak, s a szerény, mintegy 400 kötetből álló könyvtár rendeltetésének megfelelően szolgálta a kis közösséget. Ám az 1934-ben épült művelődési ház elöregedett, használhatatlanná vált, s a benne lévő könyvtárból szinte semmi sem maradt meg. „Helyiség hiányában a könyvtárat felújítani, újjászervezni sem nagyon lehetne már." Amikor a hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején megkezdődött az ifjúsági klubmozgalom, Balogiványiban is alakítottak ifjúsági klubot. A fiatal klubtagok, hogy legyen hol találkozniuk, hiánya — más képet rajzol elénk. Ami ma Balogiványiban e téren tapasztalható, az az egykorinak még csak nem is az árnyéka. Azt már az előbb is jeleztem, hogy a több, mint ötven évvel ezelőtt épült művelődési ház közművelődési és kulturális célokra használhatatlan. A közel másfél évtizedet megélt ifjúsági klub is megszűnt... A peremhelyzet, a kisodródás törvényszerű következményeiből származik ez a belső leépülés. A gazdasági és a közigazgatási átszervezésekből származó változásokat az ilyen kistelepülévolt. A gyerekek jelenleg Cakóra járnak, ugyanilyen iskolába; a felső tagozatosok pedig a túlzsúfolt rimaszécsi iskolát látogatják. Balogiványiban ma már óvoda sincs. A munkaképes lakosság java része a helybéli szövetkezetben dolgozik; az ingázók száma elenyésző. Hosszú éveken át építkezni itt sem lehetett, s annak ellenére, hogy a közelmúltban ezt a tilalmat feloldották, azok, akik lakást akarnak építeni, inkább a központi falvakban telepednek le. „Azért döntenek így", mondta a cakói hnb elnöke Lóska László, „mert ott jobb a szolgáltatás, ott az óvoda, az iskola, s az üzletek is ott vannak.” Nyilvánvaló, hogy ezen létesítmények hiánya, avagy megléte meghatározóan befolyásolhatja a fiatal nemzedéket a döntésben, amikor a végleges letelepedésről, otthonalapításról van szó. Azok a törvényszerűségek, amelyekről már korábban is szó esett a kistelepülések Loska László, a Cakói Hnb elnöke A falu egykori iskolája beszélt. Nagy Árpádtól tudom, hogy már a harmincas években énekkara volt a falunak, színdarabokat tanultak-mutattak be, s irodalmi előadásokat szerveztek. „Nem volt év, hogy színdarabot és mulatságot ne rendeztünk volna" mondta beszélgetésünk során Nagy Árpád. E gazdag kulturális élet hagyományt teremtett, s az egésznek mintegy természetes folytatásaként 1950 után a Csemadok helyi szervezete és az iskola vállalta magára. Az ötvenes évek második felében, s főleg a hatvanas években számtalan irodalmi emlékestet, író-olvasó találkozót tartottak; megemlékeztek Petőfiről, Arany Jánosról, Madáchról, Jókairól... Ezeket az emlékesteket, találkozókat Nagy Árpád szervezte. A harmincas évek hagyományaira építve ugyanebben az időben rendszeresen dolgozott a faluban a műkedvelő színjátszó együttes is. Hasonlóan jól és szervezetten működött a falu könyvtára. Gyakorlatilag 1976-ig minden hétfőn kölcsönközös erővel felújították a művelődési házat, amelyben egészen 1983-ig rendszeres klubtevékenység folyt a Csemadok helyi szervezetének szervezésében. A klubélet rendszerességére jellemző volt, hogy minden hétfőn öszszejövetelt tartottak a fiatalok. Kéthetenként különböző előadásokra került sor. Foglalkoztak irodalommal, néprajzzal, minden olyan témával, ami a fiatalság körében érdeklődésre tarthatott számot. A különböző akciók szervezésében főleg a helybéli tanítók és a fiatal értelmiségiek voltak a legaktívabbak. A fentieket egybefogva az ember természetesen azt várná, hogy az ilyen jó alapokon nyugvó, vagy azzal bíró településen a közművelődés, a kulturális élet folyamatosan halad előre, s egyre felfelé ível. Csakhogy ez nem hit és óhaj dolga, miként azt eddig is tapasztalhattuk. Ellenben nagyon is szorosan kapcsolódik a gyakorlati helyzethez, a kialakult adottságokhoz, a meglévő racionalitásokhoz. Vagyis a folytatás, a folytonosság — pontosabban annak sek a gyakorlatban képtelenek kompenzálni. Nincs meg hozzá a bennük megfelelő belső energiatartalék. A falu ma gazdaságilag egy nagyobb községhez tartozik; határa, lakóinak egy rétege a hat települést egyesítő rimaszécsi (Rim. Sec) egységes földműves-szövetkezet csatolt része, amely mintegy négyezer hektár mezőgazdasági területet művel. A gazdaság központja is a nevezett településen található. A hat helység közigazgatásilag azonban két részre tagolódik. Balogiványi, ahogy már korábban is említettem, Cakóhoz van csatolva. A települések fejlesztésére fordítható anyagiak így ugyancsak megoszlanak. Persze itt is alapvetően a központi települések fejlesztése élvezi az elsőbbséget. A csatolt falvak fejlesztésére ebből következően már kevesebb jut. S nemcsak az anyagiakból, hanem a figyelemből is. Balogiványiban, ahol jelenleg 218 ember él — jelentős a nyugdíjasok száma — az iskolát tavaly szüntették meg. Egytanerős 1—4 osztályos összevont iskola népességfogyatkozásával kapcsolatosan, itt is érvényesek. Balogiványi vonatkozásában Nagy Árpád ezt így foglalta össze: „Általában az tapasztalható, hogy a falu lélekszáma fogy. A mi falunk jövője .azon múlik, hogy lesz-e elegendő munkalehetőség a fiatalok számára. Csak azok fognak itt maradni, akiket a munkájuk ide köt. A többiek el fognak menni." Balogiványi kicsike falu, ahol volt iskola, ahol volt pedagógus, ahol volt egykor énekkar, műkedvelő színjátszó csoport, ahol másfél évtizedig rangos ifjúsági klub működött, ahol a könyvtárnak rendszeres olvasói voltak, ahol irodalmi emlékesteket, író-olvasó találkozókat tartottak. Mára mindebből csak az maradt meg, amit Nagy Árpád szorgalma a falu és a Csemadok alapszervezetének krónikájában összefoglalt ... GÁL SÁNDOR (A szerző felvételei) 12
