A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
„GYÖKÉR HOZTA FÁJÁT...” (nálunk elsősorban Gömörben és az Ung vidéken) a természetes faelágazást már fémkampó (réz vagy vas) helyettesíti. Az Ung vidéken a juhászkampó készítését az e célra már ősszel kiszemelt fa megválasztása előzte meg, amely általában kökény, galagonya vagy vadkörtefa volt. A kivágás után a görcsöktől megtisztították a botot, majd tűzön megpárolták, s a héját lehámozták. Ilyenkor, ha netalán egyenesíteni akartak rajta, a felhevült fával azt is megtehették. Utána száradni hagyták néhány napig, majd bekenték oltott mésszel, amitől néhány nap után rozsdavörös színt kapott. Ekkor szalonnabőrrel dörzsölték át, amitől viszont fényes védőmáz keletkezett rajta. A nyél felső végét megraragták s erre erősítették a kampót, amit égykor a juhász maga készített úgy, hogy az előre kialakított agyagformába beleöntötte a megolvasztott rezet, amely kihűlés után felvette az adott formát. Voltak azonban híres központjai is a fém juhászkampók készítésének, így pl. Magyarországon a Borsod megyei Edelényben, a Hajdú megyei Balmazújvárosban és a Szatmár megyei Csengeren. A műhelyek messze földre, így vidékeinkre is szállították termékeiket. Ma viszont a juhászkampót már gyárilag készítik, ahonnan az egyes mezőgazdasági üzemek megrendelik a szükséges mennyiséget. LISZKA JÓZSEF —D. VARGA LÁSZLÓ A múlt alkalommal szó volt a V-alakú faelágazásokból kiképzett különféle horgokról, akasztó alkalmatosságokról. Hasonló ötlet szülte a régi parasztportákon álló tejesköcsögszárító fákat, amelyek egy vékony fa törzséből, s annak rövidre csonkolt csupasz ágaiból állt. Az elmosás után ez utóbbiakra borították a nedves köcsögöket száradni. Ugyanezt a célt szolgálta, csak kisebb méretben az egyik helembai (Chl'aba) borospincében megfigyelt miniatűr pohárszárító. Ugyanígy minimális megmunkálással. jó anyagkiválasztással készült, mint a fentebb bemutatott köcsögszárító. Ugyancsak a V-alakú faelágazások természetes adottságát használták ki a juhászkampóikat készítő pásztorok. Ez a sokszor meglehetősen régies technikára valló faragás a Kárpátmedencében azonban viszonylag későn, csupán a 18. század második felében kezdett elterjedni egy új juh-Juhászkampó Csicserőből D. Varga L felvétele ' . Csallóközi juhászkampó (Sikenióka) a teljesen díszítetlen juhászkampót a nyáj őrzője ma is terelésre, ill. a birka lábába akasztva, a jószág kifogására használja. Egyes vidékeken varázserőt is tulajdonítottak e juhászszerszámnak. Úgy vélték, hogy a földbe szúrt pásztorbot egy csoportban tartja a legelésző nyájat, miközben a juhász a kocsmában poharazgat. Olykor persze a kocsmában is szükség lehetett a juhászkampóra, amikor a mértéktelen poharazgatást követő vitában érveinek nyomatékosabban akartak érvényt szerezni az összeszólalkozott juhászok. A juhászkampók újabb példányain fajta, a merinói térhódításával. A kezdetben csupán az Alföldön és a Dunántúlon gyökeret vert juhászkampó fokozatosan elterjedt a szomszédos területeken, így Szlovákia magyarlakta vidékein is. Elterjedésének központi területein, főleg a Dunántúlon, A birka kifogása a nyájból juhászkampó segítségével Liszka J. felvétele ismert a kampó őrző- és ünnepi változata. Vidékeinken ezt a kettősséget a kutatóknak ez ideig nem sikerült megfigyelniük, de a Csallóközből ismert díszesre faragott példány megengedi a kettősség feltételezését. A Garam menti Kisgyarmaton
