A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
nyészetet, bővítenék több ivadéktenyészetet, aminek következtében jelentősen növekszik a vidék halállománya és -termelése. Újabb földterületek erdősítésének eredményeképpen a delta erdőállománya jelenleg már mintegy harmincezer hektár. Az utóbbi években az övezet méhészetének a fellendítése érdekében több méhészeti farmot is létesítettek. Ottjártamkor arról győződtem meg: a Duna-delta lakói felismerték lehetőségeiket és arra törekszenek, hogy megőrizzék e táj természeti szépségeit, egyben — a sajátos éghajlati és talajviszonyoknak megfelelően — a Duna-delta településeit erős halászati és mezőgazdasági központtá fejlesszék. A Duna—Fekete-tenger csatorna megtekintése azért jelentett számomra nagy élményt, mert ez a mű nemcsak méreteit tekintve óriási alkotás, hanem a szemnek is szép látvány. Romániában ezt az építkezést tekintették az évszázad legnagyobb romániai építkezésének. Elkészülése egyben azt jelenti, hogy a Duna—Fekete-tenger csatorna révén Közép-Európából mintegy négyszáz kilométerrel lerövidült a Fekete-tengerhez vezető víziót. A 65 kilométeres, 110—140 méter széles és átlagosan 7,5 m vízmélységű csatorna Cernovodánál, egy kis Duna menti kikötővárosnál kezdődik és Konstancától délre, az Agigea nevű falunál torkollik a tengerbe. Kiásásakor több mint háromszázmillió köbméter földet forgattak meg, illetve helyeztek át. A beruházást eredetileg 25 milliárd lejben állapították meg. Ez az összeg azonban az építkezés befejezésére jelentősen megnövekedett. Az építkezést 1975 őszén kezdték meg. A nemzetközi jelentőségűnek szánt víziutat — amelyen a forgalom jelenleg még távolról sem éri el a tervezettet 1984. május 26-án nyitották meg. A mintegy kilenc évig tartó építkezés igen nagy erőpróba elé állította Románia népét. Az „évszázad legnagyobb romániai építkezése" rendkívüli emberi erőbefektetést, rengeteg gépet, technikai berendezést és áldozatot igényelt. Naponta átlag 25—30 ezer ember dolgozott az építkezésen. Ennek a munkaerőnek mintegy a felét a Román Néphadsereg biztosította. A Duna—Fekete-tenger csatorna építése több más jellegű építkezést is szükségessé tett, amelyek szintén erősen igénybe vették a román gazdaság és társadalom teherbiróképességét. Egyebek között megváltozott a Konstanca—Bukarest és a Konstanca— Mangália vasútvonal és hét új hidat építettek. A hidak közül technikailag a mi bratislavai hidunkra — a szlovák nemzeti felkelés hídjára — emlékeztető, az Agigeanál épült függőhíd a legérdekesebb. A csatorna építése egyik jellegzetességének tekinthető az is, hogy az építők már a kezdéskor azt kapták feladatul: a mezőgazdaságnak annyi parlagon heverő vagy mocsaras területet adjanak vissza, amennyit a csatorna elvett tőle. A csatorna építői teljesítették a feladatot és olyan müvet alkottak, amelynek vizét nagy mennyiségben öntözésre is felhasználják. A Duna—Fekete-tenger csatornán a tengerjáró hajók mellett kisebb hajók is közlekednek. Turisták utaznak egyik kikötőből a másikba. A statisztika szerint az utóbbi években visszaesett a Romániába utazó csehszlovák turisták száma. S akik utaznak, többnyire Mangália és Mamaia tengerpartjaira látogatnak el. Viszonylag kevesen nézik meg a csatornát és látogatnak el a Duna-deltába. Pedig a Duna-delta nemcsak sok szép látnivalót, hanem sok jó szórakozási lehetőséget is kínál mindenkinek. BALÁZS BÉLA Zd. Vlach felvételei GYERMEKEKNEK A nyolc ábrából állítsatok össze olyan párokat, amelyek valamilyen tulajdonságuknál fogva hasonlóak. meg a mama, a kitűzött időnél hamarabb. Kinyitották az ajtót, bejöttek, lámpát gyújtottak. Petya meg Sura elmondtak nekik mindent. Akkor a papa meg a mama másik lámpát gyújtottak, és végigjárták a szobákat, minden szegletbe bekukucskáltak. Sehol senki. Kimentek a pitvarba. Hát egyszer csak a fal mellett végigfut valaki, és beszalad a sarokba ... Egészen bebújik a szegletbe, és gombóccá gömbölyödik. Nézik, nézik — hiszen ez sündisznó! Biztosan az erdőből tévedt be a házba. Kézbe akarták venni, de védekezett, szúrt a tüskéivel. Akkor sapkába tették, és kivitték a fáskamrába. Adtak neki tejecskét meg egy darab húst. Azután pedig lefeküdtek aludni. A kis sündisznó azután egész nyáron ott élt a gyerekekkel a nyaralóban. Minden éjszaka topogott meg szuszogott — de már senki sem félt tőle! SzőHősy Klára fordítása ILLUSZTRÁCIÓ: SZABÓ JÓZSEF SOÓKY LÁSZLÓ JEVGENYIJ CSARUSIN Két kisfiú, Sura meg Petya magukra maradtak odahaza. Nyaralóban laktak, egy kis házban az erdő szélén. Szüleik egyik este vendégségbe mentek a szomszédokhoz. Amikor beesteledett, Sura meg Petya egyedül megmosdottak, egyedül levetkőztek, és szépen lefeküdtek ágacskájukba. Feküdtek, és egyikük se mukkant. Se papa, se mama ... A szobában sötét van. És a sötétben, a fal mellett valaki mászik, zörög: talán egy bogár, talán valami más! Megszólal Sura az ágyacskájából: — Nem félek ám egy csöppet se! — Én se félek — feleli rá Petya a másik ágyból. — Nem félünk a tolvajtól — mondja Sura. — Meg az emberevöktöl se félünk — toldja meg Petya. — Meg a tigristől se — kérkedik Sura. — Ide úgyse jön — teszi hozzá Petya. Sura éppen azt akarja mondani, hogy a krokodilustól sem félnek, amikor egyszer csak hallják, hogy odakinn a pitvarban valaki halkan topog, csoszog: tapp ... csosz-csosz ... tapptapp... Hü, Petya azt se tudja, hogy került Sura ágyába! Úgy sietett. Bebújtak mind a ketten a paplan alá, egymáshoz simultak. Csendben feküdtek, meg se pisszentek, nehogy meghallja valaki. — Ne lélegezz — mondja Sura Petyának. — Nem is lélegzem — lihegi Petya. Tapp-tapp ... csosz-csosz ... tapp-tapp .. . csosz-csosz ... Még a paplanon át is hallatszik, hogy valaki járkál odakinn, és még szuszog is hozzá. Akkor azonban hazajött a papa Mátyusföldön Búcs-falván él egy ember a tó partján úgy hívják hogy Halász úr minden reggel hínárt túr bal kézzel az egyenesei jobb kézzel a görbét kalapjához is tesz hármat de mindig csak pörgét este aztán a kalapot csillagra akasztja s álmában fölrepül ő is föl a csillagos magasba 21
