A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-08-21 / 34. szám

TUDOMÁNY- TECHNIKA

A JÉGVILÁG KÜLÖNÖS ÁLLATAI

Gyakran képezi vita tárgyát az a kérdés, hogy a kabát vagy a kucsma prémje milyen állattól származik. A nemes prémértéket hangsúlyozandó, sokszor elhangzik a sarki róka neve is. Csakhogy rendszerint nem a vadon élő, ritka, védett igazi sarki rókáról, hanem ennek tenyésztett változatáról — a kékrókáról — van szó. A vadon élő sarki róka (Alopex lagopus) akár a —70 °C-t is elviseli. Eurázsia legészakibb részén, a fás övezettől északra az Északi-sark tájékáig él. De mivel táplálkozik az állandóan hóval és jéggel borított kis térségek e kóbor állata? Fő tápláléka a lemming, a hófajd, a havasi nyúl, a hal-, bálna- és fókahús, ha ilyen hullákhoz egyáltalán hozzájut. Nagy területeken együtt él a jegesmedvével; itt e nagy testű ragadozót követve annak táplálékmaradványait fogyasztja. Csak téli bundája fehér (szeme és orrtükre mindig fekete, ill. sötét) nyári időszakban — amikor délebbre húzódva él — szőrzete vedlés útján barnásszürkére változik. Az embertől sem fél, betolakszik a lakott területekre is, és minden hulladékot elfogyaszt, amihez csak hozzájuthat. A jóllakott állat a felesleges zsákmányt a hó alá kotorva elássa, ínségesebb időkre tartalékolja.

Prémjének értéke a múlt század óta a divattól függően változott: századunk 20-as éveiben igen keresett cikk volt, a 40-es évekre a kereslet alábbhagyott, ára is lezuhant. A II. világháború után újra divatba jött. Emiatt 1950—1960 között pl. Kanadában 400 ezer sarkiróka-prémet adtak el. Téli időszakban a csapdázás jól jövedelmező foglalkozás. Viszont hihetetlen nehézségekkel jár a csapdák kihelyezése és kezelése, ezért a sarki róka kipusztításának veszélyével egyelőre nem kell számolni. A becslések szerint ma több sarki róka él, mint a korábbi évtizedekben.

FÖLD ALATTI FOLYO

Föld alatti folyóhálózat építését tervezik a japán fővárosban. Ezzel szándékoznak kivédeni a tokiói kisebb vízfolyások, folyók időszakos árvizeinek romboló hatását. A föld alatti hálózat teljes hossza eléri majd a 40 kilométert. A folyók fölösleges vizét a tokiói öbölbe vezetik.

ÉLŐ

KÖVÜLET

140 millió éve kihaltnak tartott élő kövületre bukkantak francia tengerbiológusok Új- Kaledónia partjai közelében. A tüskésbőrűek családjába tartozó lény akkora, mint egy 15 ujjú gyermekököl, és kocsányon ülő tengeri liliomra emlékeztet. Húsz példányát emelték ki a tenger mélyéről. Eredetileg sárga színe a konzerváló folyadékban zöldre változott. Jelenleg a lyoni egyetemen tanulmányozzák.

A FÖLD BELSŐ HEGYEI

A Föld belső magja nem tökéletes gömb: hegyek és völgyek vannak abban az átmeneti rétegben, ahol a földköpennyel érintkezik. Ez a rendellenesség magyarázhatja meg a Föld tengelyforgásának titokzatos rendellenességeit: azt, hogy a nap hossza akár 0,2 milliszekundummal is változhat évtizedenként. A mag és a köpeny közötti átmeneti réteg szerkezetére a földrengések elemzéséből következtetnek. A kutatók szeizmikus tomográfiával megrajzolták ennek az átmeneti övezetnek a térképét. Ezekből a képekből kiderült, hogy Ausztrália keleti része, Közép-Amerika, Délkelet- Ázsia, továbbá az Atlanti-óceán és a Csendes-óceán északkeleti részének mélyén „hegyek", Európa, Mexikó, a Csendes-óceán délnyugati része alatt viszont „völgyek" vannak a mélyben. Ezeknek a képződményeknek a mélysége vagy a magassága elérheti a tíz kilométert.

MULTI-ELEKTRÓD

Szlovák tudományos kutatók új találmányával, a multi-elektróddal pontosan feltérképezhető a szív villamos potenciálja szívizominfarktusban. A nem invazív módszer pontosan ábrázolja a szív károsodásának mértékét és az alkalmazott gyógymód hatását.

A HŐMÉRSÉKLETHEZ ALKALMAZKODÓ TEXTÍLIÁK

Amerikai kutatók érdekes, elvileg új módszert dolgoztak ki arra, hogy különböző textíliák jobban védjenek a nagy hőmérséklet-ingadozásoktól. Alapötletük az volt, hogy a szálakhoz olyan anyagot kell rögzíteni, amelynek nagy a fázisváltozási hője, vagyis ha hirtelen hideg éri, megszilárdul és ez jelentékeny höfelszabadulással jár, ill. hö hatására folyadékfázisba megy át, ami hőelnyeléssel jár. Kezdetben sokféle anyaggal próbálkoztak, mint különböző szervetlen sók hidrátjai, polietilénglikol, műanyag „kristályok", de ezekkel a közös probléma az volt, hogy csak fizikailag kötődtek (abszorbeálódtak) a szálakon és így az első mosás eltávolította őket. Természetesen azt meg lehetett valósítani, hogy csőkeresztmetszetű (belül üres) szálak belsejébe juttassák az anyagot, és a szálak végét lezárják, de a jelenlegi textíliák közül csak kevés készül ilyen típusú szálakból.

Ezután úgy döntöttek, hogy a hőelnyelő/leadó anyagot kémiai úton rögzítik a kész szövetekhez, hogy mosásálló termékhez jussanak. Polifunkciós térhálósító szerként legjobban a gyűrödésmentesítő kikészítéshez bevált karbamid-formaldehid gyanták előpolimerizátumai váltak be. Az eljárás a hagyományos gyűrödésmentesítő kikészítéshez hasonlóan történik: a textíliát vizes fürdőbe merítik, amely polifunkciós műgyantát, savas katalizátort és ebben az esetben polietiénglikolt is tartalmaz, majd a fölös vizet mechanikus úton és 100 °C-ra való melegítéssel eltávolítják és a textíliát a polimerizáláshoz rövid időre 150— 165 °C-ra melegítik. Az így kikészített textíliáknak kalorimetnás mérések szerint —20 °C-tól 40 °C-ig 30-50 %-kal nagyobb a hőtartó, ill. leadóképességük, mint kikészítés nélkül és ezt a tulajdonságukat számos gépi mosás után is megtartják.

A módosított textíliák hőaktivitásának mértéke elsősorban a textíliához kapcsolt polimer molekulasúlyától és a térhálósítás mértékétől függ. Ezeket a kikészítéshez alkalmazott polietilénglikol molekulasúlyával és a katalizátor minőségével lehet szabályozni. Eddig 400—1 500 közötti molekulasúlyú polietilénglikolokat alkalmaztak. Tapasztalat szerint, ha a térhálósítás mértéke túl kicsi, a glikolok kimoshatok a textíliából, míg ha túl nagy, a textília merevvé válik. A kutatók a további kísérletekben nagyobb molekulasúlyú polietílénglikolokkal, illetve módosított polietilénglikolok alkalmazásával és a térhálósítás mértékének megfelelő szabályozásával azt szeretnék elérni, hogy az így kikészített textíliák hömegtartó, ill. leadó képessége szélesebb hőmérsékleti határok között (+60— —70°C-ig) kétszeresre emelkedjék. Az új típusú textíliák iránt máris érdeklődik az ipar, egyrészt védőruházatok készítésére szélsőségesen változó hőmérsékleti viszonyok között, másrészt épületek, növények, állatok védelmére erős hőingadozásoktól.

16