A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)

1987-07-03 / 27. szám

KAREL CAPEK

Ugyan, kérem, a felnőtt ember már rég elfelejtette, mi az igazi vakáció; ha a feje tetejére áll is, nem tudja magát olyan tökéletesen átadni a szünidőnek, mint a gyerek. Hiába lelkendezik minden tavaszszal, hogy mennyire várja az idei vakációt, hol fogja fenékig kiélvezni. Amikor aztán javában élvezhetné a hőn áhított szabadságot, rájön, hogy vagy túlságosan meleg van, vagy folyton esik, hogy állandóan zaklatják a pimasz legyek, hogy az étel nem olyan, mint kellene, hogy minden tele van hangyával, hogy a sör nem ér semmit, hogy a fürdő messze van, hogy utálatos a társaság, jóformán nincs kivel beszélgetni, és hogy egyáltalán minden unalmas, tavaly jobb volt. és még akad vagy háromezerhétszáznegyven ilyen „hogy". Ezzel szemben, ha jól emlékszem, a gyereknek sosincs baja a legyekkel, hangyákkal, nem bánja a hőséget, rossz időt, rossz kosztot, neki teljesen mindegy, miről hogyan vélekednek a felebarátai, sőt a gyermek számára nincs jelentőségük a természet szépségeinek sem, amelyek közt a vakációját tölti, elég neki a nagy fontosságú tény, hogy vakáció van; az ő vakációja, mondhatnánk, önmagában létező valami. Ez a vakáció a Tiszta Vakáció.

A tiszta, igazi vakáció avagy gyerekvakáció etimológiailag értelmezve nem vakáció, nincs benne ugyanis semmi vakancia, azaz üresség, hiány, hanem ellenkezőleg, maga a rendkívüli, a zavartalan teljesség. Legfőbb lényege az, hogy nem kell iskolába menni; ez pedig nem azt bizonyítja, hogy a gyerek számára az iskola kínszenvedés és keserves robot, inkább azt, hogy az iskola a gyerek szemében szörnyű időpocsékolás. hiszen az időt más módon sokkal jobban, érdekesebben el lehet tölteni. Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig inkább szörnyen unatkoztam az iskolában (kivéve az úgynevezett életiskolát), mintsem különösebben törtem magamat. A vakációban a legnagyobb élvezet forrása az a jó érzés, hogy nincs kell és nincs muszáj, a vakáció a szabadság nyújtotta határtalan gyönyörűség.

Természetesen a tiszta vakáció alatt is érvényben van számos parancsolat arról, mit szabad, mit nem. Például, hogy nem szabad éretlen körtét enni vagy a macska farkát ráncigálni. Ezzel szemben feltűnően megfogyatkozott azoknak a parancsolatoknak a száma, amelyek elrendelik, mit kell.

Mert: nem kell iskolába menni, nem kell csendben ülni, nem kell leckét írni. Jóformán semmit sem kell; és csaknem mindent lehet, kivéve, amit nem szabad. Egyszerre szabad tere nyílik a gyereknek a különféle vállalkozásokhoz és addig ismeretlen passziókhoz. A vakáció világa tágabb, jóval több érdekes dolog fér el benne, és korlátlan lehetőségeket rejt magában. Egyszóval: a vakáció világát nem szorítják korlátok közé olyan parancsolatok, hogy mit kell megtenni. A szabad tér nem üres tér, ellenkezőleg, rengeteg dolog és esemény tölti ki, szinte csordultig van tartalommal, sokféle mulatsággal, kedvteléssel. A szabad tér, a tiszta vakáció tere akkor is határtalan, ha sokszor nem ér túl az utcánk sarkán vagy a kertünk kerítésén.

És az igazi vakáció nyújtotta másik nagy öröm: az idő élvezete. A vakáció idejét nem tagolják, nem forgácsolják szét parancsok, mikor mit kell csinálni. Nincs órarend, az idő múlása végtelen és megszakítatlan reggeltől éjszakáig. A vakáció egy napja nem órákból áll, egy ilyen nap az idő tiszta, zavartalan áradása. Parttalan, és ugyanakkor teli van rejtett öblökkel, mint egy addig ismeretlen tó, nem is lehet egyetlen nap alatt hajóval bejárni. S holnap, fiúk, holnap ismét az idő új, végeláthatatlan tengerére széliünk. Nagyobb és végtelenebb idő ez, mint bármely másik, soha az életben nem fogunk már ilyen végtelenné tágult időben élni, soha többé nem élvezzük már úgy az időt önmagáért, az időt a maga nagyszerűségében és pompájában, ahogy a vakáció napjai alatt.

Nem bizony, a felnőtt ember már nem lel annyi örömet a vakációjában. Hiába is keresné az elveszett Tiszta Vakációt a tengerparton vagy a hegyek közt. A felnőtt ember már nem tudja oly véghetetlenül élvezni a szabadságot, azt, hogy valamit nem kell. Vagy talán nem látunk elég felnőtt embert mindenütt a világon, akik mindent elkövetnek azért, hogy csupa muszájból és parancsból álljon az élet? A felnőtt emberek valami miatt nem érzik már úgy a szabadság varázsát, és nem fakad számukra belőle igazi öröm. Ami pedig az Idő nagyszerűségét és pazar teljességét illeti, ezt már egyáltalán nem tudják élvezni. Nincs már számukra olyan tiszta vakáció, hogy sajgó fájdalommal ne éreznék: Istenem, hogy rohan az idő?

Fordította: Mayer Judit

A. JAKOVLEV

A bölcs és a szamara

Volt egyszer egy napkeleti bölcs, aki gyakran utazott szamáron. A bölcsnek sok szamara volt, de valamennyi közül egyet szeretett a legjobban. Nem azért szerette ezt a kiválasztottat, mert könnyedén és jól vitte őt — hanem, mert beszélni tudott.

Amikor a bölcs megvakarta az állat hátát, ö ezt mondta:

— Jól vakarsz, uraml

Ha pedig befogta a kordé elé, az állat lelkesen kiáltotta:

— Remekül fogsz be, uram! Önként, kényszerítés nélkül állt a kocsirudak közé, és szívesen viselte a szerszámot.

Amikor a bölcs felkapaszkodott a kordéra, a szamár hátra fordult, rásandított és így szólt:

— Még sohasem hordoztam ilyen könynyű terhet, mint te vagy, uram!

A bölcs e szép gondolatokért és szavakért szerette a szamarat. De miután visszatért útjáról, mégis azt parancsolta a tanítványainak, hogy tevét fogjanak a szekerébe. A teve ugyan nem volt olyan hízelkedő, mint a szamár, de ő is elviselte a zablát — főként pedig nem untatta fecsegésével állandóan a bölcset.

Ford.: G. Gy.

JOGI TANÁCSOK

Az állampolgárok büntetőjogi felelősségéről

Társadalmi és politikai rendszerünk, államunk gazdasági rendje, a szocialista tulajdon. az állampolgárok jogainak és jogos érdekeinek a védelmét a büntető törvénykönyv és a vétségekről szóló törvény biztosítja.

Büntetőjogunk a törvényesség alapelvén nyugszik, ezért büntetőjogilag felelősségre vonni és megbüntetni csak azt lehet, akit az előírt törvényes eljárás során a bíróság a törvényben körülírt cselekedetért bűnösnek ismer el és őt csakis a törvényben meghatározott büntetéssel lehet sújtani. Addig, amíg valakinek a bűnösségét jogerős bírói ítélet ki nem mondja, úgy kell tekinteni, mintha ártatlan volna (ez az „ártatlanság jogi védelme").

Bűntettet vagy vétséget csak az olyan társadalomellenes cselekedet, viselkedés vagy magatartás képez, amely a társadalomra veszélyes és amelynek ismertető (tényálladéki) elemei a büntető törvénykönyvben vagy a vétségekről szóló törvényben fel vannak tüntetve, ha ezek társadalmi veszélyességének mértéke nem jelentéktelen. Azt a körülményt, hogy valamely tett milyen mértékben veszélyes a társadalom számára főleg a következő szempontok szerint kell a konkrét esetben megítélni: milyen érdek ellen irányult a tett, ennek jelentősége, a tett elkövetésének módja és következményei, a tett elkövetésének körülményei, a tettes személye, vétkességének mértéke és tettének indítékai.

Az olyan cselekmény, amely különben kimeríti a bűntett vagy a vétség törvényes tényálladékát, mégsem képez büntetendő cselekményt akkor, ha társadalmi veszélyességének mértéke jelentéktelen.

Az egyes tettek büntethetőségéhez a törvény megkívánja a szándékosságot, kivéve azokat, ahol kifejezetten megállapítja, hogy a gondatlanság is elegendő, hogy a tettest megbüntessék.

Elvileg büntetendő a bűntett előkészítése, a bűncselekmény kísérlete, megszervezése és büntetendő a felbujtó és a bűnsegéd is. A vétség előkészítése azonban nem büntetendő.

Büntetőjogilag csak az a személy vonható felelősségre, aki már betöltötte a 15-ik életévét. A 15 évnél fiatalabb személyt nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni. Ugyancsak nem vonható büntetőjogilag felelősségre az a személy sem, aki a tett elkövetése idején olyan elmezavarban szenvedett, amely miatt nem volt képes felismerni tettének társadalmi veszélyességét és nem volt képes cselekvését irányítani, vagyis nem volt ura cselekedetének. De ha valaki alkohol vagy kábítószer élvezete következtében jut beszámíthatatlan állapotba, akkor tettéért mégis felelős, ha ezt az állapotot szándékosan vagy akár csak gondatlanságból okozta.

A büntetőbíróság a következő büntetéseket szabhatja ki:

szabadságvesztés, amely 15 évig terjedhet, javító-nevelő intézkedést 2 hónaptól. 1 évig terjedő időre, a tiszteletbeli címek és kitüntetések elvesztését, a katonai rang elvesztését,

50 000 Kcs-ig terjedhető pénzbüntetést, vagyonelkobzást, bizonyos tárgy elkobzását, a köztársaságból való kiutasítást, amit csak olyan személynél lehet kimondani, aki nem csehszlovák állampolgár, bizonyos helyen való tartózkodás tilalmát.

Szocialista jogrendünkben a büntetés célja nem a megtorlás, hanem elsősorban a

tettes megjavítása, az, hogy a jövőben betartsa a társadalmi együttélés szabályait és a dolgozó ember rendes életét folytassa. A büntetés további céljai közé tartozik: a társadalom védelme a bűncselekmények ellen, a tettes megakadályozása a bűncselekmény folytatásában és a társadalom többi tagjaira való nevelő hatás.

Törvényünk ezért a halálbüntetést csak mint rendkívüli büntetést ismeri, amelyet csak bizonyos indokolt esetekben lehet kimondani, akkor ha rendkívül veszélyes cselekedetről van szó, amelyet különösen elítélendő módon vagy indokból követtek el, vagy amelynek különösen súlyos következményei voltak és ha ezt a büntetést a társadalom hathatós védelme megkívánja, vagy ha nincs remény arra, hogy a tettest 15-től 20 évig terjedhető szabadságvesztés büntetéssel meg lehet javítani. Még ezekben az esetekben is a bíróság a halálbüntetés helyett 15-töl 25 évig terjedhető szabadságvesztés büntetést szabhat ki, ha ezt a büntetést céljának elérésére elegendőnek tartja.

Azt, hogy konkrét esetben milyen büntetést és milyen mértékben lehet kiszabni, a büntető törvénykönyv és a vétségekről szóló törvény az egyes bűncselekmények felsorolásánál állapítja meg.

Ha a bíróság a tettes megbüntetésétől eláll, akkor erre úgy kell tekinteni, mintha nem lett volna elítélve.

A társadalomnak elsőrendű érdeke, hogy a bűncselekményeket feledjék, a tetteseket kinyomozzák és törvényszerűen felelősségre vonják és megbüntessék. Ez a bűnüldöző szervek: a közbiztonsági szervek, az ügyészség és a bíróság feladata.

Azonban rendszerint hosszabb idő elteltével csökken vagy megszűnik a társadalom érdeke, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetőit felelősségre vonjanak és megbüntessenek. Ezért a törvény a különböző bűncselekményekre különböző elévülési határidőket állapit meg, amelynek elteltével megszűnik a tett büntethetősége. Ez az elévülési idő különböző tartamú — három, öt, tíz vagy húsz év, aszerint, hogy az egyes bűncselekményekre a törvény milyen büntetés kiszabását teszi lehetővé. A vétségeknél ez az elévülési határidő egy év.

Kivételt képeznek némely bűncselekmények. mint amilyen például az emberiség ellen elkövetett bűncselekmények, valamint a béke védelméről szóló törvény szerint büntetendő cselekmények (az ún. háborús bűnök), amelyek sohasem évülnek el.

A biróságilag üldözendő bűncselekményeken kívül meg kell még említeni a közigazgatási kihágásokat, amelyeket a nemzeti bizottságok feladatairól szóló 1961/61. Tt. számú törvény, a vámtörvény, az építési törvény és a közúti közlekedésről szóló törvény tartalmaz. A kihágásokat rendszerint a nemzeti bizottság szervei tárgyalják. Csak a vámtörvény szerinti kihágások tartoznak a vámhivatalok és a közúti forgalomban elkövetett kihágások a közbiztonsági szervek (forgalmi felügyelőségek) hatáskörébe. A közúti forgalomban elkövetett kihágásokat helyszíni bírságolással, pénzbüntetéssel lehet sújtani. Egyébként a kihágásokat megrovással, nyilvános megrovással vagy pénzbüntetéssel lehet megbüntetni. — A kihágásokat az elkövetésüket követő egy év leteltével már nem lehet letárgyalni (és megbüntetni).

Dr. B. G.

19