A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
Tárlat a Károhklot i A ragyogó napsütéses szombat délelőtt tömegeket vonz az ódon Károly hídra is. A bábeli hangzavarban talán a csehet hallani legritkábban. Rengeteg a külföldi, akiknek — a magamfajta vendéggel együtt — a sok látványosság között is élményszámba megy Prága egyik ritka attrakciója, a Károly híd „szabadtéri tárlata", amelyhez hasonlóval talán csak a párizsi Szajna-parton találkozhat az ember. Kora délelőtt előbb a híd naposabbik korlátja mentén rakják szét portékáikat a város fiatal képzőművészei, állványokra, a híd kőkorlátjára, bőröndökre és még ki tudja mi mindenre, ám mire a ráérősen bámészkodó idegen átérne a Petr Pycha grafikai rész színű és formájú fülbevalókat kínál. Éppen arra érek oda, amikor egy fiatal srácokból álló társaság nevet jóízűen azon, hogy távolabbról horgászpriccezönek nézték a színes micsodákat. Hát mi tagadás, jómagam is mindaddig annak hittem, míg észre nem vettem belőlük egy párat a szőkeség fülecskéinek díszeként. Humorral, nevetéssel nyugtázza ö is a félreértést, a srácok odébbállnak, ő újra olvasásba mélyed, s csak akkor emeli fel tekintetét a könyvből újra, amikor érzi magán a fényképezőgép kutató „tekintetét". Rajzok, grafikák szinte minden menynyiségben. S lehetne-e itt másként; szinte teljes egészében prágai motívu-Stanislava Faiglova olaj-miniatűrjei Hatásos fülbevalóreklám íMarkéta Novotná) Moldva túlsó partjára, s fordulna vissza, látja, hogy megtelik a híd túloldala is; együtt már minden a szabadtéri tárlathoz. Szinte alig van ágazata, technikája a képzőművészetnek, amely e „tárlaton" ne szerepelne. Az ember szinte meglepődik az aránylag jó színvonalú anyag láttán, ám néhány rövid beszélgetésből kiderül, hogy többségében az iparművészeti szakközépiskolák különféle szakjain végzettek kínálgatják eladásra munkáikat. Még nem profi képzőművészek, s már nem is amatörök. Akad persze itt-ott bóvli is, ám mint mondják, többnyire csak az első tavaszi standolások idején, mert az érdektelenség hamar elűzi azokat, akik egy bizonyos szint alatt maradnak. Vannak, akik valamilyen főfoglalkozás mellett, mig mások főfoglalkozásként standolnak elérhető áron — nagyjából 50—250 koronáért kínált — portékáikkal. — Meg lehet ebből élni? — kérdem a hosszú szőkehajú Stanislava Faiglovától, aki brossokra, nyakékekre és más egyebekre festett miniatűröket árul. — Éldegélni legalábbis — mondja nevetve, s hunyorít hozzá egyet. Tűzzománc női portré — Reklám dolgában egészen biztos, hogy nem szorul segítségre — mondom, s azonnal értve a küllemére vonatkozó célzást egy újabb mosoly és hunyorítás a válasz. Mint ahogy önmaga munkáinak a legjobb reklámja a valamivel még szőkébb s legalább olyan csinos Markéta Novotná is, aki első látásra kicsit memokkal. Prágai motívumok Jan Volf majdnem miniatűrnek mondható rajzkollekcióin, Petr Pycha hasonló méretű, barna tónusú grafikáin, s prágai zeg-zugok a tagbaszakadt, bozontos szakállú Frantisek Záruba színes kőnyomatain is. Ez utóbbi, két üzlet között, szintén a „teljes iparengedély" kiváltását fontolgatja. A híd Vencel tér felöli végén az olomouci Otakar Minarík tűzzománc nyakékeket árul. Hogy valami „maradandót" is vigyek e „tárlatról", meg hogy másnap úgyis éppen tizenvalahányadik házassági évfordulónkra érkezem majd haza, veszek nála egy zománcba égetett miniatűr női portrét a feleségemnek. Ő hívja fel figyelmemet (minden bizonnyal a szokványos turistagépeknél jóval nagyobb fényképezőgépem láttán); nézzem meg a Jungmann utcai Fotochema kiállitóteremben Vlastimil Stibor fotóművész jubileumi tárlatát. Tanácsát megköszönve és megfogadva átballagok tehát egyik „tárlatról" a másikra. NÉMETH GYULA A szerző felvételei Váratlan sikert aratott Japánban a Fuji cég eldobható kamerája. Kereken másfél millió darabot adtak el a beépített plasztiklencsével ellátott „filmdobozból" az országban hat hónap leforgása alatt. A példán fölbuzdulva a Kodak még ez évben piacra dobja a japán kamerával azonos elvek szerint működő eldobható fényképezőgépét. Exponálás után a „doboz" előhívja és kiadja" a kész fényképet, a kamera pedig a szemetesládába kerül. Mindezért hét dollárt fizet a vásárló. A „leg"-ek közül is kiemelkedik, főleg hétméteres magasságával ez a karóra, amelyet előbb Bázelben, majd Mekkában mutattak be. 8
