A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-21 / 34. szám
Elegánsan, ahogy csak egy Lada viheti a „farát", pördül a KN 64—52-es rendszámú kocsi a komáromi (Komárno) autószerviz elé. Utána, kötélen vontatva, már kevésbé mutatós a Trabant mozgása. A Lada vezetője sportszerűen elköszön, a Trabanté mély sóhajjal, de bizakodva lépi át az autójavító küszöbét. Itt Kara András műszakvezető fogadja. Előbb biztatóan mosolyog, azután hümmög a bajusza alatt — olyasmik járhatnak a fejében, hogy vajon lesz-e alkatrész; melyik emberemnek adjam a munkát? —, majd kitölti a belépőt. — Megnézzük — csak ennyit mond hangosan, de ettől bizalom tölti el az autóvezetőt. Péntek délután van, a műhelyekben serény munka folyik. Az idegenforgalomra való tekintettel hosszabbított nyitvatartással és szombaton is dolgoznak. Vajon milyen kedvvel? Aki fütyörészve húzza meg a csavart, az Kotian Dusán. — Ezzel a héttel letelik a hosszú szolgálat. A jövő héten már csak a rendes munkaidőben dolgozom. Nem kell este hatig olajosnak lenni és még nyolcig a telefont ügyelni, hátha hívnak. — Az így szerzett túlórát fizetésben vagy szabadidőben meríti-e ki? — Én a szabadidőt választom. Imádok pecázni. Többet ér a nyugalom, a pihenés, mint a pénz. Szimpatikus, barna fiatalember hajol egy NDK-ból érkezett turista piros Skodája fölé. Meglepetten tapasztalom, hogy szót is érte■■■ nek. Hamarosan kiderül, hogy a fiatalember a komáromi magyar gimnáziumban érettségizett. Angolul és oroszul is beszél. Most éppen gyújtótekercset cserélt, így Jensch Peter biztonsággal hazajut Burgstádtba. — Szerencséjére már hazafelé igyekezett és a javítás ára nem haladta meg a pénztárcája tartalmát — egészíti ki információimat Anton Sulák, a másik müszakvezetö, aki időközben átvette a szolgálatot. — Bár sok bajunk van a turisták kiszolgálásával, nehezen értjük egymás szavát — főleg, ha román az illető — és a biztosítások ügyintézése is bonyolult, mégis szívesen segítünk a rászorulókon. — Én még „csak" tizennégy éve dolgozom itt, de ezt a szolgálatot mindig vállaljuk. Én is szabadidőben merítem ki a túlórát, most vettem egy használt 105-ös Skodát, azt bütykölgetem otthon — így Skabla Béla. A felettesi-beosztotti viszony itt egyszerű, meleg emberi kapcsolatra szorítkozik. Hallottam, amint Anton Sulák, mielőtt új munkára osztotta volna egyik emberét, megkérdezte tőle evett-e már aznap? — Igen —, volt a válasz. — Akkor fogd azt a másik Skodát is, annak is a megszakítója hibásodon meg. Közben a kapuör — Viczena Gyula — nyitja-csukja a sorompót. Ma különösen nagy a forgalom. Hiába szeret olvasni — mutatja lapunkat is az elolvasandók között — esetleg éjszaka lesz csak rá módja. Legközelebb — immár fényképésszel — egy szombati napon kerestem fel a nyitrai (Nitra) autójavító vállalat érsekújvári (Nővé Zámky) üzemének komáromi autószervizét. Kinczt László A kapuban egy új arc. Bokros Józsefé fogad. Ö is nyugdíjas, mint a kollégája. Nem is akart idejönni dolgozni, de két jótulajdonsága — a nem dohányzás és a nem ivás — miatt nagyon csábították. — Néni bántam meg. Szeretek itt dolgozni, elégedett vagyok. Sulák Anton üdén, frissen borotváltan fogad. — Az a feladatunk, hogy ha valaki este nyolc előtt ér ide és segítséget kér, azt fogadjuk, és nekifogunk a szerelésnek, tartson bármeddig a munka. És hogyan is lehetne nyaralásra készülő, vagy nyaralástól fáradt, gyakran kisgyermekes családoknak azt mondani, hogy jöjjenek holnap reggel ? Sluyei) bUuuj es Zambo hhamer Szerintem a kollektíva legcsöndesebb embere Szalay Jenő. Most is egy fehér Wartburg fékcseréje mögé bújik. A kocsi tulajdonosa beszédesebb: — Már nagyon régóta ismerem ezt a céget. Mindig megbízhatóan dolgoztak. Régebben két telephelyük volt. Ez és a gázgyár mögötti. Ott Vajkai Elemér volt a műszakvezető. Törzsgárdatag. Kevés olyan aranykezű mester dolgozik a szakmában. Autószeretetét átörökítette a fiára. De ő elpártolt a Kommunális Szolgáltató Vállalat Skodaszervizébe. A meghibásodott autók tulajdonosai találkozhatnak vele, mert augusztusban az a szerviz tart hosszú szolgálatot. Büszkeségük a hűtőboksz, Szabó Sándor csapos a rendelés szerint választ ÉJJEL-NAPPAL SZOLGÁLATBAN Egyik riportutunkról hazatérőben Komáromot (Komárno) elhagyva jutott eszünkbe, hogy bizony a napi munkában sok mindenre jutott időnk, csak enni nem. Mit lehetne tenni? Este tíz óra felé járt, ilyenkor már aligha kapunk meleg ételt valahol. Egyszer csak csalogató neonfény villant a szemünkbe és ott, ahol az előző nyáron még csak a puszta falak álltak, most a Túzok motorest ablakai világítottak. Éppen mosták a folyosóját. Mindegy, megpróbáljuk, hátha kapunk meleg ételt. Az ebédlőbe tessékeltek, mivelhogy az éjjel-nappal üzemelő nappali bárhelyiséget este kilenc és tíz között takarítják. Meleg ételt pedig mindig kap itt az utazó. — Például mit kínálna a vendégnek? — kérdeztem Nagy Imre üzemvezető-helyettestől. — Bableves és bográcsgulyás, sonka és szárazszalámi s persze hemendeksz mindig kapható. Ez a motorest azért épült, hogy a Bratislava—Komárom közötti autósforgalom utasait szolgálja. Éjjel is, nappal is. Itt a szomszédságunkban autócamping üzemel, aki mondjuk este nyolckor indul el Prágából, az úgy hajnali három körül ér hozzánk. Bizony jólesik neki egy tál meleg leves s egy pohár üdítő. Pihen egy kicsit és még a délelőtti csúcsforgalom előtt a kora reggeli órákban átlépheti a határt s folytathatja útját. Hamarosan kiderül, hogy alig egy hónapja nyitottak és a hátsó helyiségek, a gazdasági udvar befejezése még várat magára. — Ebből aztán sok gondunk származik — folytatja Nagy Imre — mert az áruátvétel, a rekeszek elszállítása nehézkes. Ha esőtől ázott a talaj, akkor meg egyenesen keserves a munka. De mindezen gondból a betérő turista egy szemernyit sem érzékel. Szerintem a csallóközaranyosi (Zlatná na Ostrove) Túzok motorest üdítőital kínálata országos viszonylatban is verhetetlen. — Nagyon büszkék vagyunk a hűtőbokszunkra, hiszen e nélkül mit sem érne az üdítő. Az autózástól elpilledt utasnak 14 féle különböző alkoholmentes üdítőt kínálunk. — Mi a helyzet az alkoholfogyasztással? — Nem jellemző a vendégeinkre. A sofőr, ugye, legtöbbször a férfi, azért nem iszik alkoholos italt, mert autót vezet, a feleségek többségére sem az alkoholfogyasztás a jellemző, a gyerekek pedig „imádják" a különböző gyümölcsléket. Este tíz után pedig senkinek sem szolgálunk fel alkoholt. Ezzel az intézkedéssel egyben elejét vettük annak, hogy a faluban este tízkor záró kocsmából ide „áramoljon" a tömeg, lezüllesztve a motorest színvonalát. — Egy hónap tapasztalata alapján mit tud mondani? Nagy a különbség az elképzelések, az elvárások és a valóság között? — Szerintem minden rendben van. A nappali bár, az étterem és a banketthelyiség ülőhelyeinek száma éppen kielégítő. A terasszal is számolhatunk, hiszen nyár van. A 4