A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-14 / 33. szám
A CSEMADOK SOMODI '87 Megvetették a menyasszony ágyát Elindul a lakodalmi menet Sokunk fülének ismerősen cseng ez a név. A felszabadulás után különösen a Csemadok nyári nagy rendezvénye, az egész Kassa-vidéki <Kosice) járást megmozgató járási dal- és táncünnepély, a népművészeti együttesek, gyermek- és felnőtt tánccsoportok, folklór és éneklöcsoportok, zenekarok és szólisták nyár eleji találkozója tette hangzatossá. Szép helyet választottak annak idején a járás illetékes Csemadok-vezetői ennek a találkozónak. így a rendezvény kulturális küldetése mellett nagyon szép kirándulási lehetőség is. Az jár jól, aki kora délelőtt családostól felkerekedik és kimegy a somodi (Drienovec) fürdőhöz. Itt van a szabadtéri színpad, itt folyik egész nap a kulturális műsor; a vendéglőben, a sátrakban fő és sül a finom eledel. Valamikor régen is rendeztek itt majálisokat, juniálisokat. A járási dal- és táncünnepély is ezt a szokásformát vette át, természetesen kulturális tartalmában jelentősen gazdagítva azt. Akkor is, most is soksok hajlandó támogató közös munkájának az eredménye volt a hétvégi baráti találkozó, a kulturális seregszemle. Ez évben a műsor délelőtt és délután folyt. Azok is gyönyörködhettek az együttesek fellépésében, akik egész napos kirándulásra szánták el magukat. A délelőtti műsor a járás táncegyütteseinek a versenye volt. A járási népművelési központ ezáltal vált igazán társrendezővé. Úgy irányította a csoportok felkészülését. hogy erre a versenyre érjék el színvonaluk csúcspontját, s a verseny Somodiba helyezésével anyagilag és szervezésileg is tudta segíteni az ünnepély gazdagabbá tételét. A versenyt háromtagú bizottság értékelte. Délutánra — az eső állandó fenyegetése ellenére — alaposan megemelkedett a nézők száma. Kíváncsian várták az Örök tűz című programot, mely a dolgozók ünnepi nagygyűlésével vette kezdetét. Beszédet a járási küldöttség vezetője, az SZLKP jb vezető titkára, Jozef Závada elvtárs mondott, hangsúlyozva a magyar nemzetiségű dolgozók helytállását a termelésben, a földműves-szövetkezetek kiemelkedő eredményeit és népünk kultúraszeretetét. A későbbi beszélgetések során is elismeréssel szólt azokról a gazdasági egységekről, termelői üzemekről, földműves-szövetkezetekről, melyek a kulturális élet gazdagításáért együttesek, énekkarok, folklórcsoportok, stb. fenntartóiként, illetve társfenntartóiként is jeleskednek. A kissé hosszúra nyúlt délutáni műsor első részében a járás legjobb folklór-, éneklő- és tánccsoportjait láthattuk. A járás együttesei a tőlük megszokott módon szép színvonalon A Honvéd Táncegyüttes szerepeltek. Az Új Nemzedék, a Rozmaring, a Fehér Liliomszál együttesek országosan is elismert színvonalat képviselnek, s a nagyidai (VeT. Ida) llosvai Táncegyüttes is fokozatosan eléri egykori nívóját. A szlovák kultúrát a Kosická Belá-i, a rozhanovcei és a Koksov Baksa-i folklórcsoportok képviselték. A magyarországi testvérjárást pedig a forrói gyermektánccsoport. Jelenlétükkel a járás nemzeti-nemzetiségi együttélését, az elmélyült kapcsolatokat érzékeltették. A magyar csoportok a járás szlovák vidékein rendezett ünnepélyeinek is résztvevői. A kapcsolat, a kultúra kicserélése itt már kétirányú. A műsor sajátos részét képezte a Csereháti lakodalmas című, hagyománytisztelő előadás. Élvezetes volt a hangulata, jó volt a dramaturgiája, és tanulságos volt az egész műsor. Különösen a fiatalabb nemzedék számára, aki a falusi lakodalmakat inkább csak elbeszélésekből ismeri. A közös műsorban szereplő zsamói, alsólánci. jánoki, hími, tornaújfalusi, szepsi. szesztai és péderi éneklő- és hagyományőrző csoportok maguk is élvezték a „játékot", de jól szórakozott a közel négyezer főnyi közönség is. A Magyar Néphadsereg Művészegyüttese Tánckarának, a Hegedűs népzenei együttesnek és szólistáinak Szvorák Katinak, valamint Balogh Mártonnak a vendégszereplése valóban eseményszámba ment, az ő fellépésük volt a rendezvény fénypontja. A nézők sokaságát még a meg-meginduló esőfelhők sem tudták elriasztani. A műsor indulása pillanatában egymásra talált néző és előadó, s nem hiányzott az elismerés tapsa sem. Jó egy órán keresztül volt is minek tapsolni. Műsoruk gerincét a magyar néptáncfeldolgozások remekei: Táncba legények, Eszközös táncok, Tapsos tánc. Pásztorbotoló és a fergeteges zárókép. a Tiszaháti csárdás képezték. Egyik szebb volt mint a másik. Kompozícióként is nagy alkotások ezek és kiválók voltak az előadók is. Hivatásos együttestől idehaza ritkán láthatunk ennyire hagyományhü előadást. Elismerés illeti az ének-, tánc- és zenekari szólistákat is. Az emberi, a baráti kapcsolatok remek példája volt az együttes somodi vendégszereplése. A munkaérdemrenddel kitüntetett Bodollói Egységes Földműves-szövetkezet ajándékozta az együttes fellépését a járási dal- és táncünnepélynek, a járás lakosságának. így is lehet a kultúrát támogatni, gondoskodni arról, hogy a dolgozók saját lakóhelyükön találkozhassanak a népi tánc-, zene- és dalkultúra magasfokú művészi tolmácsolóival. Az együttes is nagyon jól érezte magát. A hálás közönség az előadóművészek és az együttes vezetői részére is komoly élményt jelentett. Együtt vallom Novák Ferenccel, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művészével, az együttes művészeti vezetőjével; az ilyen forróhangulatú és légkörű találkozás mind a művészek, mind a közönség számára hosszantartó élményt jelent, és az élet ritka szép emlékei közé raktározódik el. TAKÁCS ANDRÁS A szerző felvételei 6
