A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-08-07 / 32. szám
A magyar néptánc iránt érdeklődő Marcello Mastroianni meglátogatta a Novák Ferenc vezette Magyar Néphadsereg Művészegyüttesének próbáját. Nagy élvezettel nézte végig a tánctípusokat, végül ő is beállt a lánykarba (a képen ez jól látható). A gépészmérnökök már azt is feltalálták, hogyan lehet a jó mély gyökerű fákat sérülésmentesen átültetni. A képen látható berendezéssel már több, mint százhúsz centiméternél vastagabb törzsű fát, sikerült új helyen meghonosítani. Anthony Quinn, sokunk kedvenc filmszínésze most újabb nagyszabású vállalkozásra adta fejét. Ö alakítja az Antonio Stradivariról készülő tévéfilm főszerepét. De csak a mester ötvenedik és kilencvenedik életéve között. A világhírű színész húszéves fia, Lorenzo lesz a húszesztendös Stradivari, Francesco nevű fia alakítja a harmincévest s egy harmadik gyermeke — Daniele — lesz a negyvenéves Stradivari megszemélyesítője. HAILOTTUK- OLVASTUK-LÁTTUK W '. FS ' TUZPARIPA ES VILLÁMKARD Egyre több fehér folt tűnik el a világirodalom térképéről. Mármint a magyarul (s általában kis nyelveken) olvasók térképéről. Ázsia, Afrika, Latin-Amerika ősi és mai népeinek egyre több, a szó valódi értelmében vett világirodalmi rangú műve jelenik meg mifelénk is, szlovákul, magyarul, csehül. Különösképpen érvényes ez a soknemzetiségű szovjet irodalomra. Lettek, észtek, litvánok, örmények, grúzok, tatárok, vogulok, csuvasok, baskírok, üzbégek, kirgizek, tadzsikok. E népeknek, különösen a kaukázusi és a közép-ázsiai s volgai népeknek felbecsülhetetlen értékű, valójában mindmáig föl nem mért epikus kincsük van, s ezeknek bizony csupán csekély hányada lépett mindmáig a világirodalom porondjára. E remekek közé tartozik az örmény nép ősi nemzeti eposza, a „Szaszuni Dávid". A szaszuni uralkodóház négy generációjának — négy „ágának" — történetét felelevenítő mű egyszerre mutat rokonságot a mohamedán Kelet, az Ezeregyéjszaka mesevilágával, a görög mitológiával és a Bibliával — olvashatjuk a könyv utószavában. S ez természetes, a korán keresztény hitre tért örménység közel másfél évezreden át dacolt szigetként az őt körülvevő mohamedán világ hódításával, őrizve-védve szabadságát, hitét, nyelvét, felbecsülhetetlen értékű kultúráját. Az efféle népi eposzok sok tízezer sornyi szövegét többféleképpen szokták továbbadni a fordítók. Csak a legritkább esetekben fordul elő, hogy a teljes szöveget visszaadják. Általában a röviditett-válogatott kiadás van divatban, de nagyon népszerűek az ifjúság számára készült átdolgozások. (E formának rendkívül sikerült megvalósítása a Mladé Letá kiadó „Pradávne pribehy" című sorozata, melyben olvasható immár effajta prózai feldolgozásban a Gilgames, a Kalevala, a Narteposz, az Alpamüs S még egy tucat fontos mű. Effajta feladatra vállalkozott a budapesti Móra kiadó is, midőn az örmények „Szaszuni Dávid" című hősénekét Petrovácz István prózai feldolgozásban bocsátotta közre. Abban a reményben, hogy mint maga is megjegyzi : A Szaszuni Dávidot a világ számtalan nyelvére lefordították. Remélhetőleg nem várat magára sokáig az eposz magyar kiadása sem. w. A k'ÉPN (cselényi) A KEPVISELOJELOLT A kritikai realizmus egyik kiemelkedő képviselőjét, a múlt században élt francia Gustave Flaubert-t — akinek A képviselőjelölt című szatirikus vígjátékét évadzáró bemutatóként tűzte műsorára a bratislavai Új Színpad Stúdiója —, elsősorban a Bovaryné című regénye alapján ismerjük. Részint azért, mert ez a finom lélekrajzzal írt alkotás Flaubert főműve, részint pedig azért, mert drámaíróként alig-alig tartja őt számom a köztudat. Még Franciaországban sem, nemhogy a mi tájainkon! Lényegében ezért dicséret illeti az Új Színpad prózai együttesének dramaturgiáját. hogy a feledés könyörtelen süllyesztőjéből előbányászta azt a több mint száz esztendővel ezelőtt irt darabot, amellyel a szerző a francia társadalom átalakulását és a politikai erkölcsök hanyatlását mutatja be a második császárság korában. Persze, a legnemesebb szándék sem áll mindig összhangban a megvalósulás mikéntjével. Sajnos, ezúttal sem, mert Peter Opáleny rendezése meglehetősen felszínesen, ötlettelenül kezeli azt az írói alapanyagot, amely a maga eredeti voltában az emberi deformációk társadalmi és egyéni gyökereit kutató színmű, ráadásul a pompásan idöszerűsíthető szatíra eszközeivel. Úgy tűnik, a rendező megriadt a kínálkozó lehetőségtől, és a sima vígjátékká való felvizezés folyamata megrekedt azon a ponton, ahol már megszűnik funkcionálni az eredeti flaubert-i szándék, de még nincs helyette a színpadon semmi kézzelfoghatóan új. A rivaldafényben ott vannak ugyan az eredetire emlékeztető figurák, de a viszonylataik egymáshoz és a külvilághoz mondhatnám úgy is: a nézőhöz már csak a szöveg szintjén működnek. Ily módon oly lényegtelenné válnak, hogy jónéhány fontos ponton alig vannak eljátszva. A keletkezett hézagokat a színészek saját személyiségeikkel és rutinjukkal pótolják — mondani sem kell, hogyy sem a méltán elvárható időszerüsítés, sem éppen Flaubert szellemében. Miklósi Péter SZIMFÓNIA Érdekes párosításban Mozart két C-dúr szimfóniáját tartalmazza az az Opus-lemez, mely a Szlovák Filharmónia és Zdenék Kosler karmester közreműködésével készült. Az egyik a 41. számmal jelölt C-dúr szimfónia, a másik a 28. C-dúr szimfónia. Az ismertebb és a gyakrabban játszott a 41. számú C-dúr szimfónia, melynek — érdekes módon és talán a másik C-dúr szimfóniától való megkülönböztetésül — az utókor a' „Jupiter" elnevezést adta. A Jupiter-szimfónia 1788 júniusában keletkezett, érett, fenségesen tiszta alkotás. Erre a szimfóniájára is jellemzőek azok a drámai ütközések, melyekkel egyéb szimfóniáiban is találkozunk. Jól kifejezik ezt az I. és a II. tétel éles disszonanciái és a páratlan mesterségbeli tudással kialakított szonáta-fuga szerkesztésű zárótétel kontrasztja. Ez a zárótétel ugyanis már egyértelműen derűs és diadalmas: hirdeti az élet és a művészet minden szépségét, varázsát, örökkévalóságát. A kevésbé ismert 28. számú C-dúr szimfónia a Jupiter-szimfónia „kistestvére". Mégpedig olyan értelemben, hogy ez a mű a fiatal, emberi és művészi szempontból kialakulóban levő nagy művész korai alkotása. A fiatalság öröme szólal meg ebben a szimfóniában. A Jupiter-szimfóniát a harciasság, az optimizmus, a jövőbe vetett hit jellemzi; a másik C-dúr szimfóniából a játékosság, a. fiatalos lendület, az élet szép pillanataira való rácsodálkozás és a derű csendül ki. A Szlovák Filharmónia európai viszonylatban is kitűnő szimfonikus zenekar, amely állandóan törekszik repertoárjának bővítésére és interpretációjába sok színt, dinamizmust és lendületet visz. Zdenék Kosler karmesternek is nagy érdemei vannak abban, hogy a Szlovák Filharmónia előadásában mindkét Mozart-szimfónia tolmácsolása kitünően sikerült. Sági Tóth Tibor ALEXANDER I LÉC KO SZOBRAI Különös, meghökkentő világot fedezhetett fel a látogató, aki néhány hete betért a Laco Novomesky kiállitóterembe; úgy érezhette, álombéli figurák bizarr panoptikumába érkezett. A tárlat plakátjáról megtudhatta, hogy Alexander llecko szobrait látja; a név alighanem sokak számára ismeretlen volt, de aki végignézte a kiállításon bemutatott alkotásokat, a művész ismerőseként távozhatott. A ma ötvenéves szobrászt igencsak nehéz volna „címkével" ellátni, valamilyen „izmushoz" sorolni, irányzatok, iskolák Prokrusztészágyába kényszeríteni. Divatoktól, áramlatoktól független, szuverén alkotó, egy sajátos, újszerű formanyelv megteremtője; munkái összetéveszthetetlenül egyéniek, llecko mindenekelőtt a fa megmunkálásának virtuóza, e kétségbevonhatatlan mesterségbeli tudásról és kivételes művészi invencióról tanúskodnak agyagból, gipszből, köböl, bronzból készült művei is. Szobrai figurális alkotások, de távol állnak a tradicionálisan értelmezett plasztikai realizmustól: a művész bátran kihasználja a stilizáció, a deformálás, a dimenziók megváltoztatása által nyújtott lehetőségeket. Nem a láthatót, a külsődlegest akarja ábrázolni, hanem modelljének belső világát, lelkületét tárja fel, a valóság felszíne, díszletei mögé hatol, hogy eljusson a lényegig — látni és láttatni: ez a célja. A jellemző részletek és vonások megragadásával, hangsúlyozásával és jelzésszerű megjelenítésével szimbolikus erejű és felfokozott expresszivitásé alkotásokat hoz létre, anélkül, hogy „szimbolistává" vagy „expresszionistává" válna autonómiáját mindig megőrzi. llecko szobrait, portréit, agyagból készült „emberfej-kollekcióját" olyan megértő irónia, kedves humor és szellemes játékosság jellemzi, amellyel meglehetősen ritkán találkozunk kiállítótermeinkben. Alakjai — mindenekelőtt a gyermeküket magukhoz ölelő édesanyák s az elragadó szépségű Éva-figurák — úgy hatnak ránk, mintha élnének, megmosolyogjuk ökek, csodálkozunk rajtuk, gyönyörködünk bennük, de egyszer sem hagynak közömbösen. Egy eleven szellemű, elszántan kutató és kísérletező művész elgondolkoztató alkotásaival szembesülhettünk ezen a tárlaton, mely kétségkívül emlékezetes élményt nyújtott, ám félő, hogy csupán kevesek élménye volt. G. Kovács László 9