A Hét 1987/2 (32. évfolyam, 27-52. szám)
1987-07-31 / 31. szám
.GYÖKÉR HOZTA. FÁJÁT...” EKELOES Ekeló —a Ma-SZANYI MARIA Fotó: Jurás Dániel és liszka József A címben feltüntetett két eszköz használatát tekintve meglehetősen távol ált egymástól. Egy cikkben való közzétételüket csupán megmunkálásuk módja teszi indokolttá. Az ekeló az ekének a szántóföldre való szállítására szolgált. Elterjedése aránylag újkeletű. Nyelvterületünk nagy részén az ekeló elnevezés él, emellett azonban aránylag nagy területen ismerték a csúszó, kabola, ekecsikó neveket is, kisebb (néhány falunyi) területen pedig még igen sokféle névváltozattal találkozunk. Az ekeló legegyszerűbb formája egy V alakú fa, amelyhez az ágast még „lábon" választották ki úgy, hogy ezt az alakzatot a fa természetes elágazása adta. Az ekét úgy döntötték az ekelóra, hogy annak szarva az ekelóval együtt a földön csúszott, míg az eke gerendelyét az eketaligához erősítették. Az ekét így, „fellovalva" vontatták a kívánt helyre. Az eke vontatásának ezt a módját akkor alkalmazták, ha azt szekér nélkül akarták a mezőre vontatni. Ez szintén alátámasztja az ekeló elterjedésének újabb voltát: a fentiek alapján ugyanis az ekeló használata a belterjesebb mezőgazdasági műveléssel hozható összefüggésbe. Ha a szántást vetéssel kötötték egybe — mint azt évszázadokon át gyakorolták — föltétlenül szükség volt a szekérre is, amelyen a vetőmagot szállították. Ilyen esetben az ekét is a szekérre rakták. Amikor azonban a mezőgazdaság intenzívvé válása során egy-egy vetés alá többször szántottak, pl. tarlóhántást, keverőszántást, stb. végeztek, a szántónak csak az ekére volt szüksége. Az igásállatot már otthon befoghatták az ekébe, nem kellett vele a szántóföldön bajlódni. Az ekeló előnye volt, hogy kevésbé terhelte az állatot mint a szekéren való szállításnál, hátránya viszont, hogy nagyon rongálta az utakat. Ismerünk megyei tiltásokat, amelyek szerint tilos volt az eke ekelovon való vontatása a köves utakon. Ennek következtében az “ekelónak kerekes változatai is kialakultak, főleg a nyugati nyelvterületünkön. A legegyszerűbb V alakú, valamint a kerekes változat között az ekelónak több formáját ismerjük: a V alakúnál fejlettebb volt a fordított A alakú, illetve annak nyújtott változata. Ahány szántás, annyi kenyér — tartja a régi közmondás. Gyakran ismételgették ezt a gazdáknak, főleg azokban az időkben, amikor a földművelés intenzívvé válása idején nem a föld pihentetését, hanem a többszöri szántást szorgalmazták. Szólások kapcsolódtak a munka minden mozzanatához, amelyek a sikeres munka mellett az eredményre utaltak. Az „Amilyen a szántás, olyan az aratás" pl. arra utalt, hogy jó, bő termés csak a jól megmunkált földtől várható. Ennek érdekében pedig a jó gazda mindent elkövetett. Igyekezett nemcsak a szerszámait, hanem az igásállatait is fokozott figyelemmel tartani. Aki lóval dolgozott, annak különös figyelmet kellett fordítania a lovak patkolására valamint a paták ápolására. Ez utóbbit az ügyesebb gazda maga is elvégezte, a patkolást azonban mindig szakszerűen a kováccsal végeztették. így hát a falusi kovácsműheiyek elől nem hiányozhatott a iópatkoláshoz elengedhetetlen patkolókaloda, a műhely tartozékai közül pedig az a háromlábú alkalmatosság. amelyet a Galánta környéki falvakban „patkolóbaknak" neveznek. noha több funkciót is betöltött. Patkolás után a patkolóbakra tették fel a ló lábát, hogy a kovács a még kiálló patarészeket lereszelhesse, körülegyengesse. Gondosan végzett munka volt a patkolás. illetve a paták rendben tartása, mert mint erre fentebb is utaltunk, nem kis mértékben függött ettől a munka sikere. A rosszul patkóit — benyilazott — lábú ló lesántult, de ugyanúgy tönkrement a lába akkor is, ha a patái nem voltak megfelelően kezelve. A patkolóbakot a fentieken kivüi még a kerék ráfozására is használták. Ha a keréktalpat kímélő vasabroncs elkopott vagy megrongálódott, már nem a kerékgyártóval, hanem a kováccsal javíttatták meg. A kovács a * patkolóbakon megtámasztott kerékre még majdnem tüzesen húzta rá az abroncsot, hogy az lehűlve megfeszüljön a keréktalpon. gyár néprajzi lexikon nyomán rajzolta a szerző Patkolóbak