A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-30 / 5. szám
KÖVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés MIHÁLY GÉZÁVAL Keszeli Ferenc: TÉLI HANGULATOK Hajdú András: A KETTŐS CÍMERŰ HÁZ Miklósi Péter: VÉR-KERINGÖ Palágyi Lajos: HOGYAN TAKARÉKOSKODUNK? Varga József: MÉDEIA, AVAGY AZ ÓGÖRÖG SZÍNHÁZ Csicsay Alajos: KAMUTI, MEG AZ ÓRIÁSI HÓLABDA Címlapunkon M. Hatéin felvétele A .semadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvatd Árpád és Balázs Béta Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Petemé Terjeszti a Posta Hírlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava. Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p., Košice. 0őfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. •• // KOTODESEK — Vagy húsz esztendővel ezelőtt, amikor megismerkedtünk, kerékpáron közlekedtél a már akkor zsúfolt városi forgalomban. Háztól házhoz mentét, oda. ahová hívtak, mert elromlott a televíziós készülék. Mentél és megjavítottad. — Így volt. Azok voltak a kezdő, gyakorlóévek. Szívesen emlékezem vissza, mert mitagadás, vidám időszaka volt az életemnek, hiszen húsz. vagy húsz-egynéhány évvel fiatalabb voltam. Az ember húszévesen könnyebben veszi az akadályokat. — Úgy gondolom, hogy az akkor kialakult klientúrád azóta is megmaradt. Ahová húsz éve hívtak tévét javítani, oda ma is hívnak. — Ez többé-kevésbé így van, ami egyfajta jó szakmai önbizalom eredendő okának is felfogható. Persze, a húsz évvel ezelőtti szakismeretekkel ma már legfeljebb egy korabeli készüléket javíthat meg az ember, mert hiszen napjainkban a televízió műszaki tekintetben már igencsak eltávolodott az ősétől. HIDEG HÉTI ÁRPÁD mérnök — Értsem úgy. hogy ezeket is javítod? — Nyilvánvalóan ez a magyarázata annak, hogy az egykori fáradhatatlan tévészerelő időközben elektromérnökké avanzsált, mert... — Mert a televíziózás időközben az elektronika igencsak rangos ágazatává lépett elő és a televíziót ma már korántsem csak lakásokban, hír- és szórakoztatás forrásaként használja az ember, hanem az életnek szinte minden területén, a számítógépektől a házivideózásig. A skála rendkívül széles, egész életünket behálózza a képernyő, és mindaz, ami mögötte van. — éz azt jelenti, hogy egy készüléket manapság kontárkodásnak minősül kinyitni mérnöki diploma nélkül? —Természetesen. — Három évvel ezelőtt, amikor kézhez kaptad a diplomádat — tudomásom szerint maradhattál volna tanársegéd a főiskolán, s egyéb lehetőségeid is voltak a továbblépéshez. Miért maradtál mégis a tv-szervizben. régi munkahelyeden ? — Úgy látszott — és igazolódott is — hogy itt talán a leggyorsabb úton kerülhetnek a kezembe olyan elektronikai berendezések, amelyek ma a fogyasztói elektronika csúcsteljesítményei közé sorolhatók. Nekem a hivatásom nemcsak a szenvedélyem, hanem ártalmatlan betegségem is egyben. Ftendkívül kiváncsi természetű ember vagyok — már ami a hivatás területét illeti. — Hát valahogyan Így. A hollégáim között nem vagyok egyedül mérnök, a többiek pedig legalább érettségi bizonyítványt kellett szerezzenek, mert az egykori szakmunkáslevél — mitagadás, nem elegendő. Ez teljesen érthető, mert tudvalevő, hogy az emberiség műszaki fejlődése során semmi sem zajlott, zajlik olyan vérfagyasztó gyorsasággal, mint az elektronika fejlődése. Aki nem akar lemaradni, annak óhatatlanul követnie kell ezt a ritmust. — De úgy gondolom, te nem a lemaradástól való félelem miatt vágtál neki a főiskolának — Természetesen nem. Mindig is nagyon szerettem a matematikát és a fizikát. A Duna utcai gimnázium tanárai, egykori oktatóim már többször belesúgták az ott tanuló lányaim fülébe, hogy az apu milyen könnyedén vette a reál tantárgyak akadályait. Érdekelt a matematika, annál is inkább, mert baráti közelségbe kerültem olyan emberekkel, akik lényegesen magasabb fokon, elméleti matematikával foglalkoznak. Velük időnként sakk, vagy más társasjáték örömeit pótlandó matikázni szoktam. Mindezen túlmenően engem mindig is lázas izgalomba tudott hozni minden új — túl az elektronikán és azon innen. Azt már régen látja az ember, hogy ezen a területen napról-napra új és új információk, megoldások, rendszerek lépnek be az életünkbe. Lásd a színes televíziót, a hirtelen elszaporodó személyi számítógépeket, és a nem kevésbé szaporodó video-berendezéseket, kezdve a lejátszótól a kameráig— Időközben bírósági szakértő is lettél. Ez mit jelent? — Azt jelenti, hogy a külföldről behozott elektronikai berendezések értékmeghatározásában. vámtételeinek megállapitásában veszek részt, illetve készítek szakértői véleményezéseket. De ez a tevékenység szélesebb területekre is kiterjed, mert például peres vagyonelosztások esetében is sokszor van szükség a közös vagyonban levő elektronikai berendezések pillanatnyi értékének szakértői meghatározására. — Hivatásod során nagyon sok emberrel találkozol. — így igaz. Mitagadás, én ezt élvezem is, bár olykor a sok ismerős ostromállapotot is tud teremteni az ember körül, persze jószándékúan, mert az csakis a véletlen müve, hogy egyszerre tucatnyi ismerősnél, barátnál fuccsol be a tévé, vagy éppen a személyi számitógép. De igyekszik az ember. — Kényelmes vagy? — Szeretem a kényelmet, de ki nem állhatom a lustaságot. így neveltek, s gyerekkoromban gyakorlatilag is igy szoktam meg; a nyári vakációk alatt nem kizárólag a pénzkeresés miatt jártam dolgozni ide-oda, hanem azért is, mert szeretek dolgozni. Fizikailag is persze. — Hivatásod viszont fizikailag nem megerőltető. — Nem mondhatnám. Annál inkább szellemileg lenne az, ha nem jelentene örömforróst, játékot is egyben a munka. De •• // / KOTODESEK szó se róla, van részem fizikai munkában is. Itt. Püspökin (Podunajské Biskupice) családi házat építettünk, s egy ilyen portán naponta akad elegendő tennivaló. Odahaza a szülőfalumban, Mésházán van egy takaros gyümölcsösöm, ahol a közel száz termő fa az év szinte minden szakában megköveteli a munkát. A legtöbb hétvégét tehát ott töltjük a családdal és dolgozunk. Nem panaszkodom miatta, mert ha ez nem lenne ugyanúgy örömforrás, nem csinálnám. Nem beszélve arról, hogy ott élnek a szüleim, a testvéreim, a gyerekkori barátok, akiknek a közelségére máig is szorosan igényt tartok. — Nem szakadtál el tehát a szülőfaludtól? — Ezt elképzelhetetlennek tartom. — Mit jelent konkrétan ez a kötődés? — Mindenekelőtt érzelmi kötődést jelent, nemkülönben pedig gyakorlatit is, mert az érzelmi kötődés önmagában egyenlő lehet a nullával is, ha nem valósul és nem igazolódik a gyakorlatban. Jelenti a családtagok, a barátok közelségét és mindazoknak az embereknek a közelségét, akik a faluból való kamaszkori kilépésig szinte a teljes világot alkották az ember körül. Jelenti továbbá a természet közelségét, ami alatt a Kis-Duna tájának megejtő szépségét, vagy egy magad ültette gyümölcsfa rügyfakadását értem s mindent, ami a kettő között van — beleértve azt is, hogy jó, ha a lábadnál ott botlogá! a kiskutyád, és még jobb, ha a gyerekeidnek is visszaadhatod a saját gyerekkorod múlhatatlan értékeit, a falusi életforma élményét, ugyanakkor távol tarthatod tőlük azt, ami az élet árnyékosabb oldalán történik. — Három lányod van. — Igen. Kati, Gabi és Bea. Nagyon szeretem őket. Családcentrikus ember vagyok. Az egyik jól zenél, hét éve tanul zenét, a másik jól rajzol, fest, faszobrokat farag, azt mondják, nagyon tehetséges. A feleségem bérelszámoló. A legkisebb leányka most kezdett óvodába járni. — Elégedett ember vagy? — Igen. Természetesen vannak álmaim, vágyaim, ilyen például az, hogy nyelveket tanuljak, utazzak, világot lássak, amiben lappang némi jó értelemben vett „szakbarbarizmus" is. mert ha mondjuk Párizsban azt mondaná valaki, hogy kukkantsak már bele ebbe a készülékbe, mi baja vajon — én bizony előbb belekukkantanék, aztán mennék várost nézni, annak ellenére, hogy a városra immár évtizedek óta szenvedélyesen kíváncsi vagyok. y — Szabadidő? — Abból van a legkevesebb. Nem azért, mintha nem tudnék jól gazdálkodni az időmmel és az energiámmal, de aTiivatásom olyan, hogy szeretem, sokszor sokáig bent maradok a munkahelyemen, és nem tudok nemet mondani, hogyha valaki rám telefonál: Árpika, gyere segíts, mert.. . Szeretek zenélni, zenét hallgatni, együtt lenni a családdal. olvasni... sportolni. Lent a pincében asztaliteniszezni szoktunk ... — Hogyan kötődsz a régi iskoláidhoz? — Ugye, a kérdés szónoki, hiszen naponta találkozunk a Duna utcai gimnázium kapujában. Feleségem is, én is ott érettségiztünk, oda járnak a gyerekeink, akiket reggel széthordunk az óvodába, iskolába, este meg összeszedjük őket. Keszeli Ferenc 2
