A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-23 / 4. szám
készítéshez, de ónnal senki sem foglalkozik. — Nem volt senki, akitől megkérdezhettem volna, hogyan fogjak hozzá — így Boráros József. — Sok időt elvett a kísérletezés, a különböző öntőforma kialakítása. Ez a néhány kész darab, amelyet itt most bemutatunk, tényleg egyedi és az első. Már az is biztos, hogy tunk, felszolgálhatunk habán kerámiában. A cinnel kombinált parafadugó régen nem volt használatos, ezt mi találtuk ki. Tetszetős és praktikus, jól illik a palackhoz. Hogy a törékeny kerámia élettartamát hosszabbítsuk, az aljára ónabroncsot erősítünk. Ha nehezebb kézzel találjuk az asztalra állítani, akkor sem reped meg. I 1 / 1 í 1 f ft>^ j \ Ás fi \ m % fi \ JL * €f \ gf\ *k, é 0>\ Gombok, brossok, nyakékek nem lesz belőle sorozatgyártás, mert még nekünk, kézmüvesmestereknek is túlzottan munkaigényes. — A régen használatos edények tetszetőssé, hasznossá és időszerűvé tételét azért folytatjuk — fűzi a gondolatsort a keramikus. — Ma már eldobható műanyag flakonban árusítják és tárolják az olajat, az ecetet. Ezt nem lenne célszerű mindig átönteni, de finom likőrt vagy más márkás italt már tárolha-Az ónfedelű habán kerámia Szépek, tetszetősek a két fiatal mester munkái. Különösek is. A habán kerámia színei és mintái jól elkülönülnek a gömöri vagy a pozdiéoycei fazekasok munkáitól. Az edényeket ónmázzal fedik be és nagyon magas hőfokon égetik, ekkor tűnik elő a jellegzetes antimonsárga, mangánlila, kobaltkék és türkizzöld szín. Ezeket a színeket alkalmazzák a majolika és a fajanszedények díszítésére is. Vidékünkön a Dél-Tirolból vallási üldözés miatt ídemenekült újkeresztények működésének köszönhetjük az elterjedését. Milan Árendáš munkáira is jellemzőek ezek a színek, olykora formák is, azt ő sem tagadja, hogy a habán mesterek műveiből merít, de azt nagyon sajátos módon alkalmazza. Növényi és figurális motívumot egyaránt találunk a táljain, vázáin, korsóin. Teszi ezt úgy, hogy közben egy egész mesét elmond. Mintha naiv festményt látnék: furulyázik és táncol a legény; kacsalábon forgó vár körül énekesmadarak, nyuszik, özek ugrándoznak. Mindketten fiatalok, még tíz éve sincs, hogy a szakmában dolgoznak. Munkájukban az az érdekes, hogy poraiból élesztik újjá a múzeumok raktáraiban megtalálható hasznos tárgyakat, így teszik lehetővé, hogy lakásunkat szép, ízléses tárgyakkal díszítsük. FISTER MAGDA Fotó: Kontár Gyula A népművész Ipolyság (Šahy) csendes városrészében a Kuzmányi utca egyik házában él, és dolgozik a város közismert és bátran mondhatjuk: közszeretetben álló népművésze, a fafaragó Pál Józsi bácsi. A kis családi ház oldalához épített műhelyben leptük meg Józsi bácsit, amint ott hajlongott, fiatalos lendülettel markolva a vésőt. Egyik legújabb alkotásán dolgozott. Körötte bokáig ért a frissen kivésett fa forgácsa és fürészpora, s első csodálkozásunk fiatalos lendületének, mozgásának szólt. Józsi bácsit látogatásunk nem lepte meg. Később mondta is: — Sokan jönnek ide kíváncsiskodni, tanulni, bámészkodni... Mindenkit szeretettel látok... Józsi bácsi, illetve Pál József népi fafaragóművész 1907 tavaszán született, ám ma is fiatalos. Mikor fiatalságé nak titka felől érdeklődtem, ezeket mondta: — Mindig józanul éltem és nagyon A fafaragó 7950 májusában a Klement Gottwald elvtársnak készített ajándékkal szerettem a természetet — ez az én titkom. A fa iránt már gyerekkorában különleges vonzalmat érzett. Az első „halas" bicskával kezdte faragni a kezébe került, avagy nemegyszer a szomszéd fáskamrájából elcsent fát, deszkát, botot. Édesapja Ipolyságon volt vasutas. Mikor felfedezte fia tehetségét, az elemi iskola elvégzése után inasnak adta a város jónevű mesteréhez, Takács Jánoshoz, akinél háromévi szorgos munka után kitanulta a bognár—kádár szakmát. — Takács mester úr — mondta beszélgetésünkkor Józsi bácsi nemcsak első „főnököm" és munkaadóm volt, hanem neki köszönhetem azt is, hogy bevezetett a szakma megismerésébe és szeretetébe. Nagyon sokat tanultam tőle, aminek még most, öreg fejjel is hasznát veszem. Amikor viszont észrevette, hogy a vésőt nemcsak a hordódongák formálására veszem kézbe, hanem kisinas létemre szívesen fúrok és faragok is, ő. Takács mester volt az, aki kezét sokszor vállamra téve ezzel a mondattal biztatott: — Te Józsi gyerek, csak csinádd nyugottan, merhiszen én látom, van benned écesz! A fafaragás, mint kedvtelés végigkísérte egész életét. Ezerkilencszázötven első napjaiban idézést kapott az ipolysági járási hivatal vezetőjétől. Arra kérték, hogy a februári győzelem második évfordulója alkalmából a járás nevében szeretnének valami szépet adni első munkáselnökünknek, és készítsen valami szép ajándékot. A mű május 7-re készült el. 1950. május 9-én a prágai vár Spanyoltermében adták át a faragott hordót a hozzávaló faragott ivópoharakkal együtt első munkáselnökünknek, Klement Gottwald elvtársnak, aki nagyon megörült az ipolysági ajándéknak. Pál József műve ma a prágai Vármúzeum egyik vitrinjében látható. Pál Józsi bácsi ma is kitartó szorgalommal dolgozik. Munkája nyomán értékesebbnél értékesebb faragványok születnek. ROZSNYÓ JÓZSEF Archívumi felvételek 5
