A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
Veszélyeztetett gyomnövények Bizonyára akad, aki meglepődve kapja fel a fejét a fenti cím olvasásakor: Nahát, nem túlzás a természetvédelem részéről a gyomok veszélyeztetettségéről beszélni, hisz az lenne a jó, ha kipusztulnának, menynyi munkát és vegyianyagot takarítana meg a mezőgazdaság, mennyivel több terményt tudnának kitermelni! A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, nem lehet a vadvirágok közé sorolt gyomok létének problémáját egy kézlegyintéssel elintézni. A következőkben megpróbáljuk megvilágítani a genetikai állomány megőrzésének gondjait és követelményeit ebből a szempontból. Vegyük először az ellenérveket. A mezőgazdasági kultúrákban előforduló gyomnövények az ember szemszögéből kétségtelenül károsak és haszontalanok. T áplálékkonkurrensek, beárnyékolják a kultúrnövényeket, esetleg mérgező magvakat vagy egyéb növényi részeket keverhetnek a haszonnövények közé, igen gyorsan szaporodnak, és irtásuk legtöbb fajnál sok munkát, anyagi befektetést kíván. Előrebocsátjuk: nem kíván a természetvédelem ezekkel az ésszerű és kétségtelenül igaz tényekkel szembeszállni, vagy cáfolni azokat. Érthető, hogy a legfanatikusabb ökológus sem kívánja, hogy ne harcoljanak a mezőgazdászok a gyomkártevők ellen, ne gondoskodjanak ily módon is tápláléknövényeink és ipari haszonnövényeink hozamának növekedéséről. Mégis elgondolkodtató és rendkívül összetett a gyomok létének és fenntartásának a kérdése. Ha megszemléljük a szakemberek számításokkal alátámasztott statisztikáit, ott azt látjuk, hogy ez és ez a gyomnövény létével ennyi és ennyi százalékkal csökkenti a terméshozamot az adott parcellán. Ez az elméleti számítás igaz — de elméleti. Mert úgy számol a terméshozammal, hogy minden más negatívumot kiszűr, csak a gyomnövények kártételét tünteti fel, pedig tudjuk, hogy az emberi hanyagság, a rossz technológia, a felesleges taposás, nehéz gépek, szükségtelen utak, a betakarításnál óhatatlanul jelentkező szemveszteség, sokkal nagyobb százalékot von le a papíron kiszámítható, de el nem érhető, ideális terméshozamból. Nem oldották meg a gondot a vegyszeres gyomirtók sem — ami az egyiket visszaszorítja, addig a másiknak tág teret kínál a terjedéshez, sokszor katasztrofális méretben, nem beszélve a környezeti kártételről. Nem célunk, hogy itt boncolgassuk a mezőgazdasági termelés alapkérdéseit, mégis szükséges ebben a bevezetőben megjegyezni, hogy az életképes kultúrnövény, megfelelő talajon, jó idö-Ulővirágú boglárka (Ranunculus lateriflorus DC.) m V.it/um.ik (Hibiscus tnonum L ) Kandiba (Nigella arvensis L.) Mezei szarkalab (Consolida regalis S. F. Gray) járási körülmények között, nem tűri a gyomok konkurrenciáját, így ezek kártétele ilyenkor jelentéktelen. Vegyük továbbá a már említett genetikai tartalék és állomány kérdését. A gyomnövényeket létük szempontjából több csoportba is oszthatjuk. Vannak olyanok, amelyek nemcsak a termőterületeken, de máshol is jól megélnek a természetben, többségük viszont nagymértékben alkalmazkodott a kultúrnövények életkörülményeihez és csak ezekkel együtt képes fennmaradni — ez létük nagy kérdése! Nem szabad elfelednünk, hogy a gyomnövények több évmilliós fejlődés során alakultak ki, magukban raktározzák, egyre tökéletesebb fokon, a begyűjtött genetikai információt. Gondoljunk csak például arra a tényre, hogy mennyire életképes és ellenálló sok gyomnövény, noha az emberiség már több évezrede harcol ellenük, mégis léteznek és szaporodnak. Jogosan sóhajt fel a növénytermesztési szakember: „Bárcsak a kultúrnövények lennének ilyen igénytelenek!" És valóban, ebben a kijelentésben rejlik a génbank tartalékai megőrzésének a szükségessége. Nem jelenthetjük ki ma (és talán semmikor sem) nyugodt lelkiismerettel, hogy ez vagy az a növény fölösleges, szükségtelen, mert nem tudhatjuk, hogy a jövőben valamilyen szempontból nem válik-e létfontosságúvá. Itt nemcsak a nemesítési eljárásokra, keresztezésekre, ellenállóbb hibridek létrehozására gondolunk, hanem már a génsebészet és szövettenyészet által felvillantott nagyszerű és bizonyára korszakváltó perspektívákra. Fel kell tennünk tehát a kérdést: Lesz-e elég alapanyagunk a kísérletekhez, ha megengedjük valamely faj teljes kipusztulását? Nem olyan haszontalanok a gyomnövények, mint ahogy azt az egyoldalú szemlélet elénk tárja. Jussanak eszünkbe, mondjuk a gyógynövények, hisz a kamillán (Chamomilla recutita L Rauschert) kívül még hány gyomnövényt találunk a gyógynövények jegyzékében! Sokat beszélhetnének a nyitott szemmel határt járó méhészek is, mennyi hasznot hoz némely gyom virágzása, beszélhetünk a bolygatott partok természetes úton történő megkötéséről (gyorsan terjedő és szaporodó gyomok útján), vagy az értékes takarmányként hasznosítható gyomnövényekről. (A befejező’rész a következő számban) BOGOLY JÁNOS (a szerző felvételei) Mechanikus zongora és három hegedű alkotja azt a XVIII. századi különleges hangszert, amely Romániában Jasivárosban található. Talán soha nem volt olyan nagy szerepe a kiegészítőknek, kiváltképpen a masniknak, mint ezen a tavaszon, nyáron. Csokorra kötött szalagot viselnek a párizsi dámák nappal és este, fülükön, nyakukon, a ruhaderékon, s lábukon bokájuk fölött: szaténból, csipkéből, tüllböl vagy taftból — a ruha és az alkalom jellegének megfelelően. íme két példa: 8
