A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-26 / 26. szám
v NAPJAINK VADHAJTÁSA Bár a világon továbbra is számos helyi jellegű konfliktus mérgezi a nemzetközi légkört, a nagyhatalmak közötti kapcsolatok területén általában az enyhülés jelei mutatkoznak. Európában és a világ más helyein remélhető, hogy rövidesen kevesebb lesz a rakéta és á nukleáris töltst. Ennek ellenére a szellem Vádhajtása — a nacionalista fertözöttség — továbbra is igen sok kárt okoz szerte a világon. Mi a nemzetek és a nemzetiségek közötti egységet és barátságot hirdetjük. A nemzeti-nemzetiségi kérdés marxista-leninista és burzsoá opportunista megközelítése közötti különbséget Lenin szavaival abban látjuk, hogy: „A burzsoázia mindig a maga nemzeti követeléseit helyezi előtérbe, mégpedig feltétel nélkül. A proletariátus szempontjából ezek a követelések az osztályharc érdekeinek vannak alárendelve." Pártunk marxista-leninista nemzetfelfogása a nacionalizmus lényegét és a nacionalizmusnak a társadalomban betöltött szerepét osztályalapon jellemzi és minősíti. Úgy tekint a nacionalizmusra, mint a burzsoá ideológia egyik irányzatára, és megkülönbözteti az elnyomó és az elnyomott nemzetek nacionalizmusát. Az utóbbiban láttatja a meghatározott, antíimperialista tartalmat. A nemzeti-nemzetiségi büszkeséget, a nemzeti-nemzetiségi érzések törvényes jellegét helyesnek tartja, fellép azonban ezek eltorzijasa, a magasabbrendűség és a nemzeti-nemzetiségi kivételesség elve hirdetésének a megnyilvánulása ellen. Elsősorban azért, mert minden nacionalizmus, még a legkifinomultabb is, magában hordozza a nemzeti-nemzetiségi kivételesség eszméjét. Mi a viszálykodást szülő nacionalizmus helyére a proletár és a szocialista internacionalizmust, a nemzetek-nemzetiségek baráti kapcsolatát és együttműködését állítjuk. A burzsoázia ideológusai és politikusai megkísérlik a szocialista világrendszer nemzetei közötti kapcsolatok két oldalát, a nemzetit és a nemzetközit szembeállítani, csak a nemzeti elemekre terelni a figyelmet és a nacionalizmust élesztgetik. Az ellenfeleknek legutóbb a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének a május 29-én Berlinben megtartott üléséről kiadott közlemény adott világos tanácsot. A közleményben egyebek között ez olvasható: „A béke, a népek közötti bizalom, a kölcsönös tisztelet és a barátság légkörének megteremtése megköveteli, hogy hagyjanak fel a gyűlölködést szító politika folytatását, az antikommunizmus terjesztését, a fajgyűlölet hirdetését, a diszkrimináció minden formájának alkalmazását, a soviniszta és nacionalista nézetek propagálását célzó bármiféle kísérlettel." A szellem vadhajtásait szavakkal is nyesegetjük. A nacionalizmusok elleni legjobb orvosság azonban a példamutatás. A szocialista országok azzal mutatnak példát, hogy kapcsolataik a szocialista nemzeti és nemzetközi érdekek kölcsönösségén alapszik. A szocialista országok népgazdasága a termelőerők fejlődése alapján fejlődik és erősödik. Egyidejűleg a napjainkban lejátszódó tudományos-technikai forradalom következtében a termelőerők a szocialista világrendszerben kezdik túlnőni az egyes népgazdaságok kereteit, erősödik nemzetközi jellegük. A burzsoáziának az egység megbontására irányuló törekvése, a nacionalizmusok élesztése elöbb-utóbb hajótörést szenved, a vadhajtások elhervadnak. BALÁZS BÉLA Június 9-én és 10-én a prágai International Szállóban ülésezett a Csehszlovák Képzőművészek Szövetségének III. kongresszusa A kétnapos tanácskozáson csaknem 140 küldött vett részt. Jelen volt a CSKP KB és a szövetségi kormány küldöttségé Alois Indrának, a CSKP KB Elnöksége tagjának, a Szövetségi Gyűlés elnökének a vezetésével. VISSZAPILLANTÓ JÚNIUS '87 A több mint ezer tagot számláló Csehszlovák Zeneszerzők Szövet sége a Zenével a békeért és a szocializmusért jelszó jegyében tar tóttá meg a prágai Kultúrpalotában III. kongresszusát. A szövetség legmagasabb fórumának ta-SZERDA 3 nácskozásán Antonín Kapekkai, a CSKP KB Elnöksége tagjával, a prágai városi pártbizottság vezető titkárával az élen részt vett a CSKP KB és a szövetségi kormány küldöttsége. Moszkvában megkezdődött a KGST végrehajtó bizottságának 113. ülése. A kétnapos tanácskozáson az együttműködés és a szocialista gazdasági integráció CSÜTÖRTÖK 4 mechanizmusának átépítésévé!, és a tagországok együttműködésének időszerű kérdéseivel foglalkoztak. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök fogadta Emilé Mworohát. a Burundi Nemzeti Egység és Haladás Pártjának PÉNTEK 5 főtitkárát, a Burundi Köztársaság Parlamentjének elnökét, aki a CSKP KB meghívására látogatott hazánkba. Csao Ce-jang, a Kínai KP KB megbízott főtitkára, az államtanács elnöke befejezte lengyelországi látogatásának hivatalos részét. A LEMP Központi Bizottságának székhazában a kínai vendég Woj-SZOMBAT 6 ciech Jaruzelskivel, a LEMP KB első titkárával, az államtanács elnökével találkozott, majd a két vezetővel az élén tárgyalt a két ország küldöttsége. Hivatalos baráti látogatásra hazánkba erkezett az Algériai Demokratikus és Nepi Köztársaság parlamentjének küldöttsége, élén VASARNAP 7 Rabah Bitattal, a Nemzeti Felsza baditási Front párt KB Politikai Bi zottságának tagjával, a parlament elnökével. Velencében megkezdődött a hét legfejlettebb tőkés ország csúcstalálkozója. A heteken kívül réezt vett a Közös Piac két képviselője is. A csúcstalálkozó résztvevői HÉTFŐ 8 nyilatkozatot fogadtak el a kelet-nyugati kapcsolatokról, a Perzsa-öbölben kialakult helyzet ról és a terrorizmusról. A genfi Nemzetek Palotájában megkezdődött a leszerelési konferencia nyári ülésszaka. Vlagyimir Petrovszkij szovjet külügyminisz-KEDD 9 ter-helyettes előterjesztette az atomfegyver-kísérletek betiltásáról szóló szerzödéstervet. HÉTVÉGI LEVÉL Nem szabadna sietnünk, körültekintőbbnek kellene lennünk, amikor gyalog, kerékpáron átmegyünk az országúton, a kis- és nagyvárosok zebráján, amikor gépjármüvünk kormánya mögé ülünk, hogy a gázpedálba beletaposva hamarább elérjük célunkat. Eszeveszett a rohanás napjainkban, mintha a kényelmes, ráérős embereket kivonták volna az életünkből. Az idő múlásával dacol mindenki, öreg. fiatal és gyermek. Szalad, illetve rohan az idő, mondogatjuk gyakran, pedig fordítva igaz, mi rohanunk az időben. Elfogyott a türelmünk, agyunkra ment a lassúságot ránk kényszerítő várakozás üzletben, villamosmegállóban és autóbuszpályaudvaron. S ez alól nem jelentenek kivételt a nyugdíjasok sem. Sőt, ők sokszor a legtürelmetlenebbek, pedig azt gondolná az ember, hogy nem tudnak mit kezdeni az idejükkel. Még a mankóval járó rokkantaknak is sietős az útjuk, éppen a napokban láttam egy ilyen asszonyt, aki mindenáron igyekezett elérni a megállóból éppen elinduló autóbuszt. Az orra előtt csukódott be az ajtó, haragosan ütögette meg mankójával a menetrendszerűen közlekedő autóbusz oldalát, mert késve érkezett, és a következő járat érkezéséig tíz percet kell várnia. Szomorú és elgondolkoztató volt a látvány! Egyszerre két ember gurult méregbe, a gépjárművezető és a rokkant asszony, s mindennek előidézője a sietés volt. Az autóbusz vezetője az előirt időben érkezik egyik megállóból a másikba, tartania kell a tempót. Történik aztán olyan is a nagy igyekezetben, amire nem lehet mentség. Az egyik útkereszteződés megállójában két villamos állt, és a másik is át akart rohanni a kereszteződésen, pedig a villanyrendőr már sárga jelzést mutatott. Ütközés nélkül nem úszta meg. Három súlyos és hét könnyű sebesüttje lett a sietésének. Mi történt volna, ha a szabálytalanságot elkövető villamosvezető a jelzésváltást megvárja? Az ötvenes évek egyik költőjétől olvastam, hogy harcos időnkben nincs megállás ... Azóta is gondolkozom e szavak értelmén. Úgy érzem, hogy a sok baj forrása éppen a „nincs megállás'-unkban van. A sokszor értelmetlen rohanásunkban. Idegesek lennénk? Vagy közlekedési eszközeink sebességének a felgyorsulása hatna kedvezőtlenül ránk? Ez utóbbi feltevésem állja meg jobban a helyét, hiszen a türelmetlenségünk szinte már mindenütt jelenvaló, még talán az éjjeli mulatókban is, ahol sokalljuk két tánczene-szám között a szünetet. Magunkkal vagy másokkal szemben vagyunk türelmetlenek? A válasz egyértelmű. Másokkal kapcsolatos a türelmetlenségünk. Tőlük várjuk el a gyorsaságot! Sietünk, sietni ekarunk, mégha sokszor életveszedelemmel jár is a rohanásunk. Az olyan ember, mint egyik gimnáziumi tanárom volt, bizony manapság már nagyon kilógna a sorból. Mikor megkérdeztük tőle, utazott-e már repülőgépen, azt válaszolta, hogy fiacskáim, még a földön sem érzem magam biztonságban; és még a közmondást is felidézte: lassan járj, tovább érsz! A kényelmes lassúság már régen nem jellemzője az életünknek. Mi legalábbis rohanni akarunk a száguldó időben. Azt sem bánnánk, ha szárnyaink nőnének. Nagyobb lendületet vehetne a rohanásunk. Nekem azonban nem megy ki a fejemből régi jó tanárom hivatkozása a közmondásra. Talán tovább érnénk és többre jutnánk, hoz2á igazítva az életünket.
