A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-19 / 25. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA EZERMESTER REPÜLŐGÉPEK ÉP TESTBEN ÉP SZELLEM? A szellem nagyjai közül sokan hívei a testmozgásnak. így van ez ma, így volt régen is. Goethe szenvedélyesen korcsolyázott, verset is irt az Eisbahnról, a jégpályáról. Byron, az angol költő szívesen öklözött és kora egyik legkiválóbb úszója volt, 1810. május 3-án még a Dardanellákat is átúszta. Petőfi esküdt ellensége volt minden párbajnak, de sportból szívesen vívott. Gróf Széchenyi István jól teniszezett és evezett, egy alkalommal Pesttől egészen a tengerig lejutott csónakon. Wesselényi Miklós, az árvízi hajós a modern sportok egyik úttörője volt, az első magyar, aki bokszolt, és az első magyar, aki átúszta Tihany és Füred között a Balatont, ráadásul pompásan vívott, lovagolt. Anatole France-ot, Zolát és Verdit a kerékpározás lelkes híveként is számon tartják. Fleming, a penicillin felfedezője kiváló vízipólós és céllövöbajnok volt, versenyszerűen krikettezett, távgyaloglásban is indult, sokat golfozott, pingpongozott. A birkózók párharcáról számos rajzot és vázlatot készítő Dürer fiatalon maga is kipróbálta birkózásban az erejét. Kekkonen, a közelmúltban elhunyt egykori finn elnök ifjúkorában hazája bajnoka lett 100, 200 és 400 méteres síkfutásban, valamint magasugrásban, s még hetvenen felül is rendszeresen sízett. Karinthy Ferenc, az író az FTC színeiben úszott, vízilabdázott. A Déli-sarkot elsőnek meghódító Amundsen futballozott és bokszolt. Hemingway fiatal éveiben, nagyon kedvelte az ökölvívást, s haláláig vitorlázott, vadászott, horgászott, sízett. Manno, a főleg plakátjairól híres magyar grafikus, bár 1932-ben a szellemi olimpián nyert ezüstérmet, kerékpározásban, gyorsúszásban és evezésben is jeleskedett. VIDEO A GYÖKEREKBEN A növények gyökérzetébe műanyag csövekben lejuttatott videokamerák még 12- szer nagyobb mélységben is reakciókat észleltek a növények gyökerei és az ugróvillások (Collembola) között, mint eddig feltételezték. Ezek a parányi állatok a gombák és a baktériumok által elfogyasztható formájúvá alakítják át a szerves anyagot. A kutatók hagyományosan csak a talajfelszín 20 centiméteres rétegében tanulmányozták az ugróvillások tevékenységét, azt tartván, hogy a parányi áltatok számára szükséges szerves anyag ebben a felszíni rétegben helyezkedik el. A michigani állami egyetem kutatói még két és fél méteres talajmélységben is észleltek ugróvillásokat a talajban. Úgy tűnik, hogy nagy számú ugróvillás nyáron és télen, a rendkívüli időjárási viszonyok között vándorol nagy mélységbe a talajba. A gyökérrendszer tevékenységének jobb megértése nagy áttörést hozhat a növények termékenységében. A hazai építésű repülőgépek vetélkedését rendezték meg a Lengyel Népköztársaságban. A barkács-repülőgépeket sokórás munkával készítették házi műhelyeikben a repü-A Challenger 1986. január 28-án történt felrobbanása a hét űrhajós tragédiáján kívül nagyon komoly késedelmet okozott az egész amerikai űrkutatási programban. Különösen érezhető ez a csillagászati célú programoknál, hiszen 1986 májusára tervezték a Galileo űrszonda felbocsátását a Jupiter és az Amphitrite kisbolygó irányába, augusztusra pedig az űrtávcső pályára állítását. Most mindkét program legalább két évet késik a szerencsétlenség kivizsgálása, és az ezzel kapcsolatos módosítások miatt. A Galileo esetén más probléma is adódott. Eredetileg az űrrepülőgép rakterében nemcsak az űrszonda, hanem a hozzá erősített Centaur rakétafokozat is helyet foglalt volna, ez utóbbi adta volna meg az utolsó lökést a nagy tömegű űrszondának a Jupiter felé. A Challanger balesetének kivizsgálása után azonban a folyékony üzemanyagú rakétafokozatot túlságosan veszélyesnek találták, és minden további tervet ezzel kapcsolatban leállítottak. Ezért más lehetőségek után kellett nézni. Úgy látszott, hogy a már többszörösen kipróbált IUS szilárd hajtóanyagú rakétafokozat (amellyel geostacionárius műholdakat már többször bocsátottak fel az űrrepülőgép segítségével) és az űrszonda hajtóanyagtartályainak megnövelése alkalmas megoldást ad, de az új biztonsági előírások miatt lecsökkentett startsúly ezt a tervet is keresztülhúzta. Július közepén így elég reménytelennek látszott az ügy. Ekkor vonták be a munkába Roger Diehlt, aki a Galileo számára a Jupiter holdjai közti pályát dolgozta ki. Ez egy nagyon bonyolult manőversorozat, amelynek során maximális módon ki akarják használni a holdak gravitációs terét, az egyik hold vonzáskörében kapott lökéssel továbbítva a szondát a másikhoz. Diehl a számítógépes programban a Jupiter helyére a Napot és a holdak helyére a bolygókat behelyettesítve próbálgatni kezdte, hogy a nagybolygók gravitációs terlés megszállottái. Itt éppen az „Experimental" elnevezésű egyszemélyes gép látható a wroclawi repülőtéren. ÚTJA A JUPITERIG hét kihasználva nincs-e lehetőség a Jupiter elérésére. Munkája során rátalált egy olyan megoldásra, amely sikert ígér, ha 1989. november 9-én a Vénusz irányába indítják el a Galileot. 1990. február 13-án a Vénusszal találkozva éppen jókor ér vissza a Földhöz, hogy a már előzőleg kiszámított pályára álljon, amit egy esetleges Titán rakétával történő felbocsátásához kidolgoztak. Eszerint 1990. december 12-én a Föld egy újabb impulzust adna a szondának, majd 1992. december 11 -én ismét a Föld mellett elhaladva a végső pályára térne, amelyen haladva 1996. március 17-én érkezne el a Jupiterhez. Az új pályát VEEGA-nak nevezték el, az angol Venus—Earth—Earth—Gravity—Assist (Vénusz—Föld—Föld Gravitációs Segítség) alapján. A Galileo terv kutatói nagyon megörültek ennek a variációnak, ugyanis a VEEGA-pálya minden további módosítás nélkül lehetővé teszi a Galileo indítását az IUS segédrakétával az űrrepülőgép fedélzetéről, és még egy nagyobb pályaközi korrekciós manővert is feleslegessé tesz, amely a Titán rakétával való felbocsátásnál szükséges lett volna. Igaz, hogy az út kissé sok időt vesz igénybe, és a műszerekre további hőszigetelést is kell rakni, a Naphoz közelebb jutás miatti nagyobb hőterhelés elviseléséhez. Most már csak az a kérdés, hogy ki tudják-e harcolni a kellő pénzt és lehetőséget a NASA vezetőségénél, hogy az űrrepülőgép-program újraindulásakor a kellő időben starthoz jussanak. Van egy versenytárs is, az Ulysses űrszonda, amely a Jupitertől visszaindulva a Nap sarki vidékeit vizsgálná. Mindenesetre a VEEGA-pálya új reményt nyújtott a Galileo csapatának, hogy a már elkészített és felbocsátásra kész űrszondájuk valóban valamikor elhagyja a Földet és megvalósíthatja a Jupiter körül tervezett vizsgálatokat. ERDŐ AZ ANTARKTISZON A Föld hűtőszekrénye, az Antarktisz gyakrabban és gyorsabban felmelegedett, mint a geológusok eddig feltételezték. A ohiói állami egyetem geológusai 640 kilométernyire a déli pólustól kiterjedt erdő maradványait fedezték fel a jég alatt, és az erdő hárommillió évvel ezelőtt burjánzott a déli sarkvidéken, azon a kontinensen, amelyet a szakértők szerint már 12 millió éve jégpajzs borít. A most talált növényi maradványok: gyökerek, kocsányok és virágporszemcsék nem is az élet legősibb nyomaihoz tartoznak, mert még meg sem kövültek. A növényi maradványok úsznak a vízen, sőt el is égethetök. A csupán cserje magasságú erdő maradványaira a transzantarktiszi hegységben bukkantak rá a szakértők. Az erdő maradványai azt bizonyítják, hogy abban az időben mérsékelt klíma uralkodott az Antarktiszon és a jég teljesen visszahúzódóban volt, így egyikmásik völgyben előbukkant a talaj és a szabad sziklafelület. Abban az időben a mai norvégiai fjordokra hasonlíthatott az Antarktisz. Az egyikori növényi maradványok messzire elkerültek keletkezésük színhelyétől. Ebből arra lehet következtetni, hogy a transz-antarktiszi hegyvonulat viszonylag gyorsan kiemelkedett, és nem az elmúlt 40 millió évben, „csiga-tempóban", ahogyan eddig gyanították. Valószínű, hogy az Antarktisz nem két nagy kontinentális lemezből áll, mint eddig feltételezték, hanem több kicsiny táblából, amelyek egymáshoz viszonyítva elcsúszhattak, és így viszonylag gyorsan, néhány évmillió alatt létrejöhettek a gyűrt hegységek. MEXIKÓI UBORKA Mexikói uborka érik a Tadzsik Tudományos Akadémia növényfiziológiai intézetének növényházában. Az ízletes, lédús növény rendkívül tápláló, a növényházi kísérletek célja széles körű meghonosítása. Ebben az évben szokatlanul bőséges a termés: egyegy növény 250—400 egyenként akár 600 gramm súlyú termést is hoz. GALILEO HOSSZÚ 16
