A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-06-12 / 24. szám
VÍZIMOLNÁROK Úgy kell nékem, miért néztem a szemébe. No, de azért jutok még az eszébe. Minden olyan vidéken, ahol egykor vízimalmok működtek, bizonyára számos dal, versike és mondóka született a molnárok körében. Ezek nagy része már (bizonyára) teljesen elveszett a mai nemzedék számára. A komárom vidéki dalokat egyebek között Baranyay József gyűjtötte össze (Komárom a magyar népdalokban címen, a Komáromi Lapok 1937. évi számaiban), de a még élő molnárok is többet megőriztek emlékezetükben. A molnárok a megfelelő alkalmakkor szívesen énekelték vidékük közismert mű- és népdalait, köztük olyanokat is, A dunatökési (Dunajský Klátov) vízimalom amelyek csak általában kötődtek a vízhez és a rajta folytatott mesterségekhez. Ilyen volt pl. a következő dal: Komáromi híd alatt Cifra szűröm ott maradt; Hej! Kértem vissza, nem adták. Száz forintra tartották. Duna, Tisza zavaros Ez a kislány de csinos. Hej! Ég a szeme, mint a tűz, Pici szája csókot űz. vagy a Komáromi polgármester leánya c. dal: Komáromi polgármester leánya Fáj a szívem, majd meghasad utána. Felmegyek a komáromi Kishídra, Hogy ne lássák a szememet kisírva. Könnyeimet hullajtom a Dunába, Fáj a szívem, majd meghasad utána. Olyan dalok is voltak, melyek témája a molnárok legemberibb érzéseiben gyökerezett, csak az volt az egyetlen szépséghibájuk, hogy műdalként keletkeztek, vagyis dallamukat és szövegüket ismert alkotók szerezték. Ezek közé sorolható a következő: Komáromi dunamalom... Komáromi dunamalom kereke. Lisztes mónár Sári lyánya szeret-e? Nem tudom, forog-e annyit a kerék, Mint ahányszor elsóhajtom a nevét. Komáromi Duna mentén van egy gát, Kifut elém tán a babám, ha meglát. De ha nem jö, de ha várat magára, Nem lát többé Rév-Komárom határa. Komáromból jön a posta sebesen. Szomorú hírt hozott rólad kedvesem, Gyászszegélyü levélben van megírva. Holnap tesznek kis angyalom a sírba. Ne itass most, póstáslegény, menj vissza! Hisz a lovad a Vág vizét nem issza. Keserű lett, belesírtam könnyemet. Eredj vissza, mily szaporán csak lehet. Eredj vissza, mondd meg ottan mielébb. Szélesre ássák a rózsám sírhelyét! Még ma engem úgyis megöl a bánat, Temessenek oda, ahová a babámat! Az általunk átnézett dalgyűjtemények és azok, melyeket Baranyay József idézett (pl. Erdélyi János: Népdalok és népmondák; Szini Károly: A magyar nép dalai és dallamai; Limbay Elemér: Magyar daltár; Sebestyén Géza: Magyar népköltészeti gyűjtemény, stb.) a sok szép szöveg és dallam mellett arról is árulkodnak, hogy molnáraink ajkáról századunk elején már letünőben volt a népdal, átadva a helyét az egyre divatosabbá váló műdaloknak. TOK BÉLA Fotó: Kontár Gyula A jó étvágyú, egykori könyvtáros és hírlapíró, Baranyay József (akiről az a hír járta, hogy igen nagyon imádta a molnárcsuszát, a halászlét, meg minden egyéb mást, jó étket, s állítólag végig tudta enni a vendéglői étlapot), tőlünk, az utódoktól megérdemli, hogy olyan dalt is bemutassunk, melynek a szövegét ő maga szerezte:
