A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-29 / 22. szám
vány-patakról van szó és részben már az Ipolyról is. A fúrt kutak vize is szennyeződik. Veszélyezteti az egészséget. Van mit tennie a városi nemzeti bizottságnak a környezetvédelemért. Az ivóvízellátás komoly gondot okoz. Végleges megoldás csak a málineci víztároló fölépítésétől várható. Tavaly kezdték meg az építését. Elég néhányszor körbesétálnom a várost, hogy lássam, Losoncon kevés a zöldövezet, a fa, amelyek megszűrnék, tisztítanák a levegőt. És még azt a keveset is károsítják, tönkreteszik felelőtlen személyek. A városnak van egy százéves nagy parkja, most is nagyon szép, pihenő- és játszóhelyek is vannak benne. A zöldövezet megóvása és fejlesztése része a városi nemzeti bizottság munkájának. És e tekintetben a jövő is biztató! A város határában ugyanis van egy parkerdő, amelyet üdülőközpontnak építenek ki. Máris jelentős beruházások színhelye. Van ott víztároló is, amely mellé két uszodát terveznek. A következő ötéves tervben készülnek el vele. Ha akarom, ha nem, azt is észreveszem, hogy a köztisztaság körül sincs minden rendben. Számos helyen látok önkényesen létesített szemétlerakót, annak ellenére, hogy kis-, közepes és nagyméretű hatósági szeméttároló helyek vannak a város minden részében. Változatlanul szép Losonc belterülete, a történelmi városrész, amelynek a megóvásáért mindent megtesznek a városvezetők. Az egyetlen hosszú főutca két oldalán üzletek sorakoznak, s a minden losonci üzlet ékessége, a hatalmas Prior is a város szívében várja vásárlóit. A hét első napján délelőtt és délután is nagy a belvárosban a hullámzás, kétnyelvű emberek serege nyitogat a boltokba. A majdnem harmincezer lakosú Losoncnak a tizenhét százaléka magyar, s ez a járókelők beszédén mérhető is. Sajnos, a cégtáblákon nem tükröződik. Arról szólnék még, hogy a vendéglátóipari vállalat szlovákiai méretben is jelentős kezdeményezésbe fogott, üzemi és iskolai étkeztetést vállal. A város tizenöt üzeme és három iskolája már él ezzel a lehetőséggel. És hát végül ejtsek még szót a losonci lányokról, fiatalasszonyokról. Csinosak, jól öltözöttek és kimértek, mintha rátartiság is jócskán lenne a nagy lány- és asszonyelődöket megtisztelő magatartásukban, akik hajdan ifjú Lehár Ferenccel kacérkodtak és búcsúztatása perceiben hódolatukat is kifejezték a világhírű zeneszerzőnek, az általuk adományozott, gazdagon aranyozott ébenfa karnagyi pálcára vésett ajánlószavakkal: „Ifj. Lehár Ferencnek — Losonc város hölgyei." Vajon melyik csehszlovákiai magyar költő ír újra Balassihoz hasonlóan Júlia-verseket, egy egész ciklusra valót napjaink megannyi, arra érdemes Losonczy Annájához? MÁCS JÓZSEF mostani ötéves tervben két helyen épül további bentlakásos nyugdíjas otthon, amelyekben a társasági élethez is megteremtődnek a kedvező feltételek. A nyugdíjasok klubéletéhez tartoznak a különböző témájú előadások, a kiállítások és a kirándulások. Körülbelül 5 200 nyugdíjas él Losoncon, a rászorulóknak és a betegeknek évente megközelítőleg 300 ezer korona segélyt folyósítanak. Amikor az Ejtőernyős Világbajnokság színhelyéül Losoncot választották, a döntésben nem kis mértékben játszottak közre a kedvező éghajlati viszonyok. A viszonylagos szélcsendes hely, stb. De ha a levegő szennyezettségét vették volna alapul, ez minden bizonnyal kedvezőtlenül befolyásolta volna a döntést. Annak ellenére, hogy a város nem ipari jellegű, a levegő szennyezettsége nagyobb a kívánatosnál. Ezt egyes üzemek és a széntüzelésű nagyobb kazánok okozzák. A folyóvizek szennyezettsége is aggasztó. A Tugári- és a Kri-Tavaszi horgászat József-nap után én is előszedtem a horgászfelszerelésemet. Az orsóra új zsinórt tettem. A horgászbotok közül kiválasztottam a legmegfelelőbbnek ígérkezőt. Reménykedve indultam a folyópartra. Bíztam abban, hogy sikerül becsapni, horogvégre kapni a kiéhezett halnemzetség egyik vagy másik élelmesebb tagját. A nehezen szerzett kukacok fázósan bújtak össze a bádogdobozban. A folyó partjára érve meggyőződhettem arról, hogy nem is olyan jó az idő, mint amilyennek az ablak mögül tűnt, de ha egyszer elindultam, szégyenszemre már csak nem fordulok vissza. Elgémberedett ujjakkal raktam össze a felszerelést és tűztem a horogra az első kukacot. A dolog nem nagyon tetszett neki, mert egyszer ki is siklott az ujjaim közül, de a tiltakozása nem sokat segített, mert horogra került. Amikor pedig megmártottam a hideg vízben ... arról nem is beszélek! Görcsbe rándult s félő volt, hogy menten kimúlik szegényke. Mozogni sem volt kedve. Amikor sikerült a horgot a vélt legjobb helyre juttatni, megnyugodtam. Fázós kezemet dörzsöléssel melegítettem, de a szememet a dugóról le nem vettem. Lestem, vártam a dugó billenősét, ami kapást jelenthetett. Elég soká kellett várni, amikor úgy tűnt, hogy valami mintha macerálná a kukacot. Nem is tévedtem. Bár félénk de mégis kapás volt, ami bebizonyosodott akkor. amikor egy tenyérnyi nagyságú keszeg volt kénytelen elhagyni megszokott elemét a vizet. Megsajnáltam szegényt. Oly ijedten nézett rám. Visszaengedtem a vízbe. De előbb még jól megköpöztem az „apád, anyád idejöjjön" mondás kíséretében. Valamikor ugyanis az öreg horgászok azt tartották, hogy az első halat, amit fogunk az évben nem illő megtartani, aki megtartja, annak a horgásznak az évben nem lesz szerencséje. Meg hát bevallom, olyan nyomorultkának, oly kicsinek tűnt, hogy megesett rajta a szívem. Bezzeg ha kiló körül lett volna ...! (Nem tudom, hogy ilyen könnyen megúszta-e volna.) A horogra újabb kukacot tettem. S amikor a dugó újra mozdult, „Most már nincs kegyelem!" jelszóval húztam ki a vízből a kővetkező áldozatot. Ez már megjárta, félkilós lehetett. Rajta kívül még négyen kerültek a horogra, kisebb-nagyobb eltéréssel. A nap már délutánba hajlott. Észak felöl hideg szél kezdett rakoncátlankodni. Fázni kezdtem. Összecsomagoltam a felszerelést. Elégedetten indultam hazafelé. Talán nem is éppen a sikeres horgászattól, bár az is jólesett, de valójában a boldogságom abból eredt, hogyha hideg is volt a szél, de újra itt a tavasz, itt van a kikelet! ADAMCSÍK FERENC A szerző felvétele