A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-29 / 22. szám
A CSEMADOK A párkányi (Štúrovo) K/sbojtar (Fotó: fakacs András) AMATŐR TÁNCMŰVÉSZETÜNK HELYE ÉS PROBLÉMÁI Az Országos Népművészeti Fesztiválhoz kapcsolva évente váltakozva szervezzük meg a gyermek- és felnőtt tánccsoportok központi versenyét. így van ez már lassan húsz éve. A verseny az adott évben meghatározza a fesztivál jellegét és műsorát is. Már kialakult rendszer, hogy páratlan években a gyermek-, páros években a felnőtt népi táncegyüttesek versenyeznek. 1982- ben a Nagydíj első fokozatát a komáromi (Komárno) Hajós, a másik nagydíjat megosztva a diószegi (Sládkovičovo) Új Hajtás és a somorjai (Šamorín) Csalló, 1984-ben a kassai (Košice) Új Nemzedék (I.), az ekeli (Okoč) Summások (II.) és a Csalló, 1986-ban a Hajós (I.), Csalló (II.) és a III. díjat megosztva az ekeli Summások és a fülekpüspöki (Fiľ. Biskupice) Palóc nyerte el. A gyermekek részére csak két évfolyam megrendezésére került sor — ennyi fért az ötéves időszakba. 1983-ban a Nagydíj mindhárom fokozatát megosztva ítélte oda a zsűri: I. az ekeli Tátika és a gortvai Barkóca, II. a szepsi (Moldava nad Bodvou) Fehér Liliomszál és a somorjai Csali, III. a párkányi (Štúrovo) Kisbojtár és a galántai Pitypang lett, 1985-ben pedig a Kisbojtár (I.), a Tátika (II.) és a III. díjat megosztva a galántai Pitypang és a fülekpüspöki Apró Palóc nyerte el. Az 1986-os évtől kezdődően a táncegyüttesek versenye kétfordulós, kerületi és központi szintű lett. A kerületi versenyeket az illetékes kerületi népművelési központok szervezik, illetve fokozatosan azok veszik át a szervezését. A múlt évben ez még döcögött, de szerencsére segítségünkre siettek az egyes járási népművelési központok — Dunašzerdahely (Dun. Streda), Komárom, Losonc (Lučenec), Rimaszombat (Rim. Sobota). A rendezvények közül szervezettségben, közönségszervezésben és ünnepélyességben kiemelkedett az Ipolynyéken (Vinica) megtartott közép-szlovákiai verseny. Az állami kulturális szervek és intézmények által meghirdetett versenyeken és kategorizáláson a csoportokat nemzeti, nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül egységes kritériumok alapján bírálják el. Hiányosság, hogy a felsőbb szintű versenyzsűrikbe elvétve hívnak meg magyar néptáncszakembert és így csoportjaink elbírálása sok esetben csak formális, illetve felületes. A jövőben szükséges lesz ezen a helyzeten változtatni, mert ezzel javíthatjuk csoportjaink munkájának értékelését, a zsűri munkáját, és jelentősen nőne a csoportjaink bizalma a versenyekkel szemben. A Csemadok által meghirdetett versenyfelhívásra évente 15—20 csoport jelentkezik. A jelentkezés általában azt jelzi, hogy az adott évben a felnőtt, illetve a gyermektánccsoportok közül a magasabb követelménynek annyi együttes felel meg. Sok, kevés, el kell rajta gondolkodni! Úgy mondanám. hogy lehetne több is. Lehetne, ha az élvonalba jutott együttesek közül kisebb arányú lenne a lemorzsolódás. Sajnos, a fenntartás, az eredményes munkavégzés feltételeinek kedvezőtlen változása a csoport színvonalbeli viszszaesését, sőt esetenként a megszűnését eredményezi. Ebben az esetben is csak az okok megszüntetése eredményezheti az okozat felszámolását. A csoportok munkájának értékelésekor a három nagydíj mellett még különböző érdemeket, eredményeket elismerő díjakat is kiosztunk, mint például a legeredményesebb néprajzi feltárás, a legjobb színpadi viselet, a legjobb zenekari kíséret, az év legjobb koreográfiája, a legjobb női, illetve férfi szólótáncos és a legjobb menettánc díját. A felsorolt díjak közül évente csak azokat osztjuk ki, melyek a meghirdetett verseny céljának elérését segítik elő. A tárgyalt időszakban a felnőtt táncegyütteseinknél az alábbi hazai néptájegységet, altájegységet vagy faluhagyományt felölelő tánckompozíciók születtek: Czéréné: Marcelházi böjti leánytáncok; Czingel: Csallóközi leánytánc, Gömöri táncok; Csurilla — Mura: Bódvavendégi tréfás verbunk; Dudek: Csallóközi dalok és táncok. Szatmári táncok; Hodek: Mátyusföld-Tardoskedd; Katona: Madari leánytánc. Kisalföldi eszközös táncok. Szálkái lassú és bukós. Szántottam gyöpöt. Tréfás verbunk; Karsay: Karéj, Vasvári verbunk és páros; Keszegh: Mátyusföldi lakodalom; Nagyné: Jánoki kapueresztés, Magyarbödi karikázó, Áji karikázó; Richtarčík-Furik: Imregi karikázó; Szebellainé: Szatmári verbunk és csárdás, Bényi verbunk. Szirénfalvi karikázó. Cigánytáncok Bodrogközből; Takács: Vasvári verbunk és lippentős, Mátyusföldi táncszvit, Szilicei körcsárdás; Újlaki : Kövesdi lakodalmas; Quittner: Jaj, de szépen kifaragták azt a fát, Mátyusföldi férfi és párostánc; Varga: Böjti leánytáncok, Vasvári botos, Haja gyöngye, Csóti réten, Botolós. Hasonlóan gazdag koreográfiái termés volt a gyermektánccsoportoknál is. Csillagné-Morvané: Pocikmenyegző; Deák: Gyermeklakodalom, Tavaszi gyerekjátékok és szokások; Hégliné: Kóméndi táncok; Hodek: Palócország kapujába; Jókai: Szentiványi tűzugrás. Farsang Zoboralján; Karsay: Pilikézés, Kanászos és páros; Keszegh: Kéméndi táncok, Martosi táncok; Nagyné: Kicsinyek játéka, A réten, Áji karikázó; Szivolicsné: Bélyi játékok és táncok; Tóbisz: Nagyapámtól tanultam, Gyertek velünk a vásárba; Valacsayné: Csallóközi gyermeklagzi. A készült koreográfiákat az együttesek több éven keresztül műsorukon tartják. Ez érthető is, mert így térül meg a beléfektetett munka és anyagi érték. Mivel kiforrott művekről van szó, a koreográfiákat, a gyermekjátékokat később más együttesek és gyermekcsoportok is műsorukra tűzhetik, gondolom a müvek alkotói szívesen hozzájárulnak ehhez. Lényegében egy mű továbbélését jelenti egy újabb csoport általi betanulása. TAKÁCS ANDRÁS Mérföides léptekkel haladó világunkban talán a mezőgazdasági termelés ment át az utóbbi évtizedekben a legnagyobb változáson.. Győzött a szocialista nagyüzemi termelés. Persze, ez nem volt egyszerű folyamat Az ifjabbik nemzedék nem emlékszik rá. hogy az új termelési mód bevezetése mekkora ellenállásba ütközött. A parasztság lelkében túlságosan mély gyökeret vert a magántulajdonhoz való viszony, semhogy azt egyik napról a másikra új, mégha haladóbb életszemlélettel lehetett volna felcserélni. A tények meggyőző ereje előtt azonban a paraszti gondolkodásmód is meghátrált, és ma már aligha találnánk szövetkezeti parasztot, aki visszasírná a falu szocializálása előtti időket, a föld tagosítását Órák hosszat sorolhatnánk azokat a tényezőket amelyek ezt az új életszemléletet kialakították, de most nem ez a célom. Egy látszólag jelentéktelen, de annál érdekesebb problémát akarok felvetni. 6
