A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-29 / 22. szám

A KÖLCSÖNÖS ELŐNYÖK ALAPJÁN Egy olyan országban, mint Csehszlovákia, ahol nemzeti jövedelmünk jelentős hányadát a külpiacokon realizáljuk, nagy gondot kell hogy fordítsunk iparunk exportképességének növelésére. Az exportra dolgozó gazdasági ágazatok dolgozói előtt ismeretes, milyen kemény harc folyik a világpiacokon. Hazánk éppúgy, mint a többi szocialista ország, a külgazdasági kapcsolatok fejlesztését dina­mizálja, hatékonyságát és minőségét a nép­gazdaságfejlesztés jelentős tényezőjének te­kinti. Ezért a KGST-ben tömörült országok a fejlett kapitalista országokkal is a kölcsönö­sen előnyös kereskedelem és együttműkö­dés fejlesztésén fáradoznak. Szorgalmazzák például az Európai Közösséggel való két­vagy többoldalú együttműködést is. A Kelet és Nyugat közötti gazdasági kap­csolatok fejlesztésében rejlő lehetőségek ki­használását célzó igyekezet szöges ellentét­ben van a legkülönfélébb megkülönböztető intézkedésekkel, az embargókkal, a kereske­delmi és hitelkorlátozásokkal, amelyeket az USA és néhány nyugat-európai állam kor­mánya oly széleskörűen alkalmaz. Tanúi vagyunk annak, hogy az USA és szövetségesei a szocialista országoknak gya­korlatilag csak elavult árut és technológiát akarnak eladni. A szuverén államok közötti kapcsolatokban ez teljesen elfogadhatatlan. Világos az is, hogy ez a nyugati cégek számára sem kedvező, mivel jelentős elő­nyöktől elesnek. Nyikolaj Riskov szovjet mi­niszterelnök mondotta ezzel kapcsolatban nemrégen: „Egyes politikusok és talán az üzleti világ némely képviselői is lelkűk mé­lyén összetévesztették a kereskedelem iste­nének Merkúrnak a tiszteletét a háború iste­nének Marsnak a tiszteletével. Egyeseknek úgy tűnik, hogy a lázas fegyverkezés a mű­szaki fejlődés növekedésének valamilyen ge­nerátora". A mitológiából vett hasonlat nagyon talá­lóan fejezi ki a mai helyzetet. A KGST-ben tömörült országok abból indulnak ki, hogy a külgazdasági kapcsolatoknak nemcsak szá­munkra kell előnyösnek lenniük, hanem part­nereink szempontjából is. Ez az álláspont azonban megköveteli a hasonló hozzáállást a másik fél részéről is. Az egészséges gazda­sági kapcsolatok csak a teljes egyenjogúság, a kölcsönös előnyök alapján képzelhetők el úgy, hogy a kapcsolatban lévő felek szigorú­an betartják az érvényes megállapodásokat és nem avatkoznak bele partnereik belügye­­ibe. Ezzel az általunk tisztelt elvvel szemben gyakran vagyunk tanúi annak, hogy egyes tőkés országok a gazdasági kapcsolatokat a más országokkal szembeni politikai nyomás­ra, azok megkárosítására használják fel. Országunk gazdasági és társadalmi fej­lesztésének fő irányai című dokumentum feltételezi, hogy a világpiaci követelmények­nek megfelelően emeljük külkereskedelmi tevékenységünk színvonalát, javítjuk a ter­melés és a külkereskedelem összhangját. Az exportszerkezetben az előírt követelménynek megfelelően erősíteni kell a hatékony termé­kek. főleg a gépek és berendezések kivitelét. A szocialista országok ma már jelentős tudo­mányos bázissal rendelkeznek, ezért tartha­tatlan az a nézet, hogy a technológiák áram­lásának iránya csak egyirányú lesz. STRASSER GYÖRGY Gustáv Husáknak, a CSKP KB főtitkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének meghívására május 11-én egynapos baráti munka­látogatásra Csehszlovákiába látogatott Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság elnöke. Felvételünk az ünnepélyes fogadáson a Ruzynéi repülőtéren készült. VISSZAPILLANTÓ ■■■■■■ MÁJUS '87 Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter spanyolországi hivatalos látogatásának utolsó napján Sevillában találkozott Jósé Rodriguez de la Borbollával, a legdélebbi spanyol autonóm te­rület, Andalúzia kormányának el-SZERDA 6 nőkével és Manuel del Valle Are­valo sevillai polgármesterrel. Kül­ügyminiszterünket spanyolorszá­gi tartózkodása során fogadta I. János Károly király, González mi­niszterelnök és Ordonez külügy­miniszter is. Helmut Kohl nyugatnémet szö­vetségi kancellár a Bundestagban előterjesztette a leszerelési kér­désekkel foglalkozó kormánynyi­latkozatot. Az európai közepes hatótávolságú és harcászati-had-CSÜTÖRTÖK 7 műveleti rakéták felszámolására vonatkozó szovjet javaslattal kapcsolatban azonban a doku­mentum nem fogalmazza meg végérvényesen Bonn álláspontját. Hivatalos látogatáson járt ha­zánkban Sedli Klibi, az Arab Álla­mok Ligájának főtitkára. Pénte­ken a Hrzán-palotában Prágában fogadta őt Ľubomír Štrougal, a szövetségi kormány elnöke, a PÉNTEK 8 Cernín-palotában pedig hazánk külügyminiszterével, Bohuslav Chňoupekkal tárgyalt a közel-ke­leti helyzetről és egyes időszerű nemzetközi kérdésekről. Hazánk felszabadulásának 42. év­fordulója alkalmából országszerte ünnepségeket rendeztek. Gustáv Husák, köztársaságunk elnöke SZOMBAT 9 Csehszlovákia nemzeti ünnepe alkalmából fogadást adott a prá­gai vár reprezentációs helyisége­iben. A Vyšné Nemecké-i csehszlo­vák-szovjet határátkelőhelyen közel ötezer kelet-szlovákiai és kárpát-ukrajnai dolgozó találko­zott, hogy közösen ünnepeljék VASÁRNAP 10 meg a fasizmus felett aratott győzelemnek és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 42. évfordulóját. A CSKP KB meghívására hazánk­ba érkezett az SZKP KB Ellenőrző Bizottságának tanulmányi kül­döttsége, amelyet Mihail Voropa-HÉTFŐ 11 pajev, az SZKP KB tagja, a KB Ellenőrző Bizottságának alelnöke vezet. Bohuslav Chňoupek csehszlovák külügyminiszter Bonnban meg­kezdte tárgyalásait Hans-Dietrich Genscherrel, az NSZK alkancellár­­jával, külügyminiszterével. A KEDD 12 konstruktív véleménycsere lég­körében a két államférfi áttekin­tette a kétoldalú kapcsolatok ala­kulását. HÉTVÉGI LEVÉL „Gyermek.. . sohase fogom megérteni, hogy ezt a címet a felnőttek számára nem olyan kivétele­sen adják, mint az aranygyapjas rendet. Viszont nincs is e joggal megbírálható világnak, életnek különb, istenibb produktuma, mint a gyermek. A gyermek az elevenség, az öröm, a jövőbe ható ígéret, a bilincsbe nem vert hit, az igazán igaz isten." — Ady 1910-ben, a Petőfi nem alkuszik című tanulmányában írta le e sorokat. Azóta eltelt néhány évtized. A gyerekek válto­zatlanul az elevenség, az öröm és tegyük hozzá: az őszinteség megtestesítői. Ez szerencsére nem változott. De hogy eme jelzőkkel lassan kizárólag csak őket illethetjük — ez már elgondolkodtató. Ha a társadalom legifjabbjai számára az előbb felsorolt tulajdonságok magától értetődőek. ter­mészetesek, akkor nem túl nagy fényűzés, hogy felnőtt korunkra mindez nyomtalanul kihulljon belőlünk ? Elég, ha körülnézünk a környezetünk­ben, de az is megteszi, ha önmagunkba pillan­tunk, mert azonnal szembeötlik: mennyire kevés felnőttnek sikerül megőriznie hajdanvolt önmagát Elsikkad bennünk a játszani, derülni tudás képes­sége. Vagy vegyük az őszinteséget! Természetelle­nes, hogy egy felnőtt számára az legyen a legna­gyobb művészet, hogy őszinte tudjon maradni. Elszoktunk tőle, s már nem is nagyon tudjuk, hogy lehet a ptetykásság, a siránkozás vagy dicsekvés, a szemérmetlen kitárulkozás érzete és látszata nélkül azt mondani, amit gondolunk, legyen szó önmagunkról, vagy rajtunk kívülálló dolgokról mondott értékítéletről. Igaz, az őszinteség kiszol­gáltatottá teszi az embert, olyanná, mint egy pohár tiszta víz, amin áthatolhat a tekintet. De hiszen a víz értékét sem csökkenti a tisztasága, sőt! A gyerekek gyanútlanul vállalják az őszinte­ségüket, a nagy egyéniségek pedig azért, mert ők tudják, hogy a szférák zenéje nem a zavarosban jön létre. Tulajdonképpen mi szükség arra, hogy kiismerhetetlenné álcázzuk magunkat? Olyan erős önbizalom kiépítésére van szükség, amely képessé tesz bennünket annak elviselésére, hogy csak emberek vagyunk. Amely erőt ad ahhoz, hogy tévedéseinkkel, botlásainkkal együtt merjük vállalni lényünket, véleményünket; hogy el tudjuk viselni és viseltetni az őszinteségünket. Ebben hasonlíthatnánk a gyerekekre, akik ösztönösen viselkednek úgy, ahogy nekünk a ráció állomásait végigjárva viselkednünk kellene. Június elsején az egész világon minden kor legtisztább, legemberibb produktumát, a gyerme­keket ünnepeljük. Őket, akik még képesek arra, hogy a szivükkel lássanak, mint Saint-Exupéry kis hercege, s akikkel szemben felnőtt-társadalmunk­nak a legtöbb kötelessége van. Akikért valóban mindent meg kell tennünk, hogy ne önámítás legyen évtizedek múlva annak bizonygatása, hogy mindent megtettünk, amit megtehettünk. A jelenlegi víz- és levegőszennyezés foka, az erdőirtás mértéke, a fegyverkezés üteme nem jogosít fel bennünket a nyugalomra, elégedettség­re. Továbbra is minden erőnkkel azon kell dolgoz­nunk, hogy tiszta életkörnyezetet, szabad világot hagyjunk nekik örökül. Hiszen mindannyian és őszintén szeretnénk azt, hogy ne csak június elsején, hanem egész évben kiegyensúlyozottság­ból fakadó boldog mosoly csillogjon a gyermekar­cokon; s ne csak nálunk: az egész világon! /

Next

/
Oldalképek
Tartalom