A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
vízimolnárok 492 11 2. A hengereken való őrlés előnye a kőjáratokkal szemben a rövid s száraz őrlési folyamatban nyilvánult meg. Ez az őrlési mód majdnem kiszorította a malmokból az őrlő köveket, de azok ennek ellenére a legjobban berendezett malmokban is megmaradhattak. A finom őrlendő derce őrlésére és a búza hegyezésére ugyanis nélkülözhetetlennek mutatkoztak. A malom belsejére és az őrlés folyamataira Suhai Lajos bácsi a következőképpen emlékszik vissza: A malomház magasságban hajó-, malom- és padlásszintre oszlott. A legalsóban, az első és a második tartógerenda alatt volt a daratranszport, illetve a szíjtárcsa, hátul a kőszíjtárcsa. A malomszintben voltak a hengerszékek, a daratisztító és a rázó sziták (szájberek), majd a kiskerék a koronggal, a középső gerendánál a koptatógarat, utána a nagykerék és a kőgarat következett. Felül helyezkedett el a cilinderszita, a felvonó, vagyis az elevátor legfelső része, a padlástranszport. a triőr és rögszita, végül pedig a gyűrüskoptató. A malomba bevitt gabonát mérés után a koptatógaratba öntötték, innen a felvonó felvitte a padláson levő rögtisztító szitára. Ez kiválasztotta a kődarabkákat és a port. A gabona ezután ráfolyt a triőrre ami kiválasztotta a konkolyt és az egyé'-, gyommagvakat, majd a csigára kérdi t, am oeletoita a koptatóba. A gabona következő állomása a malomsarok volt. A száraz gabonát megnedvesítették, karapoiták, de csak annyira, hogy őrlés közben a héja leváljon. Amikor az őrölnivaió meg kk idt, a sróthengsrre öntötték fel, ha ! ' hatszor isi Volt olyan eset is, amikor gabonát .’.em nedvesíteni, hanem szárítani kelleit Ha nagyon konko-Ilyos er üszkös volt a gabona, akkor megmosták. A rostában mosott és ponyván szárított gabonából feltűnően szép síma- és daralisztek készültek. A sarokból a gabonát felvonó vitte a cilinderszitára. Ott már készült a liszt, amit a csiga tolt egy helyre, s végül a zsákokba. A darákat sima henger őrölte. Volt 1 —4. számú dara, az 1 -es a nagyobb szeműt jelentette. A darákat addig öntögették fel a garatra, amíg a kívánt finomságot el nem érték. A kereseti szokások A malomnak az őrlésért — legalábbis Komárom környékén, a múlt század végén és századunk elején — mázsánként 10 kg-nyi vám és 3 kg porzási veszteségként kimutatott gabona járt. A darálásért ugyanannyi vám és 2 kg-nyi porzás járt. Az őrlést úgy intézték a molnárok, hogy lehetőleg minden mázsa után legalább 2 kg-nyi spórliszt maradjon a malom részére. A malomvámból a molnárlegények a következőképpen részesültek: 90 kg gabonából 10 kg, 12 kg spórlisztből pedig 2 kg lett az övék. Az inasok ugyanannyi gabonából 5 kg-ot, a spórlisztből 1 kg-ot kaptak. Az inas, aki már felszabadult, de egyedül még nem tudott dolgozni, a malom keresetébe’ természetbeni járadékként a 12. kilót ken,’a, illetve a spórlisztből a kilencediket. AVÍZIMALMOK KÖZELEBBRŐL A járulékok fejében a molnárlegény köteles volt a malom kikötésénél és a téli karbantartásnál segíteni. A kikötés ünnepélyes vacsorával végződött, amikor a gazdák a legényeket megkérdezték: Maradnak-e jövő évben is? A legények fizetésére vonatkozólag Erber József volt molnár és lisztkereskedő iratai között pontos adatokat találunk. Az 1890. év áprilisának elején két legényének, Jánosnak és Dénesnek, fejenként 27 forint 56 krajcárt fizetett. A következő hónap elején kb. 80—80 forintot kaptak. A malom keresete 1889 áprilisában 380, szeptemberben és októberben 320, novemberben pedig 295 forint volt. TOK BÉLA Fotó: Bíró Béla és Kontár Gyula
