A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
A Capri iránti érdeklődés új fejezete a 19. század elején kezdődött. Főleg a festőket, írókat és a romantikus költőket ihlette a meredek falak szépsége, a nápolyi partvidék gyönyörű sziluettje s e darabka szárazföldön élő emberek sorsa. Hála e sajátos környezet művészi megformálásának, Capri úgy került a köztudatba, mint a sziget, valamint a tenger és az emberek csaknem eszményien szép összhangjának szimbóluma. A háborút kővető években Caprit kisajátították az idegenforgalmi irodák. A jó reklámnak köszönhetően sikerült e szigetet Olaszország legkeresettebb idegenforgalmi látványosságai közé emelni. Kihasználták Capri kedvező fekvését és a lakosság hajlandóságát az idegenforgalom fejlesztésére, amely a bennszülötteknek jó kereseti lehetőséget biztosít. A kikötőben ifjak sokasága fogadott bennünket. Éttermekbe, szállodákba, sétahajózásra és autóbuszkörútra invitáltak a szigeten. Igénybe is vettük szolgáltatásaikat és alig negyedórával a partra szállás után már a sziget központja felé igyekeztünk. Capri szigetén nincsenek távolságok. A sziget északi partjától a déli partig egy óra alatt lehet eljutni gyalog. Nyugatról keletre az út nem több, mint 6 km. Szokatlanok a nagy magaslati különbségek, amelyek kis távolságokon belül sem kerülhetők ki. De még így is hamarosan otthonosak lettünk Caprin. Megtekintettük Capri és Anacapri városkákat, megnéztük az Axel Munthe Múzeumot, felmentünk a legmagasabb, 589 m magas hegyre, a Monte Solarora. Ittlétünk legvégére hagytuk a hires Grotta Azzurra megtekintését. A Kék-barlang a sziget északnyugati partján terül el, legkönnyebben motorcsónakkal közelíthető meg. Kis csónakokon jutunk be, mert a barlang bejárata csak 2 méter széles és kb. 1 m-nyire fekszik a tenger szintje felett. Belépéskor minden látogatónak egészen a hajó fenekéig kell lehajolnia. A bevezető folyosó mögött, amely kb 5 m-es, a Csendet csak az evezők csapkodása zavarja meg. Amíg a szem alkalmazkodik a sötét-’ séghez, a figyelmet a viz kék színe ragadja meg, amelyben minden vízbe mártott test ezüstös színben lebeg. Az alkonyi fényben csak sejteni lehet az 54 m hosszú, 30 m magas, de csak 15 m széles föld alatti teret, amelyet a nappali fény 15 m széles vízrétegen keresztül világit meg. A szokatlan élmény, a varázslat és a félénk várakozás lassan alábbhagy. A barlang belsejének nincs semmilyen díszítése. A víz színezettsége azonban magával ragadó. Amikor felhangzik az evezős éneke, hangja betölti az egész barlangot. Kívülről megszólal a vezényszó és csónakunk elindul kifelé a Kék-barlangból. A látogatás alig tartott öt parcig, ám a szerzett élmény lenyűgöző. A Kék-barlangból mégis hiányérzettel, az utazási irodák bombasztikus reklámjától csalatkozva távozunk. A barlang rövid megtekintéséért ötször annyit fizettünk, mint a félnapos pompeji kirándulásunkért. Ezért Capri látogatóinak a kék-barlangbeli csónakázás helyett inkább a drótkötélpályán tett kirándulást ajánlom, a sziget legmagasabb csúcsára, a Mt. Solarora, melyről festői látvány kínálkozik Capri varázslatos szigetére és az egész Nápolyi-öbölre. PAVOL ZACHARA A szerző felvételei GYERMEKEKNEK mit. Nyügösködni kezdett, morgott: — Miért csak répával etetsz engem? Tegnap — répa, ma megint répa! Megnyomorítottál, és most éheztetsz? Édes körtét akarok és mézet! Elindult a Medve körtét meg mézet keresni. Útközben összetalálkozott a Rókával. — Hová mész, Misa, ilyen gondterhelten? — kérdezte a Róka. — Megyek mézet meg körtét keresni — felelte a Medve, és mindent elmondott a Rókának. — Vár| csak! — mondta a Róka. — Neked orvosért kell menned! — Hol találok én orvost? — Nem is kell keresned — felelte a Róka. — Tudod-e, hogy én már két hónapja a kórházban dolgozom? Elvitte a Mackó a Rókát a barlangjába. Meglátta a Nyúl a Rókát. Reszketni kezdett. A Róka ránézett és ezt mondja: — Baj van, Misa! Látod, hogy töri őt a hideg? Elviszem őt magammal a kórházba. Ott a Farkas, ő a lábbetegségek szakértője. — A Nyúl erre szaporán eliszkolt. — Már egészséges is! — mondta a Róka. — Nohát, az ember holta napjáig tanulhat — felelte a jóhiszemű Medve, és elnyújtózott az ágyán, hogy végre jól kialudja magát, mert egész idő alatt, míg a Nyúl nála lakott, ö maga a padlón aludt. Sági Tóth Tibor fordítása tam. Véletlenül léptem a lábadra. — Mi hasznom a te bocsánatkérésedből! — jajveszékelt a Nyúl. — Láb nélkül maradtam! Hogy fogok tudni most már ugrándozni? Fogta a medve a Nyulat és elvitte barlangjába. Lefektette az ágyába. Bekötötte a Nyúl lábát. — Jaj, jaj! — üvöltött az előbbinél is hangosabban a Nyúl, bár nem is volt oly nagy a baja. — Jaj, jaj, rögtön meghalok! A Medve gyógyítgatta, etette, itatta a Nyulat. Reggel, mikor felkelt, ez volt az első kérdése: — Hogy van a lábad, Tapsifüles? Gyógyul? — Szörnyen fáj! — feleli a Nyúl. — Tegnap már jobb volt, ma meg úgy szaggat, hogy talpra sem tudok állni. Amikor pedig elment az erdőbe, a Nyúl levette a kötést a lábáról, ugrándozott a barlangban és teli torokból énekelte: — Mackó etet, Mackó itat, jól becsaptam őt! Pedig semmi bajom nincsen: gyűjtöm az erőt! Ellustult a Nyúl, nem csinált sem-A DOROMB SÁNDOR KÁROLY Ma már alighanem kevés olyan gyerek akad, aki közelről látott dorombot, netán játszott is rajta. Pedig valamikor, különösen faluhelyen a réten libákat őrző vagy a legelőre kihajtott tehenekre felügyelő fiúcskák és leánykák egyik legkedvesebb játékszere volt. A hangszer többnyire vásárfiaként került a házhoz, a vásárban járt édesapa vette valamelyik cigánykovácstól. Első pillantásra egyszerű szerkezetnek látszik a doromb: egy kör alakú fémdarabra ráforrasztottak egy rugalmas fémlemezkét, amit ha ujjunk hegyével megpöcögtetünk hangot ad ki. Igen ám, de ezt a hangot valahogy fel is kell erősíteni, s erre a legmegfelelőbb hely a szájüreg. Egy kis tanulással bárki rájöhet, hogyan kell a szájat úgy mozgatni, s közben a lemezt pöcögtetni, hogy a doromb muzsikáljon is. Megesik persze, hogy a fogunkhoz is hozzákoccan a lemez, de hát senki sem lehet egycsapásra dorombművész, ennek a mesterségnek is előbb meg kell fejteni a titkait. TiHnkó Péter Van hét testvér: hét fő. Rangidős a hétfő. A hét élén állva vár az iskolába. Őt mindig kedd váltja, a harmadik napon jut szolgálat szerdára. A csütörtök kapta meg a négyes számot, utána pedig a pénteket várod. Jön aztán a szombat pihenést kínálva, a sorrendet vasárnap ünneplőben zárja. Van hét testvér: hét fő. — Vasárnap múltával ismét jön a hétfő. Egyszer a Medve rálépett a Nyúl tyúkszemére. — Jaj, jaj! — siránkozott a Nyúl. — Segítség! Meghalok! Megijedt a jóhiszemű mackó. Megsajnálta a Nyulat. — Bocsáss meg, kérlek! Nem akar-21
