A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
TUDOMÁNY- TECHNIKA ÓVJUK A FOGLYOT! ••• A fogoly (Perdix perdix) állandó és őshonos madarunk az utóbbi évtizedekben veszélybe került. Egykoron Európa-szerte elterjedt, gazdag és bőséges állománya évről évre megfogyatkozott, sőt ma már csaknem a kipusztulás fenyegeti. Pedig ősidőktől fogva jól érezte magát hazánk völgyeiben, sík mezőin, nem vándorol, állandó madár, nem költözik más tájakra, mozgásterülete is csak alig néhány kilométer. Monogám életet él, a vezérkakas tartja össze a csapatot, sereget, csomót, falkát. Testalkatával, színezetével teljesen álcázni tudja magát, beilleszkedik a környezetébe. Nincsen az a mezőt, erdőt, természetet járó és szerető ember, aki ne ismerné fel az alacsonyan repülő fogolycsapatot vagy a vezérkakast (kakasokat) a mellén ékeskedő, patkó alakú barna félholdat viselnek az öreg, idősebb tyúkok is. De nem is kell látni, elég hallani a párját vagy a szétrebbent, felröppent fogolycsapatot összehívó fogolykakas csirregését — ami kellemes zene a fülnek, megnyugtató érzés a szívnek, mert tudjuk, hogy élet van körülöttünk — megtéveszthetetlenüt felismerjük, hogy közelünkben valahol megbúvik a fészekalj. Az út nyári porában fürdőzö foglyok nyoma is jól látható és az elhullott szürke tollak ugyancsak elárulják élőhelyüket. Néhány esztendővel ezelőtt még országszerte bízvást reméltük, hogy a háborús évek alatt legyöngült és alaposan megcsappant fogolyállomány újra lábra kap. Az eredmények biztatóak voltak olyannyira, hogy a hetvenes évek elején megengedték a fogoly vadászatát. A vadászatok a tudomány szempontjából is fontosak voltak, mivel az elejtett foglyok vizsgálatai alapján sokrétű ismeretekhez juthattak a kutatók a madarak életmódját illetően. A felvett adatok közé került a foglyok testsúlya, ivararánya és életkora is. A kedvező, reménytkeltő adatok azonban nem bizonyultak valósnak, mert a mezőgazdaságban végbemenő folyamatok, a kemizálás és a nagytáblás gazdálkodás következtében a fogolyállomány helyzete nemhogy javult volna, hanem még tovább romlott. A szárnyas apróvad kedvezőtlen szaporodását a szakemberek a belterjes, intenzív vadgazdálkodás bevezetésével remélték jó és eredményes irányba terelni. Dr. Nagy Emil A fácán és fogoly intenzív tenyésztése (1971) című könyvében tudományos alapossággal vázolta fel a fogoly és más szárnyas apróvad belterjes tenyésztésének módját. A fogolyról szóló fejezetet így zárja: „A fogoly — véleményem szerint — néhány generáció után alkalmazkodni fog új környezetéhez, és — ha ehhez a korszerű tudomány és technika eredményeinek alkalmazása is párosul — a tenyésztői munkával képesek leszünk arra, hogy a veszteségeket pótolni tudjuk." Sajnos a szerző (és a magunk) reményei nem váltak valóra. Abban azonban igaza volt dr. Nagy Emilnek, hogy a belterjes vadgazdálkodás eredményes a szárnyas apróvadnál, ami a fácánok esetében igazolható, de elterjedésük egyre szűkítette a fogoly élő-. táplálékszerző helyeit, a fogolyállományra kedvezőtlenül hatott a fácánok aránylag népes állománya, gyors szaporulata. A fácánok esetében az anyagi befektetések hamarosan megtérültek, de a fogoly belterjes tenyésztésével a vadászszervezetek elvétve foglalkoznak. A szakirodalmat vizsgálva az ember csodálkozva veszi tudomásul, hogy vadászati szakíróink a fogoly életével nagyon keveset foglalkoznak. Ezt a pórias, igénytelen, fészkét földre rakó madarat, a szántó-vető ember fogolymadarát, vadászati szempontból sem vették komolyan. A legrégibb feljegyzést a fogolyról Miskolczí Gáspár: Egy jeles vadaskert (1691) című művében találjuk. Ezt írja: „... ha vészi eszébe hogy már alkalmas messze tsalogatta a Madarászt az ő fészkétől, akkor osztán fel-kél és örvendezvén nagy messze repül tőle, kinek kakabakát zengedező szavát meghallván tsirkéi, ők is mindegyig utánna repülnek." Kezembe akadt a VADÁSZ-LAP 1913. évében kiadott teljes példánya. Áttanulmányozása után kissé csalódottan tettem le a lapszámokat, mivel a fogollyal kapcsolatban a jó Zay Imre (gróf) tollából találunk néhány sort, de ö is csupán a „magyar vadászati terminológia felélesztése és terjesztése" szempontjából említi. Pedig a fogoly hasznossága mezőgazdasági szempontból igen fontos, mivel tápláléka — az évszakoknak megfelelően — kártékony rovarokból, bogarakból és gyommagvakból áll. (Janda 1956-ban 2 038 fogoly begy- és gyomortartalmát vizsgálta meg, s felmérései szerint a fogoly 70 %-ban hasznos, 28 %-ban közömbös és csupán 2 %-ban folytat káros tevékenységet.) A burgonyabogarat is megeszi. A fogolyállomány pusztulásának főbb okait a szakemberek a kedvezőtlen időjárással is magyarázzák. Tagadhatatlan, hogy a kemény, hideg tél mindig megtizedelte a fogolyállományt, de az átteleltetés, a madarak rendszeres etetése nagyban enyhítette népességük csökkenését. A kemizált mezőgazdaság sem kedvez a foglyoknak, egyrészt a gyommagvak, rovarok pusztulásával csökken a tápláléka, másrészt a növényvédő szerek mérgezéseket is okozhatnak. A nagytáblás mezőgazdálkodás sem kedvez a fogolynak, mivel a bokrok kiirtásával megszűntek a foglyok búvó- és fészkelőhelyei. A vitaminhiány és a fertőző betegségek viszont sok esetben tömegesen pusztítják az állatokat. Napjainkban ott tartunk, hogy a tavaszi szokásos vadszámláláskor a fogolyállomány csökkenését tapasztaljuk és a párválasztás (mindig a tyúk választ magának párt a szomszédos csapatból) sem kedvező, betolakodó fogolykakasok zavarják a párok békéjét. Genetikai leromlás is fenyegeti az egyre csökkenő fogolyállományt. A szőrmés és szárnyas kártevők túlzott jelenléte is káros. Ma még nem késő, de véleményem szerint a fogoly megmentése nemcsak a vadászok feladata, hanem társadalmi összefogást kíván. MOTESÍKY ÁRPÁD KORONGLEXIKON ••• A jövő lexikonja minden bizonnyal kevesebb helyet foglal el otthonunkban, mint a jelenlegi vaskos kötetek. És persze másként kell használni. Beszélni fog, zenélni, fotókat, sőt filmeket mutogat. Ha például valaki Bachra lesz kíváncsi, akkor a számítógépe vagy televíziója képernyőjén megjelenik a zeneszerző arcképe, mellette az életét és munkásságát ismertető szöveg. Ugyanakkor Bach müveiből szemelvények hangozhatnak föl a készülék hangszóróin keresztül. Gazdagabb.'sokrétűbb tájékoztatást kaphat az, aki ehhez a lexikonhoz folyamodik. Mindez pedig egy apró, ezüstös korongon lesz lelhető, amelyet lézersugár tapogat le. Ennek az ezüstkorongocskának az első változata tulajdonképpen már létezik, úgy hívják, hogy kompakt lemez, vagy angol rövidítésével CD. Máris forradalmasította az audioipart. De potenciálisan sokkal többre képes, mint hogy egyszerűen zenét írjanak rá. Egy körülbelül 12 cm átmérőjű korongon 6 000 Megabyte információt lehet tárolni. Hogy ez milyen irtózatosan sok, arra jellemző, hogy ezt az adatmennyiséget csak 1 000 szokásos, számítógépeknél használatos tárolólemezen lehetne elhelyezni. Megfelel körülbelül 300 ezer gépelt oldalnak, vagy nagyjából egy húszkötetes lexikonnak. Ráadásul az írott szó, a kép és a hang egyetlen korongon, csak megfelelő lejátszó berendezés kell hozzá. Elragadtatással beszélnek a szakemberek az új eszköz perspektíváiról. Úgy gondolják, hogy nagymértékben megnöveli majd az ember kulturális lehetőségeit. Már megint? Folyvást növekednek a kulturális lehetőségeink, szinte eláraszt a kultúra mindent és mindenkit. Ki sem látszunk belőle ... Máris készen áll egy műsor, amelynek az időgép nevet adták, ez a nyugati civilizáció története i. e. 500-tól napjainkig. Összeállítottak egy olyan programot is, amely a zenetörténetet teljesen újszerű formában teszi hozzáférhetővé, ugyanis képeket is tartalmaz. Így a hanganyagot jobban megértik a hallgatók, hiszen azonnal láthatják, hogy az adott zenét milyen hangszereken játsszák. (Tegyük hozzá, hogy igen különös tájékozottságú hallgatók lehetnek ...) A muzsikát eredeti kottákkal is illusztrálják, bár már eddig is hallottunk olyasmiről, hogy valaki zenét hallgatott, és közben az illető zene kottáját is nézegette. Igaz, hogy ez papírra nyomott kotta volt, vagyis nem olyan „igazi", mintha számítógép képernyőjén látszik ... De van „városnéző" program is. Tekintse meg Londont lemezen! E programban különösen érdekes az, hogy Londont nyolc különböző történelmi korszakban keresheti fel az érdeklődő, ráadásul ide-oda ugrálhat az időben. Megnézhet egy épületet a XVII., a XVIII., majd a XIX. és a XX. században is, tartalmas tájékoztató szöveg kíséretében. Az ilyesmit eddig művészettörténeti szakkönyvnek hívták. Készül már az első lexikon is: 9 millió szót (32 ezer szócikket) tartalmaz, de a felhasználó nemcsak szavak után érdeklődhet, hanem kifejezéseket, sőt témaköröket is megkereshet. (Akár egy hagyományos könyvtári kartotékban). A gépnek mindössze egy másodpercébe telik, hogy megtalálja a kívánt szócikket és megjelenítse az információt a képernyőn. A megoldás „hátránya", hogy olvasni azért tudni kell továbbra is ... A Grolier enciklopédiát egyelőre csak egy speciális számítógépi adapterrel lehet használni. A fejlődés azonban nem áll meg: csaknem minden valamirevaló elektronikai nagyvállalat dolgozik már a lejátszó prototípusán. Az első példányokat valószínűleg 1987-ben piacra dobják, áruk eleinte meglehetősen borsos, valószínűleg ezer dollár körüli lesz. A szakértők szerint azonban ez néhány éven belül 300 dollárra fog csökkenni. A könyveket feltehetően ez a találmány sem fogja kiszorítani. Annyi azonban valószínű, hogy rohamosan nő majd a népszerűsége. — Olyan — mondta az egyik amerikai szakértő —, mintha újra feltalálták volna a televíziót! „Újra" ...? Nem tudni, hogy ezt dicséretnek értsük-e... (IPM) 16
