A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-22 / 21. szám
író jókedvű, beszédes volt. Számos csalódás érte, de ezeket nemesen viselte el, nem panaszkodott, bár láttam, bántja őt a mellőzés, a meg nem értés. Bízott az emberi jóságban, hiszen ö is jó volt az emberekhez. Munkája maradandó értékű, emberi nagysága hívei, barátai, ismerősei, tisztelői számára változatlan ma is. Ö az életemet megszépítő, felejthetetlen, emlékezetemben örökké élő Ember. Mária kedves, _ 1956. III. 9 tegnap írtam és délután megjött a levél és a csomag. Az elsőt különösen nagyon vártam, s most sietek mindkettőt megköszönni. Jól érkezett meg minden, a sütemény kissé összetörve. A kép már ott lóg a falon. Mint már megírtam: a pulzus-ugrások kezdenek állandósulni, normalizálódni, én is kezdem megszokni. Most is ki-kihagy, de én írok tovább. Viszont igaz: ezen a héten semmit sem dolgoztam, ebédelni sem járok, lehozatom. Fekszem és olvasok: összekötöm a kellemeset a hasznossal. Az első republika magyar lírai antológiáját kell összeállítanom, s így napszámban olvasni a verseket, ami bizony sokszor sem nem hasznos, sem nem kellemes. így élek és várom Magát kedves Mária. Már három hét és egy nap múlt el elutazásom óta! Az ujjakat nem rakosgatja senki. Elárvultak. Most az idő is elromlott Nagy szélviharok: inkább várjon néhány napig, amíg az idő jobb nem lesz. Ne vegye rossz néven, ha csak röviden írok. Maga beszéljen hozzám, becézzen, szeressen: az én hallgatásom szintén beszél. Ez — párbeszéd. Ezt éreznie kell. Ezen a héten már kétszer borotválkoztam — ami nagy szó! Magát vártam? Szeretettel ölelem. 1960. H. 1 Épp most volt a pontos, időre rögzített egymásra-gondolás perce, és most ennek melegében, igézetében, szépségében fogom a tollat, hogy leírjam: Rád gondolok, és azt, hogy szeretlek! Ott ültünk a kávéházi sarokban négy estén át. Ültünk és néztük egymást Egymás szemét. Ültünk és beszéltünk, és a szó milyen kevés volt, milyen keveset mondhatott, adhatott abból, ami bennünk volt. Ültünk egymás mellett, két kávéházi vendég, és mik voltunk? Két ezekben az Írói sors és az életmű csaknem teljes képének felvázolását tűzte ki célul. Petőfi esetében művének szlovák fogadtatásáról és irodalomtudományi konkretizálásáról is szól. Az Ady Szlovákiában című esszében, amely az Ady-centenárium alkalmából hangzott el, azt boncolgatja, hogy az idők folyamán miképpen változott a költő képe a szlovák irodalomban, milyen szerepet töltött be a szlovák líra fejlődésében és a kritikai gondolkodásban. Rudolf Chmel könyvének további két kompoziciós egységét: A kritikai realizmus humanista hagyományát és A magyar prózairodalom jelenét rövidebb utószóiból, cikkeiből, kritikáiból állította össze, áttekintést nyújtva ezirányú sokoldalú tevékenységéről. Az elsőben a Nugat köréhez tartozó néhány nagy író, Móricz Zsigmond, Kaffka Margit, Kosztolányi Dezső és Karithy Frigyes munkásságát ismerteti. A másodikban az utolsó néhány évtized jelentős prózai eredményeiről fest képet.' A kötet utolsó írása a Kétoldalú kapcsolatoktól az irodalomközi szintézisekhez címet viseli. Sziklay Lászlónak, az ismert magyar komparatistának és szlovákistának a Ma-Nyelvünket csúfító sablonosságok (A KERÜL - SOR KERÜL - SORRA KERÜL) embernél több, mert egyek voltunk, így, két testbe szakítva is. Egyek, egyformák, egymást tudók, élők, vágyók. Ott az a kávéházi sarok több lett akkor mindennél. Nem volt a földnek pontja, amely élőbb lehetett volna, csodásabb, igézőbb. Voltak percei, mint az édenkerti így sohsevoltra. Volt ez már két ember között? Úgy ültünk, hogy egy Isten ránktalálhatott volna és ránkmosotygott volna. Két ilyen nagyon-nagyon ember, két ilyen nagyon-nagyon szerelmes, két árva, akik mégsem rekednek meg a könnyben, szomorúságban, mert bennük a szerelem éltető melege, egymás tudata, egymás valósága. Szomorú voltál, de boldog is. Szomorú voltam, de boldog is — nagyon. Most érzem ezeknek az óráknak a melegét, most sugározzák ki gyönyörűségüket, azt az egyszerű tényt, hogy egymás mellett ülhettünk, egymás szemében néztük egymást És itt a lámpa alatt összegyűlik minden: milyen gazdag vagyok, milyen nagyon Veled vagyok, milyen nagyon a Tiéd vagyok. És a hangok is idegyűlnek. Tegnap Horovitz zongorázott és egyszercsak felbúgtak, megszólaltak Chopinnak ugyanazok a hangjai, mint ott a koncert-teremben. Chopin így lett a kedvencem, a refrénem: Miattad. Veled, melletted hallottam. A hangok visszahozzák az estet, visszahoznak Téged. Mindig, mindenütt Veled lehetek. Ki gazdagabb nálam ? Ki gondolhat így Rád? 1969. X. 28 Mindig úgy jön ki a lépés: amikor eljöttök, épp jó! vagyok, háľ Istennek. Te szombaton, Berzeviczy hétfőn volt itt. (Búcsúlátogatás a Cserebogárral, melyet e héten elad.) Berzeviczy meg volt elégedve a szív tónusával. Aztán csütörtökön volt egy 5 és félórás aritmia, és rá szombat délután négy órától vasárnap délig egy húszórás! Ez rekord! Hiába szedtem az Inderalt csak nem akart a ritmus a rendes kerékvágásba lendülni. 2-3-5 órát még elbír az ember, de ez: idegremenő türelempróba. És utána a félelem, hogy mikor jön megint és meddig? Lassan sokkom keletkezik egy-egy indulásnál, mely oly alattomosan jön, és én, a szabad lélek ki vagyok szolgáltatva a vegetatív, ellenőrizhetetlen, kormányozhatatlan idegrendszernek. Itt már nem segít akarat, ellenállás, mert ez ellen tehetetlen az ember. Meddig fogom még bírni ? Ne haragudj, hogy így kiborultam. Ölellek, szeretlek: Zoli (Kőtár Péter felvétele) dách Kiadóban megjelent Szomszédainkról című könyvének terjedelmes recenziója ez. Rudolf Chmel elméleti, módszertani és konkrét irodalomtörténeti szempontokból foglalkozik e tanulmánykötettel. Sziklay László javaslatát a többoldalú irodalmi szintézisre pozitívan értékeli, mivel ez lehetővé teszi az irodalomközi folyamatok általánosabb, mélyebb törvényszerűségeinek feltárását. Kiemeli a magyar tudós igyekezetét olyan kulturális értékekre helyezni a hangsúlyt, amelyek összekötik a szomszéd népeket. Hasonló alapállás jellemzi Rudolf Chmel irodalomtudományi munkásságát is. Nem kendőzi el a problémákat, amelyek népeink kapcsolatában felmerültek a múltban, ám történelmi felülnézetből, mai haladó világnézeti szempontokból interpretálja azokat. Könyve bővíti ismereteinket a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatokról és a magyar irodalomról, hasznos és értékes művel gyarapítja a szlovák hungarológiai szakirodalmat. KAROL TOMIS Most pedig lássunk néhány példát is! A „kerül" jelen idejű: Például: „... a .. .i vásáron már árusításra is kerül..." — Helyesen : . a .. .i vásáron már árusítják is .. A „kerül" múlt idejű: —P: „...még 74 000 köbméter földet! (—H:.......köbméternyi földet raktak át..." (Az ige és igekötö ford, szórendben!) —P: .......a megállapodásban foglaltak a ... pont kivételével végrehajtásra kerültek ..—H: „... a megállapodásban foglaltakat a ... pont kivételével végrehajtották." A „kerül" jelen idejű mn.in.: —P: „Az egyik legjelentősebb bemutatásra kerülő film .. —H: „Az egyik bemutatandó film ..(Jövő í.mn.in.); vagy: „Az egyik film, amelyet (majd) bemutatnak ..(Alárendelt mell.m.) —P:.......a bizonyos fokig átalakításra kerülő közgazdasági szabályozók ..—H:.......bizonyos fokig átalakítandó ... szabályozók ..." (Jö.i.m.in.) —P: „A Roľnícke noviny vándorserlegéért immár tizedszer megrendezésre kerülő verseny ..." —H: „... immár tizedszer rendezett verseny..." (Múlt i.mn.in.) —P: „Esetünkben arról van szó. hogy valamely felépítésre kerülő mű számára ..." —H: „... hogy valamely felépítendő (vagy: tervezett) mű számára ..." (Jövő vagy múlt idejű mn.in.) —P: „A csehszlovák labdarúgó ligában a már most befejezésre kerülő idényben ..." —H: „... a már most befejezendő idényben ..(Jövő idejű mn.in.) A kerül múlt i.mn.in. —P: „... az együttes a mély talajon lebonyolításra került Skócia elleni párharcban remekelt..." (Lebonyolításra kerültette Skóciát!) —H:.......az együttes a Skócia ellen lebonyolított párharcban remekelt..." (Múlt idejű mn.in.) Gyakori a rendezvények fölösleges „megtartása" vagy „megrendeztetése", holott — ha azon a rendezvényen történt valami, akkor — azt bizonyára meg is tartották: „Ezt a Varsói Szerződés ... áprilisban megtartott ülése is... bizonyította ..—H: „Ezt a Varsói Szerződés ... áprilisi ülése is ... bizonyította ..." A személytelen „kerül" ige leggyakrabban a sor szóval együtt szegényíti nyelvünket mindhárom igemódban és időben; a jövő időben (sorra fog kerülni) azonban nem mondják, de nem azért, mert bonyolultabb. hanem mert — helytelenül — azt tanulták, hogy ez nem helyes, hogy ez germanizmus. A jövő időt időhatározó szóval, a sorra szóval és a kerülő jelen idejű melléknévi igenévvel fejezik ki:... a holnap sorra kerülő versenyen ... Két alakja van: a „sorra kerül"-ben az alany az, ami sorra kerül, pl. ma d.u. sorra kerül az előadás. Leggyakoribb alakja a jelentő mód jelen idejű, de feltételes módban is találkozunk vele: sorra kerülne, került volna, meg parancsoló módban is: sorra kerüljön, ne kerüljön sorra. Lehet ható ige is: sorra kerülhet és sorra kerülhetne. Gyakori a jelen idejű (sorra kerülő) és múlt idejű (sorra került tanóra) melléknévi igenév. Másik alakja a „sor kerül rá" és a „sor kerül -ra.-re", amelyben a sor az alany és amire kerül képes helyhatározó raggal ellátott főnév. Leggyakrabban a jelen és múlt ideje használatos. Ilyen nyelvtörő mondattal is találkozhatunk: „már sornak kellett volna kerülnie rá", meg „hogy ne kelljen sornak kerülnie rá". Mindebben nem az a rossz, hogy ilyen sokféle alakban fordul elő, hanem az, hogy egyáltalán csak akkor, amikor nem kell. A „sorra kerül" és a „sor kerül rá" nyelvi és gondolkodási lustaságból címén betanult sablon. Olyanok alkalmazzák, akiknek a nyelve nyelvi tévismereteket terjesztő tanítóik befolyása alatt fejlődött (kisiklott) és akik annak idején a fogalmazási alapok lerakásakor azt tanulták, hogy a „volt, van, lesz" lehetőleg mellőzendő! Ugyanis — helytelen fogalmazás-tanítási módszer és gyakorlat eredményeképpen — kezdetben sokáig csak ezekkel az igékkel fejezték ki az állítmányt, amit a tanító könyörtelenül aláhúzott — mondván — sok a „volt, van, lesz"! (Talán meg is tiltotta a használatukat?!) Mindenesetre javításkor egyszer s mindenkorra elhagyták őket s ezzel átestek a ló másik oldalára: most már — ha kellett, ha nem, minden csak sorra került. A „volt, van, lesz"-szel együtt persze a „történik, lezajlik, lefolyik, stb." mellett még számtalan szebbnél szebb igénket is kiküszöbölték a használatból! (Folytatás a következő számban) SIMONYI LAJOS A múlt heti számunkban közölt Nyelvi totó megoldása MEGOLDÁS: A b) válasz a helyes. A magyar nép történelme során többször is kapcsolatba került török népekkel; ennek nyomait sok török eredetű szavunk őrzi. Legrégibb rétegüket a honfoglalás előtti ún. ótörök átvételek képezik. Ebbe a csoportba tartoznak a kérdésben említett almán kívül a következő szavak is: körte, dió, gyümölcs, szőlő, bor, bika, ökör, kecske, túró, sajt, gyapjú stb. Ótörök jövevényszavaink száma kb. 300-ra tehető. A X-XI. században a besenyők, a XIII. században a kunok telepednek le Magyarországon. Biztosan vagy nagy valószínűséggel ezekből a nyelvekből vettük át a csődör. komondor. kun. orosz, csősz stb. szavakat. Az oszmán birodalom terjeszkedése és a török hódoltság következtében nagyszámú oszmán-török kifejezés került a magyarba. Közülük hozzávetőlegesen 30 ma is használatos, például ezek: dohány, zseb, papucs, tarhonya, pite, kávé, bogrács, tepsi stb. A Hét 16. számában közölt Nyeh/i totó helyes megfejtői közül Tóth Jánosné naszvadi (Nesvady) lakos részesült könyvjutalomban. 11
