A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-22 / 21. szám

INNEN­Czinkóczi Zsuzsa, a Napló főszereplője Tóth Tamással és Jan Nowickival MÉSZÁROS MÁRTA NAPLÓJÁRÓL a történelem Budapest 1947. Személyszállító repülőgép landol egy kudarcokkal terhes, önző és öntörvényű világ keskeny betonpadlóján. Juli, a min­dent tudni akaró, éles eszű kamaszlány a Szovjetunióból tér vissza szülőhazájába. Apja, aki elvhü kommunista és nemes szobrászművész volt, eltűnt az emigráci­óban, anyjával súlyos betegség végzett. A lány egy emigráns házaspárral, „nagypa­pával és nagymamával" érkezik haza. Magda, a nagypapa húga, egy politikai lap jól fizetett szerkesztője, szép otthont és jó ellátást biztosít számukra. Kemény, ener­gikus és magányos ez a nő, szeretetre, családi melegre, s főleg gyerekre vágyik. Anyja helyett boldogan lenne anyja a lánynak, örökbe is fogadná, csakhogy Juli hallani sem akar Magda tervéről. Még frissek a sebek a lelkén, még élnek a fejében a képek fiatal szüleiről. Ha gondja van és egyedül érzi magát, a moziban keres vigasztalást. „Elitiskolába" jár, de nem nagyon érdekli őt a tanulás. Julit a múlt izgatja igazán. Eltűnt édesapja sorsa. Az, hogy miért kellett annak idején kül­földre menekülnie. A nagypapa hallgat. Életösztöne némítja el. És Magda sem felel. Egyedül János, a család baráti köré­hez tartozó főmérnök ad finom válaszokat kíváncsi kérdéseire. János nyugodt, meg­fontolt lénye édesapjára emlékezteti Julit, így fenntartás nélkül, bizalommal fordul hozzá. Közben egyre feszültebb az otthoni légkör — Juli naponta vitába száll Magdá­val. Amikor aztán végképp kiábrándul be­lőle, megszökik a házból. Jánoshoz költö­zik és beáll szövőnőnek. Egy többórás „filmregény" első része végződik ezzel a jelenettel — Mészáros Márta tizenharmadik filmje, a Napló gyer­mekeimnek, amely 1984-ben, a Cannes-i filmfesztiválon nagydíjat nyert. „Szép, tiszta film ... precíz munka ... hiteles ké­pek" — írták a kritikusok, és dicsérték a színészeket: a Julit játszó Czinkóczi Zsu­zsát, a Jánost alakító Jan Nowickit, a Magdát megformáló Anna Polinyt... ők a főszereplői a folytatásnak is, amely Napló szerelmeimnek címmel kerül amozik mű­sorára. A második rész már egy felnőtt lány sorsáról szól. Az ötvenes évek első felé­ben járunk. Juli filmrendezőnek készül. Moziba jár, híradókat néz, s közben tanul. Világtörténelmet és magyar valóságot. Erős, céltudatos egyéniség, aki pontosan tudja, mit akar. Négyesztendös korában a szülei vitték a Szovjetunióba, most, hu­szonévesen egyedül megy vissza... a moszkvai Filmművészeti Főiskolára. Te­hetségével, érzékenységével, fogékonysá­gával gyorsan felhívja magára tanárai fi­gyelmét. Közben életében először szerel­mes lesz. A férfi, aki mágnesként vonzza őt nemcsak látni és érezni tanítja, hanem arra is: mit jelent magyarnak lenni. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Endrényi Egon felvételei) Negyvenöt nappal a hetvennegye­­dik születésnapja után hunyt el Los Angelesben Danny Kaye, a világhírű táncos, énekes színész. Filmezni 1945-ben kezdett. Danny Kaye leg­emlékezetesebb filmje a Kopogd le a fán. A képen a moszkvai repülőté­ren 1963-ban készült felvételen lát­ható. Néhány perccel az indulás után, megbillent a Zeebrugge és Dover között közlekedő komp, és dőlni kezdett a hajó. A tenger jeges árja bezúdult az utastérbe és elárasztot­ta a fedélzetet. Egy perc alatt víz alá került a hajó bal oldalának kéthar­mada. A közelben tartózkodó von­tató legénysége azonnal kimentette az első szerencsétlenül járt utaso­kat. Tizenöt percen belül megérkez­tek a helikopterek és az életmentő búvárok. Megfeszített munkával si­került 408 embert kimenteni. Rendezői és színészi pályafutásá­nak fél évszázados évfordulóján gyűlt össze Elia Kazan filmjeinek 450 résztvevője, hogy megünnepel­jék a jubileumot. — Általában ké­nyelmetlennek érzem az effajta ün­nepségeket — mondta a 77 eszten­dős, kétszeres Oscar-díjas művész —, ez a mostani azonban olyan, mintha egy egyszerű találkozó len­ne. A képen Elia Kazan és Dustin Hoffman a jubileumi ünnepségen. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom