A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-15 / 20. szám
A PORSZÍVÓ EMBERI SORSOK Amikor a bérházba költöztünk — s ennek már vagy tizenkét éve — még nem ismertük a szomszédainkat. Beletelt három hét, amíg a bejáratunkbeliekkel köszönőviszonyba kerültünk. A mai nagyvárosi viszonyok között ebben semmi elmarasztalnivaló nincs. Mindenki munkába siet, a munkából hazasiet, az esték a családé, a hétvége pedig a szórakozásé, pihenésé. A szomszédokat csak észrevesszük, köszönünk nekik. Különösebben bennünket sem érdekelt senki, csupán a hálószobánk falán túl lakó szomszédék. Túlzásba vitt tisztaságszeretet ükkel hívták fel magukra a figyelmet. Hogy milyen módon tették? Úgy, hogy naponta porszívóztak. Nem, nem napközben vagy kora este. A legkorábbi időpont sem esett este tíz óra előttre. Sőt, az is előfordult, hogy az éjszaka kellős közer pén arra ébredtem, hogy már megint porszívóznak. Ami feltűnt az az volt, hogy csaknem mindig ugyanabban a helyiségben. Megtudtam, hogy hálószobafalunk túloldalán szintén hálószoba van. Ftersze, meg kell mondjam, itt-ott tartottak azért négy-ötnapos szüneteket. Elhatároztam, lesz, ami lesz, összeismerkedem velük és körülnézek én abban a lakásban, tisztábbnak látszik-e agyon porszívózva, mint a miénk, amelyik csak a hétvégén lát porszívót? Szerét ejtettem és összebarátkoztam a családfővel. Nem volt nehéz. Kovács — így hívják — nagyon kedélyes, vendégszerető ember. Felesége, Margitka úgyszintén, s a következő alkalommal már négyesben néztük a tévé fociközvetítését. Volt egy behemót nagy kutyájuk, a Morcos — feketeszőrű, állítólag fajtiszta farkas, amelyiknek — bár szuka, vagyis nőnemű volt — a gazdasszonya volt a a bálványa. Margitka szerint okos tekintetéből látszott, hogy törzskönyvezett, úgy is mondhatnánk, amolyan „kutyabörös" kutya; ennek ellenére a tekintetéből én csak aljasságot olvastam ki, bár ezt a véleményemet nem hangoztattam. Ami pedig a lakás tisztaságát illette? Nem különbözött a miénktől, sőt a miénket mintha tisztábbnak tartottam volna, de az is lehet, hogy csak az elfogultság beszél belőlem. Az idő múlásával már el is felejtettem, milyen céllal barátkoztam össze velük; a porszívózással kapcsolatban pedig nem akartam tapintatlan kérdéseket feltenni, netán megsérteni őket. Ha naponta porszívóznak, ám legyen. Már az sem zavart, ha hajnali négykor fogtak hozzá. Bár meg kell jegyeznem, ahogy az évek múltak, egyre ritkábban hangzott fel a jólismert porszívóbúgás. A meglepő csupán az volt, hogy Kovácsék lakása így sem volt porosabb. Tudtam — állapítottam meg magamban — előbb vagy utóbb megjön az eszük. Rájöttek, hogy így sem, úgy sem lesz tisztább a lakás. Csak azt nem tudom, miért porszívóznak mindig hajnalban ? Az elmúlt hetek választ adtak mindenre. Úgy kezdődött, hogy „meghalt" a Morcos. Margitkánál részvétlátogatást tettünk, mely alkalomból meghallgathattuk Morcos elévülhetetlen érdemeit, tetteit. Kovácsék hálószobája krizantémoktól illatozott, a gyerekek lábujjhegyen jártak, amíg az édesanyjuk, Margitka könnyezve gyászolt. Kovácson nem látszott, hogy mélyen érintette volna a dolog. Azt hittem ezzel csak példát akart mutatni letört feleségének. Legutóbbi beszélgetésünk azonban minden erre épülő illúziómat lerombolta. Az egyik közeli söntésbe futottam be egy vacsora előtti sörre. Az ablak melletti asztaltól integetett felém nagy vidáman, hát melléültem: — Te meg mit keresel itt? Ilyenkor már rég otthon szoktál lenni. — Tudod, ez a mai nap kivétel —■ felelte a sokadik sörtől csillogó szemmel. — Ma ünnepelek. — Ünnepelsz? És mit? — Hogy mit? Azt, hogy tizenhárom év után visszanyertem szuverenitásomat a hálószobánkban. Ez kezdett érdekes lenni. Agyam zakatolva működésnek indult. Hálószoba ..., szuverenitás ... S most újra felsejlett bennem a porszívóbúgás... Lehet, hogy itt valami összefüggés van? Az izgalomtól elcsuklott a hangom: — Beszélj kérlek világosan! — Hát jó, nyisd ki a füled. Tizenhárom évvel ezelőtt Margitka kérésére vettem egy kiskutyát, a Morcost. Nagyon aranyos, bájos pofijú kis jószág volt. Kezdetben. Mert ahogy cseperedett, úgy lett undokabb, úgy sajátított ki magának egyre több helyet és elismerést a feleségemnél. Hálószobánk egyik foteljét lefoglalta éjjeli fekhelynek, s kezdeti tiltakozásom ellenére az ún. jószívű Margitkám ezt is megengedte neki. Jó, beletörődtem. A legnagyobb baj mégis az volt, hogy amikor szeretkezni akartunk — s ezt még a sötétben is észrevette —, azonnal rám rohant. Azt hitte, bántani akarom a páromat, s ö a védelmére kelt. A hálóból nem zavarhattam ki, ezt feleségem nem engedte. Rájöttem, hogy az egyetlen ami sakkban tartja, az a porszívóbúgás. Ha bekapcsoltam a porszívót, felborzolódott szőrrel bújt az asztal alá. Az ember tervez, az ember végez. Valahányszor szeretkezni akartunk — bekapcsoltam a porszívót. De ez már a múlté. Végre, porszívó nélkül, a szerelmes szavakat ismét suttoghatom, nem kell Margitka fülébe ordítanom... Csak nehogy eszébe jusson a drágámnak, hogy egy újabb kutyát vegyünk ... Az utolsó szavait már csak messziről hallottam. Elködösült aggyal rohantam haza a feleségemhez. Hogy elmondjam neki életem legnagyobb talányának a megoldását. Soha, soha nem ítélek ezentúl a látottak, hallottak alapján. Ha beleőszülök is, kivárom, hogy a dolgok maguktól derüljenek ki. Hogyisne, hogy utóbb még tudathasadást kapjak... CSÓKA GÁBOR TŰZESETEK, TANULSÁGOKKAL A gyermek és a tűz szomorú krónikáját vizsgálva az ember két nyomot követhet. Az egyik a gyermekkórházak baleseti sebészetére vezet, a másik nyom pedig a rendőrség illetékes ügyosztályára visz. Ha ugyanis gyermek szenvedi vagy okozza a tüzet, mindig vizsgálandó tárgy lesz a szülő felelőssége is. Megtett-e mindent azért, hogy a baleset ne következzék be? Könnyelműen bízott-e abban, hogy nem lesz baj, vagy tett is azért valamit, hogy baj ne legyen ?! Csak egy pillanat műve ... Utólag általában könnyű okosnak lenni. A tragédia után, a fájdalom bódulatában már csak azt mormogja az ember: „... ha előre sejtettem volna!" A nyomozóhatóság dolga ilyen esetben, hogy megvizsgálja, vajon tényleg nem láthatta-e a szülő előre, mi fog bekövetkezni, ha mondjuk néhány percre magára hagyja kisfiát a kihúzott, áramtalanított infralámpa mellett. Csupán annyi időre, amíg kiszalad a konyhába egy kis rántást keverni. Ki gondol arra. hogy a kisfiú azonnal visszateszi a konnektorba a lámpa dugóját, s a hirtelen melegtől szinte percek alatt lángra kap a műanyag takaró. Hát kell több elővigyázatosság, minthogy az ember kihúzza a lámpát, mielőtt kimegy a szobából ? Sajnos, néha az elégnek tartott óvatosság is csúfosan kevésnek bizonyul. És mit tehet a rendőrség a tragédia után ? Ha életet vagy komolyabb anyagi kárt követelt a tűz, akkor meg kell állapítani a felelősséget. S ha a felelősség a szülőt terheli, akkor — bármilyen csapás érte is — büntetőeljárás indul ellene. Ehhez a körülmények mind pontosabb feltárása szükséges. Például hogyan nevelték, hogyan gondozták a szülők gyermeküket? Mit vallanak a sok mindent tudó szomszédok és a még többet tudó mikroszkópok, a tűzvédelmi vagy a törvényszéki szakértők? A gyerek nem tud menekülni A gyermek könnyen megtanulja, hogyan kell a gyufával tűzet gyújtani, és a gondos szülő hamar belépiántálja a csemetébe, hogy nem szabad a gyufával játszani! De gyereknek mindig vonzó, csodálatos titok a tűz. Ezért, ha teheti, titokban — a lakás, a ház, a kert elhagyott részén — gyújtogatni kezd. Az így keletkező károk értéke évről évre nagyobb, hiszen egyre értékesebb dolgok birtokában vannak az emberek. Természetesen, nemcsak a gyufa hozza a fejünkre a veszélyt! A villanyáram, a meghibásodó elektromos szerkezetek is szedik az áldozataikat. Pusztán egy óvatlan pillanat, s máris fellobban a láng. a magára hagyott, esetleg gondosan bezárt gyermek pedig nem tud menekülni. Példák — okulásképpen Egy gyermekgondozási segélyen lévő fiatalasszony kötni tanult. Az ismerősök egyikénél akadt otthon kötőgép, és szívességből megengedték neki, hogy néhányszor gyakoroljon rajta. Az asszony, aki egész nap a gyerekeivel foglalkozott otthon, csak késő este tudott élni a felkínált lehetőséggel. Egy este a másfél éves Brigittát lefektették, s az ötéves Lacika is hamarosan elaludt. Édesanyjuk úgy számolt, ha a félje kocsival elviszi őt a szóban forgó ismerősökhöz, és onnan haza is hozza, akkor legfeljebb két órát lesznek távol hazulról. Nem szívesen hagyták magukra a gyerekeket, még akkor sem, ha jó alvók s mindkettőnek mély az álma. A férj és feleség fél kilenc előtt indult el hazulról. Egy-másfél kilométer megtétele utón azonban defektet kapott a kocsi, és mert a hiba elhárítása csaknem fél órát vett igénybe, a házaspár úgy döntött, hogy hazafelé fordítják a kormányt. Mindössze negyvenöt percet töltöttek távol az otthonuktól. Negyed tíz előtt már az ajtóhoz érve mellbe vágta őket az erős füstszag. Föltépték az ajtót. Az ajtó közelében a kisfiú feküdt eszméletlenül, halkan nyöszörögve. A kislányt az ágyban találták. Mentők, tűzoltók érkeztek. Brigitta azonban a kórházból már nem jött haza, a kis Laci pedig súlyos füstmérgezést szenvedett. Hogy maradandó agyi károsodással jár-e, azt csak a jövő tudja eldönteni. Természetszerűleg adódik a kérdés: mitől keletkezett a tűz? A kisfiú — alighogy szülei becsukták maguk mögött az ajtót — fölébredt, és a sötétben félni kezdett. Fölcsavarta az ágyához közeli kisasztalon a villanyt, és elindult kifelé a szobából. Valószínűleg észre sem vette, hogy a százas égővel üzemelő kislámpát az ágyára lökte közben. A sugárzó hőtől lángra kapott az ágynemű, s a tűz gyorsan terjedt. A kisfiú érezte a veszélyt, az ajtó felé próbált menekülni. A füstben azonban hamar megbénul az agy, ami cselekvésképtelenséget okoz. A tragédia iszonyatosan érintette a szülőket. A rendőrségi vizsgálat is rendezett családi körülményeket talált. A férj és feleség . lényegében így önhibájukon kívül váltak egy súlyos következményekkel járó tüzeset előidézőivé. Akárcsak a szénfűtésű családi házban élő L. Hona, aki kéthónapos kisbabáját akarta kímélni, amikor úgy döntött: nem viszi magával a hideg, esős, barátságtalan utcára. Tiz perc alatt megjárja a rövid utat az óvodáig, ahonnét a másik két gyermekét hozza haza. Úgy gondolta, tíz percig igazán egyedül lehet a kicsi. Ilyesmiért nem érdemes szívességet kérni a szomszédoktól sem, hiszen kimászni még nem tud, hogyan is tehetne kárt magában? ... A kályha jó meleget áraszt, jobb a picinek a finom meleg paplan alatt. L. Ilona igyekezett is vissza az óvodából, de amíg a másik kettő befejezte a játékot, amíg csizmát, sapkát, kabátot húztak, addig elmúlt vagy húsz perc. Azután hazaindultak, ám a ház előtt már a mentőket és a tűzoltókat találták! Mialatt ugyanis az édesanya távol járt, a kályha füstcsövéböl kiáramló hő meggyújtotta a 25 centire lévő gyerekágy műanyag rácsát. A kéthónapos csecsemő testfelületének negyven százaléka megégett, s a kórházban meghalt. Az eset kapcsán jegyzem meg: hány hagyományos tüzelésű családi házban vagy vikendházban hagyják figyelmen kivül a tűzvédelmi szabályzatot?... A gyakorlat ugyanis azt mutatja, hogy ha valamit hónapról hónapra ugyanúgy teszünk és soha semmiféle bajt nem okoztunk vele, akkor nehéz még elképzelnünk is, hogy egyszer a dolgok normális rendje fölborul. Sokszor tényleg tragédia kell ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világ fizikai és kémiai hatásaira, folyamataira, nem kis veszélyt jelentő ártalmaira odafigyeljünk. Pedig ha a laikus tűzről hall, ijedtében általában azonnal csapdosó lángokat lát maga előtt. Arra viszont már lényegesen kevesebben gondolnak, hogy a tűzkárok megelőzésével kapcsolatos kötelességek ragozását egyes szám első személyben kell kezdeni. M. P-19
