A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-05-08 / 19. szám

XX. századi cseh és szlovák költészet

Mindig kérdéses volt s az is marad: meg lehet-e ismerni egy szál antológiából más népek költészetét vagy prózairodalmát? Akár igennel, akár nemmel válaszoltunk, az antológiák ettől függetlenül megjelentek és megjelennek s bizonyos szerepet betöltenek. Pontosan nem tudom, a Csehszlovák Köztársaság megalakulása óta hány antológia jelent meg magyarul a cseh, illetve a szlovák költők müveiből, féltucatnál azonban semmi esetre sem lehet több. Tudom, hogy Štefan Krčméry, a magyar irodalom barátja és a kölcsönös kulturális közeledés szorgalmazója 1925-ben megjelentetett egy antológiát szlovák költőktől. A verseket saját maga ültette át magyarra. A bratislavai Academia könyvkiadó gondozásában látott napvilágot. A költőket 1840-töl mutatja be Smrekék fellépéséig.

A cseh, szlovák és magyar igaz barátja és támogatója, a mártírhalált halt Anton Straka 1936-ban adta ki a cseh és szlovák költők antológiáját. Straka csehszlovák kultúrattasé volt Pesten, magyar költőkkel, írókkal barátkozott, rezidenciáján irodalmi összejöveteleket rendezett. Bejáratos volt hozzá József Attila, Illyés Gyula, Szabó Lőrinc és mások. Ö ismertette meg őket a modem cseh költőkkel, akiktől verseket fordítottak az antológia részére.

1953-ban a Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg Hegedűs Zoltán és Kovács Endre szerkesztésében egy meglehetősen sematikus verseket tartalmazó kötet: Cseh és szlovák költők antológiája címmel.

Ugyancsak a Szépirodalmi gondozásában jelent meg a hatvanas évek végén karton-tasakba illeszthető nyolc kis kötetben a modem szlovák költők antológiája, majd a hetvenes évek végén a Kozmosz kiadásában a teljes cseh költészetet bemutató antológiával gyarapodott a sor, most viszont a XX. századi cseh és szlovák költészet antológiáját adta ki az Európa Könyvkiadó Zádor András válogatásában és életrajzi jegyzeteivel. „Ennek az antológiának az a feladata, hogy ne csak vázlatot, hanem teljes képet rajzoljon mindarról, ami ebben a században a cseh és a szlovák lírában történt, beleillesztve valamennyi fontosabb költőt és valamennyi lényeges eszmei és művészi áramlatot, sőt a kísérleteket is."

Örömmel nyugtázhatjuk, hogy eddig ez, a közel 500 oldalas antológia a legbőségesebb, amely cseh és szlovák költőket mutat be a magyar olvasóknak. 54 cseh és 43 szlovák költő szerepel a könyvben. Az sem közömbös számunkra, hogy a 42 fordító közül 10 csehszlovákiai magyar költő. Az viszont elgondolkodtató, hogy sok költő két-három verssel szerepel s egyáltalán nem bizonyos, hogy a kiemelt szlovák vagy cseh költőnek ezek a legjelentősebb versei. Hiányolom például Jin Wolker Ballada a fűtő szemeiről c. versét József Attila átültetésében, Bezruč Bányászát, amelyet ugyancsak József Attila fordított, hiányzik Ivan Kraskonak talán legmegrázóbb verse, a Vesper Dominicae, és az Apám földje, Smreknek, Lukáčnak sem a legjobb versei kerültek az antológiába, és így sorolhatnám tovább. Hiányzik a cseh és szlovák költőket, s az irodalmi áramlatokat bemutató elővagy utószó, hiszen a magyar olvasóközönség zöme tájékozatlan ebben a kérdésben. így nem tudhatjuk milyen elvek alapján készült a könyv.

Mindezek ellenére jelentős cselekedet ez a kötet a modern cseh és szlovák költészet megismertetésében.-Dénes-Tiszta lappal

(Fülöp Imre rádiójátékáról)

Legnehezebb imi aktuális témákról, mert egyrészt kellő távlat híján kísért az elsekélyesedés, a felszínesség veszélye, másrészt pedig riportszerűvé, krónikaízűvé válhat a művészinek szánt alkotás. Fülöp Imre a Tiszta lappal című, a Csehszlovák Rádó magyar adásában elhangzott rádiójátékában érdekes megközelítésben, amolyan szimultán módszerrel, párhuzamos életsorok felvillantásával tárja elénk társadalmi együttélésünk néhány rákfenéjét. Gonda Péter, szövetkezeti pártelnök körül gyűrűznek az események, aki gondos „következetességgel" emberi jellemvonásokat-gyengeségeket diagnosztizál. Fény derül turpisságokra, „sajátos" emberi kapcsolatokra, megvesztegetésekre. A szövetkezet elnökének. Baliának, meg a pártelnöknek nyílt szópárbajában Balia lesz a vesztes, hiszen kiderül, hogy a növénytermesztés további támogatása helyett cinkos mesterkedések folytán inkább a melléküzemági termelés virágzott. Balia önkritikát gyakorol, lemond elnöki megbízatásáról, miközben erkölcsi kudarcát konkrét formában is megfogalmazza: csak tiszta lappal lehet tartalmasán élni.

Sok tekintetben elgondolkodtató Kadlec Mihály negatív emberi tulajdonságainak ecsetelése is. A megvesztegetőbői megvesztegetetté züllő szövetkezeti „mindenes" örökös állásáról ábrándozik, s ennek érdekében párttagsági felvételét kéri — „az igazolvány véd és kötelez" —; Kadlec a móriczi Úri muri karrierista dzsentri figuráinak késői utóda. Ugyancsak mai jelenség: képmutatóan hitegetik a pártba való felvétellel.

6. Szabó Zoltán: Ebed és Muzsla nyelve

7. Vendégh Ildikó: Az áilathangutánzó igék. hívogatok és terelök Bódva völgyi nyelvatlasza

Díjnyertesek:

1. Siska József: Felső-bodrogközi helynevek a XIII.—XIX. századból

2. — (A bírálóbizottság a második díjat nem osztotta ki)

3. Nagy Endre: Kőhídgyarmat földrajzi nevei

A múlt heti számunkban közölt NYELVI TOTÓ megoldása

Kisláki Anna érdligeti lakos

foglalkozása: klinikai tanársegéd.

Anagrammákat már az ókorban is készítettek — eredetileg kultikus céllal. Az emberek ugyanis transzcendens üzenetnek vélték az egy szóból betűátcsoportosítással kiöl-KINCSŐNK A NYELV

Kazinczy Nyelvművelő Napok

Már hagyományos, hogy évről évre a Kazinczy Nyelvművelő Napokon rendezik meg a szép magyar beszéd versenyének országos döntőjét. Az idén is alap- és középiskolások bizonyították felkészültségüket. A bírálóbizottság megítélése szerint a következőképpen alakult a sorrend:

I. kategória

1. Kendy Ágnes (Nagykapos — Veiké Kapušany)

2. Tok Ernő (Deáki — Diakovce)

3. Mácza Sarolta {Komárom — Komárno) II.

II. kategória

1. Buchlovics Péter (Zseliz — Želiezovce)

2. Benkő Géza (Királyhelmec —■ Kráľ. Chlmec)

3. Vajda Barnabás (Bratislava)

Az újságírók különdíját Tok Ernő vitte haza.

A Kazinczy Nyelvművelő Napok résztvevői a terminológiai vetélkedőnek is szem- illetve fültanúi lehettek. Amint ismeretes, a Csemadok Központi Bizottsága nyelvjárásgyűjtő pályázatára hét pályamunka érkezett be. A bírálóbizottság az 1985-ben meghirdetett pályázat eredményeit Kassán (Košice) hirdette ki. A beérkezett pályaművek szerzője és címe:

1. Babcsan Ágota: Ipolymente régi női viseletének szókincse

2. Budai József: Múlyad község dűlőinek neve és ezek eredete

3. Gyurcsek Hona: Nagykéri hiedelmek

4. Nagy Endre: Kőhídgyarmat földrajzi nevei

5. Siska József: Felső-bodrogközi helynevek a XIII — XIX. századból

miközben Gonda csendesen azt fejtegeti, hogy „az igazságtól nem szabad félni", de végül ő is csak homályosan célozgat megvesztegetésekre szánt szolgálati demizsonokra, amelyekkel Kadlec kilincselget.

Ugyancsak tanulságos Kadlec Elvira esete is. Óvónői ambíciói megfeneklenek a nyárspolgári nézeteiről ismert apa rögeszméin, miszerint leánya csakis az orvosi pályát választhatja, s mikor kiderül a „bukás" — a másodéves egyetemista megcsömörlik a ráerőszakolt „valóságtól" —, az apa jogosnak vélt felháborodásában leányát kizárja a családi környezetből. Kadlec tehát egyúttal az önámítás csapdájába is beleesett.

Elvira végre önszántából az óvónői hivatást választja. Keserűen kell azonban csalódnia, mert igazgatónője — a szakfelügyelő szeretője — határozottan rendreutasítja: ne üsse az orrát kolléganője „kétes" ügyeibe (védelmébe vette az igazgatónő bírálásáért), mert még szakképzettséggel sem rendelkezik. Elvira önérzetében megbántva összecsomagol, és hazajön. A bűvös kör — a kiúttalan labirintus — bezáródik. Fülöp nem ad választ, lezáratlanul hagyja a végkifejletet, hisz végeredményben nem is annyira meggyőzni akart, inkább továbbgondolkodásra késztetni. Bízik a toll és mindnyájunk összefogásának gyógyító erejében.

A Thália színészei: Pólós Árpád, Kovács József, Várady Béla és Kövesd i Szabó Marika jól megértették szerepüket.

Boldoghy Kató rendezése mindenekelőtt az éles kontrasztokra helyezte a hangsúlyt, s így a rádiójátékok szokásos buktatóit, különösen az egyhangúságot sikerült elkerülnie.

KÖBÖLKÚTI JÓZSEF

vasható új értelmet. Ennek a mágikus értelmezésnek megkülönböztetett jelentőséget — hatalmat — tulajdonítottak. A középkorban a tudósok sokszor anagrammába rejtik felfedezéseiket. Köztudott például, hogy Roger Bacon is így adta meg a puskapor receptjét tudóstársainak. A reformáció évtizedeiben a hitvitázók egymás nevéből vagy nevezetesebb idézeteiből csináltak gúnyos értelmű anagrammákat. A barokkban igen kedveltek voltak az ún. anagrammabalettek.

Magyarországon is elterjedt ez a játék. Az anagrammakészítés világrekordját is egy magyar, Sebestyén Gábor (1794—1864) tartja. Sebestyén képzettsége és hivatása szerint jogász volt, de foglalkozott más tudományokkal is, és a művészet is érdekelte. Ftendkívül sok anagrammát készített különböző személyiségek nevéből. Említett bravúrja Bartakovics Béla akkori egri érsek nevével kapcsolatos: e névből ugyanis Sebestyén 5 068 értelmes anagrammát készített.

Ha olvasóink közül valakit érdekel ez a téma, ajánljuk Lukácsy András Elmés játékok, játékos elmék című könyvét (a második, átdolgozott és bővített kiadás a Minervánál jelent meg 1974-ben), melyből sok érdekességet megtudhatnak az anagrammáról és más nyelvi játékokról is.

10