A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-05-08 / 19. szám
IHNE só* k Könnyű vele. Már tudja, mit várnak tőle. Bejön, pulóverét a székre, tornacipőjét a sarokba dobja, körülnéz, grimaszt vág, felül az asztalra, majd ölébe veszi a telefont, és tárcsázni kezd. Mi pedig, akik a stúdió másik végéből figyeljük őt, mindent elhiszünk neki. Elhisszük, hogy megkeseredett bakfisnak érzi magát ott, ahol valamikor boldog, felszabadult gyerek volt. Anyjával úgy, ahogy megértik egymást, de az apjával... „Hát igen, te fütyülsz a lányodra" — szól keserűen a telefonba. — „Neked mindenki fontosabb nálam! Jó, jó, én semmit sem értek az egészből. És te? Te mennyit értesz?" Elhallgat. Súlya van a kérdésnek, udvara a csendnek. Aztán leteszi a kagylót, hátrasimítja a haját, és ott marad ülve az asztalon. Nem sír, nem kiabál, nem csapkod — csak hallgat és szenved. Próbafelvétel a budapesti filmgyárban. A lány: Karolina Wajda. — Tiszta anyja — súgja a fotós —, mintha csak Beata Tyszkiewiczet látnám A légióban vagy a Minden eladóban. Ugyanaz a márványszerü arc ... ugyanaz a hűvös szépség. Int a rendező, Rózsa János, köszöni, ennyi az egész. — Majd értesítjük. Táviratban jelezzük, hogy döntöttünk — búcsúzik a varsói lánytól. Egy órával később a belváros utcáit rójuk Karolinával. — Ha megkapom a szerepet, ez lesz a harmadik filmem — mondja, de nem is annyira nekem, mint inkább magának. — S mi lesz, ha nem ? — Azt hiszed, belehalok? Majd jön egy újabb lehetőség. — Hát igen ... egy híres színésznő és egy még híresebb rendező gyerekének nem kell kétségbeesnie, ha netán kimarad egy filmből. Addig búsul, amíg csak a papa meg nem vigasztalja. — Az apám? Egyszer akart szerepet adni, akkor is meggondolta magát. Félt, hogy megszólják. Emlékszem, borzasztó dühös voltam rá; pokolian fájt, hogy nem tartotta be a szavát. S látod, azóta megértettem őt. Ha csak egyetlen egyszer játszanék nála, már a fejéhez is vágnák, hogy a lányát futtatja. — Akkor is, ha az a szerep kimondottan neked íródott volna ? — Erre most már aligha lesz példa. Apám olyan komoly filmeket csinál, hogy na! — És a te arcod nem elég komoly ezekhez a filmekhez ? — Én úgy veszem észre, apám csak az érett színésznőket szereti. Az ö történeteiben egyszerűen nincs helye egy húszéves lánynak. — Egyébként milyen a kapcsolat köztetek ? — Tulajdonképpen nem is vagyunk kapcsolatban. Apámat sosem izgatta, hogy gyereke van. Amikor elvált az anyámtól, azt mondta neki: tiéd a gyerek, enyém a lakás. Legutóbb a hatvanadik születésnapján voltam nála; szerintem észre sem vette, hogy megcsókoltam, úgy el volt foglalva mások gratulációjával. — Végül is hogyan indultál el a pályán ? — Úgy, hogy négy évvel ezelőtt, amikor fotómodell voltam Párizsban, felfigyelt rám egy francia filmrendező. Tőle kaptam az első nagy szerepet egy kosztümös kalandfilmben. Aztán nem sokkal később, amikor anyám a Vabank második részét forgatta, Julius Machulski, a film rendezője azzal állt elő, hogy volna egy ajánlata számomra. Egy hűvös, meghódíthatatlan nőt játszanék nála. Nem teketóriáztam. Azonnal rábólintottam. És most itt ez a Rózsa-film ... Hat hónappal később Bratislavában fejezzük be a beszélgetést. — A magyar szerep elúszott, de jött helyette egy szlovák. Hogyan? — Rózsa Jánosnak kevés pénzzel kellett gazdálkodnia, így egyszerűen nem adhatta nekem a szerepet, Jan Zeman viszont azt mondta: csak velem hajlandó forgatni. Az ördög mosolya — ez lesz a film címe; én egy titokzatos, kiszámíthatatlan, kalandra vágyó lányt játszom benne. — S ha véget ér a forgatás ? — Kezdődik egy másik. Tavasszal Egyiptomban állok felvevőgép elé. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Helyey Zsuzsa felvétele) N A Middleham-kastély közelében (Anglia) kapálás közben, egy 15. századbeli fülbevalóra bukkant Ted Seaton. A jókora zafírral ékesített, remekművű ékszer 1,43 millió fontért kelt el a gyorsan megrendezett árverésen. Évek óta szól a fáma, jön az idompótló pici, kicsi, vagy nagyobbacska párnácska, a válltömő. A túlméretezett ruhakabát-,.költeményekben" ezen kiegészítőknek bőven akad helyük ... Jjj • it ” \ r ň \ i' m ¥W ■ .?££ L *4 3 V m Iv. —3 J i t * Szingapúr kínai negyedében — a növekvő életszínvonal jeleként — egyre kevesebb a kerékpár, annál több a luxusautó. S míg a rozzant házak előtt Mercedesek parkolnak, sok turista tricikliről ismerkedik a várossal.
