A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-04-17 / 16. szám
••• Valószínű, hogy nyelvterületünknek nincs egyetlen olyan tájegysége sem, ahol ne lenne egy-egy Rákóczi-fa, s a rátartibb vidékek olyan tölgyekkel is dicsekedhetnek, amelyek már Mátyás király idejében is árnyékot adtak. így volt ez a Csallóközben is. Bős (Gabčíkovo) közelében a Kis-Dékány nevű erdészháznál még a hetvenes években is állt egy óriás mocsártölgy (Quercus robur), amely egy nyári vihart kővető napon (1977. augusztus 8-án) fejezte be életét és dőlt el. Mellmagasságban törzsének átmérője elérte a 223 cm-t, koronájáé pedig a 35 m-t. Magassága 25 m volt. Korát a dendrológusok 500 évre becsülték, s így valóban Mátyás is megpihenhetett alatta. Olyan fákról beszélni, amelyek látták a kőkorszakot és törzsük a 20. század emberének is tapintható, bizony merésznek tűnik. A Csallóköz azonban tartogat ilyen meglepetéseket. A dunai vízi erőmű fel vízcsatornájának mélyítésekor 1981-ben Bős határában 10 m vastagságú kavicshordalék alól egy fatörzset hoztak a felszínre. A következő év őszén ugyanitt 12 m-röl újabbak kerültek elő. Közöttük volt egy 20,5 méter hosszúságú, alsó részén 283 cm körméretű hatalmas tölgyfa törzse is, és néhány erősen korhadt fenyő. Később ennek a fosszilis törzsnek a történeti korát a Komenský Egyetem Magfizikai Tanszékének munkatársai radiokarbon-módszerrel (C1,*-módszer) több mint 8000 évben állapították meg. Jelenleg ez a lelet tekinthető Csehszlovákia legrégibb dendrológiai anyagának. A kutatók egyetértenek abban, hogy a fák hazai, sőt minden bizonnyal csallóközi eredetűek. Erre utal a rajtuk viszonylag épségben megmaradt kéreg, amelyben a szeneseamelyek látták a kőkorszakot Az óriás példány „megszenesedett" kérge A felvizcsatornában talált 20,5 m hosszú tölgy dés nyomai mutatkoznak. Ebből a tudósok azt a következtetést vonták le, hogy hamar víz alá merültek és a Duna hordaléka gyorsan eltemette őket. Ha a Duna az Alpokból hozta volna ezeket a fákat, akkor a hosszabb szállítást jobban megsínylették volna. Valószínűleg egy természeti katasztrófa során elpusztult erdő maradványai. Bizonyíték erre a fák anyagának egészséges volta és a törzsek viszonylag nagy száma (Aránylag kis területről 16-ot, többségében tölgyet hoztak felszínre.) Arra, hogy a fák erdőben nőttek és nem magányosan álltak, utal hosszú, egyenes, elágazás nélküli törzsük. Az óriáspéldányon az első oldalág csonkja 12m, a főelágazás jelei pedig 18 m magasan vannak. A Csallóköz növényvilágának és klimatikus viszonyainak alakulásáról az utolsó jégkorszakot követően (i. e. = 12 000-tőí) eddig csak a pollenanalízis (pollen — virágpor) nyújtott tájékoztatást. A felszínre került maradványok valószínűvé teszik, hogy évezredekkel ezelőtt, s talán még néhány évszázada is, tölgyesek álltak a Duna mentén. Évgyűrűik alapján megállapítható milyen volt az éghajlat ezen a vidéken. A széles gyűrűk a „kövér" esztendőket, a keskenyek a „soványakat" (csapadékosakat, illetve szárazakat) jelentik. A fák életkorát előzetes becslések alapján 150—250 évre teszik. Ha tehát ismerjük a fa történeti korát (a halála óta eltelt időt), amelyet Cu-es módszerrel az egyik vizsgált példány esetében 8135 évben állapították meg, akkor pontos képet kaphatunk az i. e. 6000 táján 150—250 évig uralkodó helyi klimatikus viszonyokról és ezek változásairól. Persze a Duna által felhalmozott kavicsrétegek más korból származó (régebbi vagy újabb) törzseket is megőriztek. Ilyenek 1985 tavaszán az előző lelőhely közelében kerültek elő, 20 m-es mélységből, így egy adag szerencsével a Csallóköz természeti viszonyainak alakulását bizonyos vonatkozásaiban évszázadokon át követhetjük. Az ilyen „végtelen fa" a régészek számára nyújtja a legnagyobb lehetőségeket. Gyakorlati, tudományos értéke szinte felbecsülhetetlen — lehetővé teszi ugyanis (ellentétben a radiokarbon-módszerrel, ahol több évtizedes, sőt évszázados tévedéssel kell számolni) az évre pontos kormeghatározást! E módszer lényegét A. E. Dougless, az Arizonai Egyetem Steward Obszervatóriumának igazgatója már 1913-ban kifejtette. Módszerének lényege a következő: Tételezzük fel. hogy a kis-dékányi mocsártölgy 498 éves volt, akkor 1479-ben kezdett sarjadni és így a kenyérmezei csata évéig követhető a széles és a keskeny gyűrűk (a „kövér" és a „sovány" esztendők) sorrendjének alakulása. Tegyük fel, hogy a Csallóköz egyik legrégebbi műemlékében, az 1320-ból már említett egyházgellei (Holice na O.) templomban, találunk egy csallóközi tölgyből készült gerendát. Ebből mintát véve (erre egy speciális üreges fúrót használnak, amely néhány mm átmérőjű rudacskát vág ki a fából) megállapítjuk, hogy ez 127 évgyűrűt tartalmaz. A két minta évgyűrűit átmásoljuk papírra, úgy, hogy a papírcsíkokat egymás alá téve eltolhassuk. Ha szerencsénk van, akkor a „kövér" és a „sovány" gyűrűk rajza mondjuk 29 évnyi (azaz gyűrünyi) szakaszon fedi egymást. Ebből kiszámítható, hogy ezt a fát 1508-ban vágták ki és 1377-ben (vagy előtte, ha a gerenda csak a törzs egy részéből készült) kezdett növekedni. A történész ebből megtudja, hogy az egyházgellei Árpád-kori templom tetőszerkezetét 1508 táján javították. Egy gát, vagy gázló megszilárdítására használt (pl. tőzegben épen maradt) cölöp, népvándorlás-kori kopjanyél, római erődítmények faelemei, egyre távolabb vezetnek a múltba és közben a régészek örömére fölfedik saját korukat! Persze ennek a módszernek is megvannak a hibái és korlátái. Az évgyűrűk fejlődése nem zavartalan, összenövések keletkeznek, amelyek az átfedés felismerését megnehezítik. Ez a kormeghatározó módszer viszonylag csak kis területen alkalmazható, azaz egy kisalföldi „végtelen fa" nem használható pl. a Balkánon. Jelenleg a Szlovák Tudományos Akadémia Dendrológiai Intézetének kutatói (közismertebb nevén a „Malonyai Arborétum") azon fáradoznak, hogy megtudják mit takargatnak az évgyűrűk a Csallóköz mezolitikuma (átmeneti vág/ középső kőkorszak, i. e. 8000—4000) egy szakaszának természeti viszonyairól. Remélhetőleg így többet megtudunk a kor vadászó, halászó emberének életéről is, aki a folyók mentének száraz, homokos partjait lakta. Dr. POMICHAL RICHÁRD kandidátus (a szerző felvételei) INNEN Kazahsztánban a Tengisz tóban kecses flamingók is élnek. Az ornitológusok rendszeresen gyűrűzik őket és megfigyelik, hogyan viselkednek a szabad természetben. A kíváncsi turista érdekes cipőkirakatban gyönyörködhet Lipcsében a Ritterstrassén. Az arányok meghökkentők! Különleges kétüléses kerékpárt szerkesztett a litvai Genrikas Sutkus. Kényelmes, és a kirándulásokra a kedvenc kutyáját is magával viheti.
