A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-27 / 13. szám
a sípályákat is, ahol a főidényt a nyár, a május-szeptember közötti időszak jelenti. A hosszú lesiklásnál tízpercenként pihenőt tartottunk, hogy élvezhessük a látványt, megcsodálhassuk az egyes csúcsokat az egyedülálló természeti szépségeket. Alig két óra múlva megérkeztünk az egyik legismertebb francia alpesi központba, Chamonibe. Bevallom, ez volt az első alkalom, hogy sítalpon jutottam át egyik országból a másikba. Szerencsére az olasz buszokra várva több óránk maradt arra, hogy közelebbről is szemügyre vegyük, bejárjuk a franciák egyik legnépszerűbb téli üdülőhelyét, mely fölött ott ékeskedett a hegymászók által oly kedvelt hegycsúcs, a Mont Blanc. IV. Téved, aki az újságírók sí-világbajnokságát afféle „kocaversenynek" képzeli el. Már az első versenyszám az óriás műlesiklás alaposan igénybe vette a legjobbak tudását is. A pályát a világkupa versenyek színhelyén 2 300 méteres magasságban tűzték ki a helyi si-klub tagjai. Elektronikus időmérés, szigorú kapubirók, színes kapuerdő — mindez igazi verseny hangulatát keltette. A mezőny nagyon népes volt — a férfiaknál különböző kategóriákban több mint 160-an rajtoltak, a nőknél közel 80-an. Összesen 31 ország tollforgatói mérték össze tudásukat a havas lejtőn. A legjobbak jugoszlávok, osztrákok, olaszok profi módon siklottak a kapuk között, de voltak olyanok is, akik számára a legnagyobb sikert az jelentette, hogy épen, balesetmentesen jutottak célba. Csapatunk nem vallott szégyent, a libereci Otta Mrákota (valamikor aktív versenyző volt) az összetettben, ahol az óriásmülesiklás és az öt kilométeres sífutás eredményeit értékelték, második lett. A nőknél a prágai Milá Žáková megnyerte a három kilométeres futást. V. Természetesen nemcsak sportolással telt el az egy hét. Naponta voltak különböző rendezvények, sajtóértekezletek, kötetlen találkozók, folklór-estek, sőt aki akart, ellátogathatott St. Vincentbe, Olaszország második legnagyobb játékkaszinójába. Filmvetítéssel egybekötött előadáson megismerkedtünk a Mont Blanc meghódításának történetével, az Aosta-völgy idegenforgalmának távlati terveivel és volt olyan este, amikor a kongresszusi központ nagytermében korunk legégetőbb kérdéseiről vitatkoztunk. Részt vettünk a SCIJ közgyűlésén is, megszavaztuk a sí-klub alapszabályzatának további módosításait. Döntés született arról is, hogy jövőre kontinensünk egyik törpe állama, Andora látja vendégül az újságírókat és 1989-ben pedig Jugoszlávia, pontosabban Szerbia egyik teljesen új téli központja, Kopaonik ad otthont a jubileumi 35. találkozónak. Az egy hét elteltével abban a reményben búcsúztunk, hogy valamikor a kővetkező években viszontlátjuk egymást a havas lejtőkön ... PROTICS JÁNOS A szerző felvételei GYERMEKEKNEK L. CSICSAY ALAJOS Valamikor a gólya csak vízben vadászgatott. Persze hogy a vízben, különben miért nőtt volna olyan hosszúra a lába és hegyesre a csőre, akár a szigony. Kora tavasztól nyár végéig a tó vizében gázolt, s naponta degeszre tömte a begyét jobbnál jobb falatokkal. Hanem egyszer mikor kora tavasszal megérkezett messze Afrikából, éhesen, fáradtan, rosszkedvűen, a tó szélében megpillantotta a békát, amint az békésen szundikált. — Nini, a csupaszbörű — szólt rá gőgösen köszönés helyett. Nem félsz, hogy mindjárt a begyembe duglak? A béka rémületében meg sem mert moccanni. — No mi lelt, tán megkukultál ? Már rég az iszapban kellene kuksolnod. Nem látod, hogy a birodalmam szélén körös-körül nyílik a gólyahir? A béka jól tudta, hogy élete veszélyben forog, ám a mérhetetlen önteltség láttán szivét elöntötte a harag. Méghogy az ő birodalma e tó. Ugyan mi jogon? Ki lakik benne télen, nyáron? Ki vigyáz rá, míg a gólya a világot járja? Neki otthona ez a csendes tó, mig a gólya ki tudja hol érzi jól magát. Gondolt egy merészet, és így szólt a madárhoz. — Kedves gólya uram, madarak királya! Rendelkezzél az életemmel, úgy sem ér az sokat. Ha te nem raksz engem a begyedbe. lehet hogy lenyel a kígyó. Ha a kígyó megkegyelmez, még mindig ott a gém. Beljebb a mélyben köszörüli rám fogát a harcsa. Mondd, élet az ilyen? — Amint látom okos béka vagy. Tán még könyvet is olvasol. Csakhogy én éhes vagyok komám, ne húzzuk, halasszuk az időt, mondd, mit óhajtasz tőlem. — Számoljuk össze, melyikünkről neveztek el az emberek több növényt e tóban és környékén! Ha te győzöl, menten bekaphatsz, ha én, szabad vagyok. Akkorát kacagott a gólya, hogy még a bóbiskoló halak is felriadtak rá. Kelepelésétöl visszhangzott a nádas. Majd amikor jókedve kissé alábbhagyott, kezdte sorra venni a növényeket, hogy megtudja, melyiket hogy hívják. — Én vagyok a békalencse — szerénykedett az egyik. — Az én nevem békatutaj — szólalt meg a másik. — Engem békaszőlőként tisztel a vízivilág — jelentkezett a harmadik. — Én pedig a békabuzogány vagyok. — kiáltotta egy daliás káka. Mikor ezt meghallotta a gólya, huss!, úgy elrepült, hogy nagy sietségében még a szelet is fellökte. Éjszaka féllábon aludt a kémény tetején és álmában megjelent előtte a béka. Hatalmas tutajon jött, akár egy vizi király. Fényes, zöld palást takarta a vállát, kezében jókora buzogány, s a szolgák akkora tálakon kínálgatták a frissen főtt lencsét és a zamatos .szőlőt, mint a gólyafészek. S ráadásul körülötte gyönyörű békazene szólt. E naptól kezdve a gólya messze elkerüli a tavat. A szántóföldeken sétál, szöcskét és pockot szedeget. A vesztett fogadásáról pedig mélyen hallgat. Különösen azóta restellj a dolgot, mióta tudja, hogy a sárga gólyahíren kívül még egy virág is viseli a nevét — a gólyaorr. SÁNDOR KÁROLY Ha a sárkánynak van hét feje, hét nyelve: vajon lehet neki édes anyanyelve? Jól szimatolhat-e a vasorrú bába ? Felér-e két lábbal a vén pók száz lába ? Kacsalábon forgó váron van-e ablak? Hetedhét országon túl kik is lakhatnak? Kössétek össze sorrendben a számokat, és az így kapott ábrát színezzétek ki! Az Óperenciás tenger vize kék-e ? Úszik rajta bárka, rejt-e kincset mélye? Hétmérföldes csizmán található patkó? Az üveghegy csúcsán van-e hideg, fagy, hó? Hány csodát rejteget a mesék országa ? — Fogjunk vándorbotot és járjunk utána. 21
