A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-20 / 12. szám

GYERMEKEKNEK Tadzsik gyerekek nem 5 000 négyzetkilométerrel na­gyobb, mint Csehszlovákiáé. Pár méterrel arrébb a főutca Dusan­­be legnagyobb terébe torkollik. Nem messze innen van a város egyik szép parkja. Egyébként Dusanbét a parkok városának nevezik. Öntözésükre a Du­­sanbinka, a Lucsoba folyó és a Nagy- Gisszari-csatorna vizét használják fel. A Lenin tértől északra haladtunk a sugárúton. A lakóházak, az Orosz Drá­mai Színház és a Tadzsik Akadémiai Színház épülete után a fasor mögött feltűnt egy érdekes épület, a teaház, ahol a város fiataljai és öregjei találkoz­nak. Egy csésze tea mellett nemcsak e közép-ázsiai teaház belső szépségében gyönyörködhettünk, hanem megfigyel­hettük a teázó őslakosokat is. Dusanbe azonban nemcsak szép és érdekes város, hanem Tádzsikisztán nagy ipari központja, több mint 80 gyárral. Gyártanak itt hűtőszekrényt, elektromos kábeleket, cementet, bú­tort, gyapjú- és selyemszöveteket, élel­­miszerkonzerveket és jó minőségű bo­rokat. A város a hegyek nélkül elképzelhe­tetlen. Az egyik csúcs eléri a 4 634 métert. Dusanbe környéke együtt él és fejlődik a fővárossal. Ez nagy lendületet adott a Pamír magasan fekvő völgye­iben élő emberek fejlődésének is. Az itteni fiatalok már nem emlékeznek a 70 évvel ezelőtti szegény falvakra. Már csak az idősek elbeszéléséből ismerik. Ök gyakran mesélnek arról, hogy egy emberöltő alatt a kis hegyi településből virágzó nagyváros lett. Kép és szöveg: PAVOL ZACHARA Egy harmatcsepp gördült végig a hóvirág szirmán, és mire a földre poty­­tyant, már ő maga sem tudta, hogy valóban harmatcsepp volt-e, vagy könnyeket hullat nagy megbántottsá­­gában. — Bzz! Ki háborgat télnek évad­ján!? — zimmegett és zümmögött Darázs Züzü. — Ki riogat, ki zavar? Menten megszurkálom éles-mérges fullánkommal! — Itt is, amott is van még egy-egy hókupac ... — suttogták az erdő leg­magasabb fái, s ágaikkal a távoli dombtetők felé mutattak — Hadd aludjunk, hadd szunyókáljunk ... Csupa elégedetlen susogás, rosz­­szalló nyikorgás és álmos zsémbelés hangzott mindenfelől. Egyszercsak a hóvirág mellett moz­golódni kezdett az avar. Nedves kis földkupac emelkedett ki alóla, és a kupac tetejéből egy koromfekete fe­jecske bukkant elő. Vakond Viki bújt ki a föld alól. Vaksin körülnézett, bele-beleszagolt az illatos tavaszi szélbe, ide-oda forgatta a fejét, aztán összecsapta két apró lapát-tenyerét, és boldogan felkiáltott: — Pompás idő van idefenn!... És ekkor furcsa dolog történt. Egy csapásra elnémult a sok elégedetlen­kedő, mert úgy elszégyenlették magu­kat, mint még sohasem. GÁSPÁR MÁRIA DÉNES GYÖRGY A víz helyén kő és homok, eltűntek a vízimanók. A kútkáva mohos, redves, csak ha esik, akkor nedves. Az árva kút búval tele, nem gondol már senki vele. Az első tavaszi napsugarak a hóvi­rágot keresték meg. Éppen csak megérintették be­zárt kelyhecskéjét, a virág máris bon­togatni kezdte szirmait. Nagyot nyújtózott, és gon­dosan kisimítgatta a gyűrődéseket tö­rékeny kis harang­ján. Jókedvűen megrázta a fejét, de a másik pilla­natban már ijedten /rruu^ Ou rezzent össze: — Jaj, ne­kem ...! — sze­­pegte — Hiszen, alszik még az erdő! Amint jobban körülnézett, látta, hogy még egyetlen bogár, egyetlen kis pillangó sem merészkedett elő téli rejtekéből, a fákon meg a bokrokon pedig még egy csöppnyi hajtás, egy parányi rügy sem zöldellt. — Megharagszik rám az erdő, ami­ért ilyen korán felcsilingeltem! — so­pánkodott a hóvirág. És valóban. Mellette máris rezdült a kökénybokor ága. Hosszan elnyújtott ásítás, elégedetlen dörmögés hallat­szott alóla. Sündisznó Sándor dugta ki a fejét föld alatti odújából. Össze­ráncolta a homlokát, és így morgott: — Teringettét! Elhallgass, de nyomban! Nem látod, hogy még senki sincs ébren az erdőben? — Korai még az ébresztő ... — nyikorogtak a vén tölgyfa ágai. — Hadd szenderegjünk még egy kicsi­két! A tölgy kérge alól Szarvasbogár Szabolcs mászott elő, s rosszallóan dörzsölte a fához a szarvait: — Való igaz! — hagyta rá a többi­ekre — ... A legszebb álmomból éb­resztettél fel. CIW Száraz kútban csak a csend ül, vödör-nóta sose csendül. Leszakadt a csiga lánca, emlék csupán a víz tánca. Tudjátok-e, hogy ki melyik készüléken telefonál? Ha igen, akkor fessétek hasonló színűre a telefonkagylókat. 21

Next

/
Oldalképek
Tartalom