A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
— Sosem hittem volna, hogy a környék legnagyobb bikája helyett egy gyáva nyuszival ülök egy asztalnál. — Nevetett, nevetett az asszony, a könnye is kicsordult. — Táncolni azért felkérhetnél. — Azon ne múljék! — pattant fel a fiatalember, s mélyen meghajolt. — Szabad lesz! Kissék hajnalban mentek haza. Borbála az előszobában dudorászva megjegyezte: — Hangulatos, kellemes est volt. talán sosem felejtem el. Mintha csak álmodtam volna az egészet. — Álmodd tovább, Borbála — mondta Kiss Ferenc búcsúzóul, majd mókásan a feleségéhez fordult. — Szabad a karját, hölgyem, vár a hitvesi ágy! Erzsébet játékosan hátbacsapta a férjét, aztán belibegett előtte a szobába. Október végén Kiss Ferenc elment Borbálával özvegy Gazsónéhoz. Néhány perc alatt megegyeztek. A szerencsétlen öregasszony még örült is, hogy olyan kedves, fiatal teremtés kerül a lakásába. Mégsem lesz annyira egyedül. Esténként lesz kivel elbeszélgetni, lesz. aki bevásárol, kitakarit. Mikor elköszöntek tőle. hálálkodva simogatta Kisst, és az isten áldását kérte rá. Mikor Borbála összepakolta a holmiját és menni készült, Erzsébet megcsinálta a nagy jelenetet. Színésznőt meghazudtoló hitelességgel ellenkezett, olyannyira, hogy Borbála elhitte az őszinteségét. Mezeiné viszont, aki semmiről sem tudott, valóban mindent elkövetett, hogy marasztalja, illetve visszatartsa. — Kár, hogy el tetszik menni tőlünk — sajnálkozott Alexandra —, egészen jól megvoltunk ... — Jobb lesz így — mondta Borbála, s ki tudja már hányadszor újra megköszönte Kissék szívességét. Elköszönt, beült a kocsiba és elment. — Állandó hiányérzetem lesz... — mondta a férfi útközben. — Kár volt ilyen szamárságot csinálnunk. — Ne hidd! — mondta Borbála. — így jobban találkozhatunk feltűnés nélkül... Például az öreg néninél bármikor meglátogathatsz, találkozhatunk a pincében, akár a városban is, szóval jobb lesz így. — Ezer szeme, ezer füle van a falunak. Bôrika, nagyon kell majd vigyáznunk, hogy gyanúba ne keveredjük. — Néha azért majd beugróm hozzátok egy-egy kávéra, rövid tereferére, hogy véletlenül se sejtse meg a család, mi késztetett arra, hogy elköltözzem tőletek. Milyen okos, előrelátó teremtés, gondolta magában a férfi, meg is említette Borbálának. — Azt hiszed, hogy gondolkozás és tervezgetés nélkül töltöttem az időmet? — kérdezte Borbála. — Most jut eszembe: nyilván tudod, hogy Erzsi november elején Pozsonyba viszi az osztályát. A Lenin-múzeumot nézik meg. — Én ne tudnám, hiszen a szövetkezet autóbuszával utaznak, Borikám. — Azon a napon, ha te is jónak látod, együtt lehetnénk a „szentélyben" — említette meg Borbála megjátszott szégyenkezéssel. — Most nem gondolsz semmi rosszra? — Rosszra? Mire például? — Arra például, hogy én egy szemtelen nöszemély vagyok, hogy éppen én találom ki, én javaslom azt, amit neked kellene ... Nem gyanús ez neked, Ferikém?... Nem gondolsz arra. fel sem ötlik benned, hogy én olyan elvetemült nöszemély vagyok, akinek nagy gyakorlata van az ilyesmiben? — Ne beszélj bolondokat. Borika! — Nem tudom mi történt velem, de tisztára elveszítettem a fejemet. Hiába kérdem magamtól, hogy miért csinálom ? (Folytatjuk) MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ utószó ha tükörre hull a kő szétesik benne a táj de minden szilánkban összeáll FOTÓ: KÖNQZSI ZIRIG ÁRPÁD tél nem úgy tört ránk magát lassan lopta be kertünk bokraira menyasszony lett a berkenye gyere didergésemtől ne félj ne nézz előre hátra se nagyon itt megállt az idő éjszaka van köd van nincs szárnya a szélnek ha volna virtus ha nyílna is száj befelé mozdul az ének csak madaraink szemében csillognak a zöldellő kristályhegyek CSÁKY KÁROLY Fák Nézd, ezek itt a fák: tájak számkivetett őrei, magányosak és mindenhatók, ellenállók és oltalmazok — pedig fegyverük sincs. Lettek, hogy teljesedjenek. Nem hivalkodásból nőttek naggyá, s azért sem, hogy fölnézzenek rájuk. Vannak csupán: termést noznak és teremtődnek, kibírják a hétpróbát is; vihart, szelet szelídítenek, kapaszkodnak fagyban, sárban. 15
