A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
is főképpen a szöveg prirVier rétegeiből csiholja ki a nevetést, holott a téma (a szinlap tanúsága szerint az esztelen fegyverkezés éppen abban a világhelyzetben valósul meg, amelyben egyre inkább tudatosítjuk életünk drámai rövidségét, a törékeny emberi test rendkívüli sebezhetőségét“) és a cselekmény (újfent a szinlap tájékoztatása szerint: „Nem történik semmi különös, csak az, hogy valaki — Sámuel — túlélte a háborút de az még 40 évvel később is nyomasztja. Elkopott idegrendszerét az is nyomasztja, hogy felesége — Zizi — könyedebb életfelfogású, valószínűleg azért, mert nem volt ott a fronton. A sors iróniája, hogy ez a könnyedebben élő asszony ráadásul vissza fiatalodik!" éppen fordítva, gondosságra és elmélyültségre sarkall. Egyes részletek komédiái gördülékenysége vitathatatlan, ám ez még alaposabban kidomborítja az írói alapanyag gyengéit és a rendezés vígjátéki célirányosságának megkérdőjelezhetőségét. Kár pedig, mert meggyőződésem, hogy a tragikus groteszk eszközeivel Batta azt akarja elmondani, hogy milyen rémes, ha az élet cselekvési és bizonyítási lehetőségek nélkül siklik el mellettünk; ha nem lehet úgy igazán, mondhatnám isten igazában csinálni valamit. Sajnos, ez a keményebbre szabott üzenet nem ölt formát a színpadon, így a groteszkké felnagyított abszurd jajkiáltás is elmosódik. Hogy a vígjátékká lett legújabb Batta-darab legalább vígjáték, az Boráros Imrének köszönhető. Rokonszenves a küszködés, amit Sámuel szerepéért folytat, s közben a gesztikus önparódiáig és a rögtönző jókedvig mindent bevet, ami a sajátja. Sajnos, itt-ott enged a csábításnak, s akkor a komikusán kíméletlennek szánt figura már-már a kabarépoénok közül merít „ihletet". Ezeken a pontokon mintha ő is megfeledkezne arról, hogy az abszurd játékot távolról sem az abszurditások halmozása teszi igazán azzá. Zizit Benes Ildikó jeleníti meg' lényegesen takarékosabb eszközökkel, de ebben a viszszafogottságában is attraktív erővel. Az előadás két további szereplője Keszegh Marianna és Vörös Lajos. Platzner Tibor díszlete bizonyos rendezői hatás szolgálatában is ötletes, ugyanakkor érdekes kettősség hordozója ; a két óriásméretű fürjtojás bizonyos értelemben túlzottan is jelen van a színen, a színészi játékot azonban e felnagyított méretek ellenére sem tudja valóban segíteni. Batta György: A fürjtojás?című darabja a Matesz komáromi stúdiószínpadának előadásában kissé furcsa, helyenként logikátlan torzó lett. Az írói gondolatok teljesebb, lelkesültebb, keményebb színpadi kibontására — remélhetőleg — egy következő színdarabban okvetlenül sor kerül. MIKLÓSI PÉTER Nagy Tivadar felvétele lekvár (csipkelekvár), balhé (botrány), kunyerál, miháncs (mihelyt),... kriccs! (a törés hangutánzó szava), lakli (magas, félszeg), zabagép, lopkovic (lopós), hadovái (összevissza beszél), derogál (nincs ínyére), sitthalmok (törmelék), cejgruha (pamutszövet), szentségtörés, lófrál, sufni (fészer, láda), kóceráj (elhanyagolt kis műhely). Báli (Balaton), nyugodtan balizhat (fürödhet a Balatonban), tapicskolnak (topognak) a vízben, zarándoklás, búcsú, bóvliárudás, grasszál (feltűnően jár-kel), tumultus, jóleső búsongás, vérzivataros feleltetés, vágóhíddá változott tábla, viceverza (kölcsönösen), számtan lenyó (lecke), megdumálni (meggyőzni), serdületlen,... leltározza a halefokat (bicskákat). Emeljünk ki — az író szavaival élve — a zsidóság rejtelmeiből is néhány szót: hamuka, jamkipur, müze. sábeszdekli, tréfli, tejes eszcájg, zsíros eszcájg és szedertál. Ezen szavak közül talán a tréfli ismert, ami a kóser ellentéte, azaz a zsidó vallás étkezési előírásainak nem megfelelő. Öcsit azonban más dolgok is érdeklik, mint a „terhességszakítás", a férfi és nő viszonya, amit Erdössanya (Erdős Sanyi) részletesen elmagyaráz, aki már tisztában van vele, hogy nem a csókból lesz a gyerek. Ennyit Vámos Miklós könyvéről, nyelvezetéről, ami lehet szokatlan, de szellemes, hangulatkeltő és meggyőző. A Szépirodalmi Könyvkiadó gondozásában jelent meg, a szerzője akkor harminchárom éves volt. Azóta is igényes müveket publikál. MOTESÍKY ÁRPÁD Ondrej Človiečik (baloldalt) és Duba Gyula (A szerző felvételei) BŐVÜLŐ VÁLASZTÉK Jelentős esemény színhelye volt a közelmúltban a Csemadok Komáromi Járási Bizottságának tanácsterme. Itt találkozott ugyanis ez év február 5-én a Szlovák Könyvkultúra Központja (Ústredie slovenskej knižnej kultúry) és a Madách Könyv- és Lapkiadó, valamint a Magyar Népköztársaság Kiadói Főigazgatóságának küldöttsége, hogy aláírják az 1987-es évre szóló könyvcsere és könyvbehozatali szerződést. A hazai könyvkiadást és forgalmazást képviselő küldöttséget Ondrej Človiečik mérnök, a Szlovák Könyvkultúra Központjának vezérigazgatója vezette, s többek között Sárkány Árpád a Madách igazgatója és Duba Gyula, a Ma dách főszerkesztője is tagja volt. A magyar Kiadói Főigazgatóságot Dr. Tamócz Márton főigazgató és Ferenczi Anna, a főigazgatóság külföldi ügyeinek intézője képviselték. A találkozó egy kissé szimbolikus jellegű is volt, hisz 1953-ban szintén Komáromban került megkötésre a két ország közötti első .könyvcsere-egyezmény. amely lényegében mindmáig az alapját és vezérelvét képezi az együttműködésnek. Ez a mostani találkozó is hasonló szerepet tölthet be az elkövetkező évek könyvcsere és behozatali gyakorlatában. A szerződés aláírása előtt a két küldöttség vezetője kölcsönösen tájékoztatta egymást a két ország könyvkiadását, a forgalmazást, valamint a könyvcserét érintő kérdésekről, majd a szerződés aláírása után megválaszoltak néhány, általam föltett, s a lap olvasóit is minden bizonnyal érdeklő kérdést is. Ondrej Človiečik a két ország közötti könyvkiadói és forgalmazói együttműködést illetően elmondta, hogy mindkét félnek kötelessége a már több mint három évtizedes és a szocialista országok gyakorlatában egyedülálló együttműködés fejlesztése. Az ez évi szerződés mintegy 150—200 könyv cseréjét. illetve behozatalát rögzíti, kb. félmillió rubel értékben. E mostani szerződés az alapját képezheti egy további, még magasabb szintű együttműködésnek, esetleg a két ország egyes kiadói között megvalósuló közvetlen kapcsolatnak is. Kiemelte a Madách Könyv- és Lapkiadó szerepét az együttműködésben, a közös könyvkiadásban. A Madáchnak ugyanis monopolhelyzete van a Dr. Tarnócz Márton és Ferenczi Anna szlovák és a cseh, valamint természetesen a csehszlovákiai magyar irodalomnak a Magyar Népköztársaságban való terjesztését illetően. Pozitívan értékelte emellett a Tatran és a Corvina, illetve a pedagógiai kiadók már meglévő, vagy most kialakulóban lévő együttműködését is. Biztosította a hazai magyar olvasókat, hogy e most aláirt szerződés jóvoltából mind az idén, mind az elkövetkező években jóval bővebb lesz könyvesboltjainkban a Magyarországról behozott könyvek választéka, mint azt az utóbbi időben tapasztalhattuk. Dr. Tamócz Márton egy, a magyarországi könyvárak és a behozatali mennyiség összefüggéseit érintő kérdésre válaszolva elmondta, hogy magyarországi illetékes fórumokon már szintén fölmerült ez a kérdés, miszerint az utóbbi időszak magyarországi könyvtárainak jelentősebb emelkedése kedvezőtlenül befolyásolhatja a Csehszlovákiába behozott magyar könyvek mennyiségét. Kifejtette, hogy elemi érdeke és kötelessége az erre illetékes szerveknek, hogy kedvező megoldást találjanak erre a problémára, s egyben kifejezte reményét is, hogy a közeljövőben sikerül majd kedvező változást eszközölni ezen a téren. Mi viszont, akiket e most aláírt egyezmény a legközvetlenebbül érint, szintén reménykedünk abban, hogy a szívélyes, baráti légkörben lezajlott találkozó jelentős állomása lesz a két ország kulturális együttműködésének folyamatában. NÉMETH GYULA 11
