A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-13 / 11. szám
Rendet tettem a lelkem Az öltözőben: PITTI KATALIN Élni hagyja a csendet. Hangja, amellyel Desdemonaként szánalmat, Liuként fájdalmat, Melindaként döbbenetét kelt, Violettaként rokonszenvet, Tatjánaként csodálatot, Mimiként szeretetet ébreszt, most nyugodt és visszafogott. Nincsenek látványos kitörései, prózai, színpadi gesztusai — Pitti Katalin, a Magyar Állami Operaház énekesnője „csak úgy" nem tud „alakítani". Az Othellóban, a Turandotban, a Bánk bánban, a Traviatában, az Anyeginben vagy a Bohéméletben viszont minden alkalommal mély átéléssel, erővel és szenvedéllyel játszik, s még a legnehezebb dallamokat is magas művészi fokon szólaltatja meg. Első nagy szerepét, Desdemonát 1977-ben a Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatójaként kapta. Született operamüvész — állítják stuttgarti kritikusai; vérbeli primadonna — írják róla Bécsben, ahol a Volksoper operett-előadásainak állandó vendége. Lírai szerepformálásai láttán évek óta úgy érzem: hangja és játéka mindkét műfajban egy bevág egyéniségével. Huszonegy éves korában, a konzervatórium elvégzése után előbb a Színművészeti Főiskolára jelentkezett. Derűs arccal meséli: a harmadik rosta után negyedszer is meghallgatták. Pontosabban: megénekeltették. Először dzsesszt, majd sanzont kértek tőle, aztán választ arra: mi lenne, ha operett-szakon tanulna? Hisz csodás a hangszíne. Hisz nagyszerűen fraziroz. Hisz a leikéből énekel. Ha így van, akkor köszöni szépen, inkább a komoly zenét választja, felelte. És nem sokkal később már kezében is volt az értesítés: felvették a Zeneművészeti Főiskolára. Szinészmesterségre Egri István tanította. Hogy micsoda pedagógus volt — mondja elismerően. Minden órája újabb és újabb kalandot ígért, de előre lépni, fejlődni csak az tudott nála, aki nem volt rest monológokat tanulni. Hangosan, bátran, suttogva, remegve, finoman, ravaszul... mindenkitől máshogy várta a szavakat. A lényeg az volt, hogy a növendékek embert formáljanak a szerepből. Hogy meggyőzően játsszák-énekeljék el, amit a szerző papírra vetett. A zenei anyagot, akár a keresztrejtvényt, meg kell fejtenünk, hangsúlyozza. A tehetség önmagában nem elég — munkával, szorgalommal, kitartással kell párosulnia. A figura adott, ez igaz, de a szavak mögött csak az az énekes talál rá a szerző gondolataira, aki összefüggéseiben látja a darabot, s a szerep legmélyebb rétegeit is felfedezi magának. Aztán jöhetnek a próbák, a helyesnek vélt gesztusok, a viták, a megjegyzések, az érvek és az ellenérvek. Az énekes szenved, gyötrődik, dicséretet kap és megnyugszik. Beszél a rendezővel, beszél a karmesterrel, beszél a partnereivel. Tudja jól: a próbán még mindent változtatni lehet, de az előadáson minden szólamnak, minden mozdulatnak megvan a maga helye. Aki ezt figyelmen kívül hagyja, a csak önmaga sikerét tartja fontosnak, legyen bármekkora művész is, emberi értékeiből vészit a színpadon. Hogy volt-e ilyen partnere? Nem is olyan rég! A Turandotban Marton Éva, a külföldön élő világhírű magyar énekesnő. Nem kell találgatnom, mire gondol most Pitti Katalin, már mondja is. Eddig azt hitte, sok mindent elvehetnek tőle, de a varázs, amivel életre kelti a szerepet, az az övé. Marton Éva megfosztotta őt ettől a varázstól, így aznap este nem úgy énekelt, ahogy szeretett volna. Elhallgat, de látom az arcán, hogy nem bírja sokáig. Két percig tart a csend, aztán pontosan láttatja a képet: Turandot, vagyis Marton Éva, a rendezésre fittyet hányva, elindul lefelé a lépcsőn és beáll az áriáját éneklő partnernője elé. Ilyen még nem volt, villant át Pitti Kati agyán, de nem baj, legalább drámaibb lesz a jelenet, gondolja. Igen ám, de Marton Éva tudja, mit miért tesz. „Sono io la Turandot!" („Turandot én vagyok!") — sziszegi F*ittinek. Liu elsápad, sírással küszködik. Marton Éva pedig fagyos mosollyal két kezébe fogja arcát és csak annyit mond: köszönöm, köszönöm. Mindez hónapokkal ezelőtt történt, jegyzi meg Pitti Katalin, most mégis úgy érzi: tegnapi eseményről számol be. Sírt, zokogott az ária végén, annyira bántotta a sztár sértő magatartása. szinte nem is volt ereje énekelni. Csütörtök volt, ezt sem felejti el soha; az aznapi Turandot az évad legjobb előadása lehetett volna. És vasárnap este megint ö énekelte Liut. Ha lemondta volna az előadást, senki sem csodálkozik, de fél millió forintos kárt könyvelhet el az Operaház. Pitti Katalin nem kérette magát, sőt a vasárnapi előadás végén a függöny mögötti dermedésben egyedül ö gratulált Marton Évának. Erre mi volt a válasz? Jól van, nincs semmi baj, mondta a sztár, s mintha mi sem történt volna, megveregette pesti kolléganője vállát. Másnap sokan azzal vigasztalták Pitti Katalint: Ne félj, ez a botrány csak jót tett a karrierednek. Hát igen, van benne valami, csúszik ki a számon, erre komoran azt feleli: nem ilyen jelenettől akar híres lenni! Hogy mi izgatja mostanában? A Tolcsvay-t est vérek Magyar miséje és Webber Requiemje. Az operett? A sok drámai szerep után jól jön néha a könnyedség, de a jövőben legfeljebb A mosoly országában lép fel Abban van mit énekelni, mosolyog bölcsen, bár Donizetti Anna Bolenája jóval nehezebb feladat. Főleg most, a talpraállás időszakában. Mert keserves hónapok vannak mögötte ... Épp hogy rendet tett a lelkében. SZABÓ G. LÁSZLÓ (Sipos Géza felvétele) Sikerrel szerepelt az Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat filmstúdiója a Karlovy Varyban megrendezett Tourfilm fesztiválon. Ragályi Elemér filmje, a Téli Magyarország Ezüstrózsa-dijat nyert, azon kívül megkapta a Nemzetközi Terjesztők Díját is. A Böszörményi Géza rendezte Tiger Rag, amely a Benkóegyüttesröl készült, a video-kategóriában nyert művészeti díjat. A képen Tallós Ritát, a Tiger Rag főszereplőjét sminkelik. Micsoda zűrzavar! Pedig csak hangolnak az amerikai főiskolák dzsessz-zenészeiből 400-an a floridai Epcot Center megnyitóján Fritz Egli konstruktőr és Luigi Colani formatervező épített egy szuper motorkerékpárt. Colani kitervelte a burkolatot, amely nemcsak a motort foglalja magában, hanem a vezetőt is. Ennek az az egyetlen — bár
