A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-03-06 / 10. szám
SNNAN HAnjOTTUK-OLVASTÜK-LATTUK A látvány alapján azt hihetné az ember, hogy Hollandiában, a szélmalmok országában készült a kép, pedig ez „csak" a párizsi Pigallon levő Moulen.Rouge. Csehov harmadszor szólal meg a tánc művészet nyelvén a moszkvai Bolsojban. A Sirályból és a Kutyás hölgyből Rogyion Scsedrin komponált balettot, mind a kettőnek koreográfusa és főszereplője Maja Pliszeckaja volt. Az új Csehov-balett, a nemrégiben bemutatott Anyuta zenéjét Valerij Gavrilin komponálta. A mű koreográfusa Vlagyimir Vasziljev, ő táncolja a férfi karakterszerepet (a képen). nás flottához tartozik. A flotta legnagyobb kapacitású tagja a háromszáz tonnás „Margit hercegnő", amely 416 utas és 30 gépkocsi szállítására alkalmas. Téchy Olivér: BUDDHA Páratlan értékű könyv jelent meg az elmúlt év végén a Gondolat kiadónál. Több mint hatvan év után az első magyar nyelvű Buddha-életrajz. Tudniillik, az ezt megelőző könyvecske, Schmidt József Buddha-monográfiája 1923-ban jelent meg. Hihetetlen, de így van. így többszörös az öröm, Téchy Olivér könyve láttán. De ki volt Téchy Olivér? Puskás Ildikó alapos előszavából tudjuk, hogy 1908-ban született Aradon. Jogtudományi doktorátust szerzett s egyetemi évei alatt ismerkedett meg a szanszkrit és a páli nyelvvel. 1942-töl úgyszólván haláláig a Buddha életét bemutató kéziratán és a Dhammapada című kánonikus mű fordításán dolgozott. 1970-ben ment nyugdíjba, mint bíró s a pihenés első éveit arra fordította, hogy az évtizedekig ériéit munkát formába öntse. Sajnos nem érhette meg életművének a megjelenését. Pedig elismerésre méltó teljesítmény Téchy Olivér Buddha-monográfiája, annak ellenére, hogy — miként a szakember. Puskás Ildikó írja — „nem hibátlan munka, de szükséges és hiánypótló, tiszteletet követelő. Mindenképpen meghálálja az olvasó fáradságát: sok-sok ismerettel gazdagítja, horizontját más világra tágítja, és segíti annak megértésében, miért olyan népszerű vallás a buddhizmus. A magyar indológia. Körösi Csorna Sándor anyanyelvének indológiája, mintha elhalt volna a páratlan szorgalmú Baktay Ervin halálával. S ez annál inkább érthetetlen, mert a magyar orientalisztika egyéb területei a sinológiától az arabisztikáig, virágkorukat élik. No de ne búsuljunk, örvendezzünk inkább Téchy Olivér könyvének. Idéztük az előszót, amely szerint a szerző lefordította a Dhammapadát. Nyilván ebből közli a monográfia a rengeteg alapszöveget. Szinte egy kötetre való olvasható belőlük a könyvben, feltehetően először magyarul. (cselényi) Jugoszlávia három köztársaságában élnek magyar nemzetiségűek. A legkisebb létszámú magyarság Szlovénia északnyugati csücskében. Mura vidéken él. Számuk tízezerre tehető. E néptöredék egyetlen, anyanyelvén irt tájékoztatási eszköze a Népújság, melynek jubileumi, 30. évfolyamát módomban állt elolvasni. Ennek alapján próbálom bemutatni a szlovéniai magyarok hetilapját. Mint az impresszumból kiderül, a Népújság a Dolgozó Nép Szocialista Szövetsége lendvai és muraszombati községi választmányának a hetilapja, a muraszombati Rádió és Sajtóintézet adja ki. A hetilap felelős szerkesztője 1967 óta Varga Sándor. A Népújság a szlovén nyelvű Pomurski vestník mellékleteként jelent meg először 1956 januárjában. 1958 elején vált önállóvá Népújság címmel, s kéthetenként látott napvilágot. 1964-ben magyar munkatársak kerültek a laphoz, időszerűbbé váltak a cikkek, tartalmi és nyelvi színvonala is javult. 1986- ban a 2 100 előfizető nyolc oldalas újságot vehetett a kezébe. Formátuma nagyjából az Új Szóéval egyező. A Népújság igyekszik tájékoztatni Muravidék magyar nemzetiségű állampolgárait a politikai és társadalmi eseményekről, az időszerű kérdésekről. A Népújságnak a magyar nemzetiség művelődési életében betöltött szerepéről találóan vall Pozsonec Mária külső munkatárs: „Mi teszi vonzóvá? Ismerjük a benne leírt események szereplőit, a cikkek íróit, a képekről reánk mosolygó arcokat. Rólunk szól az újság. A mi nagy-nagy akarásunkról, küzdelmeinkről, hibáinkról, örömeinkről, eredményeinkről — egyszóval az életünkről." A Kulturális figyelő c. rovatban behatóan foglalkoznak a nemzetiségi kultúregyletek tevékenységével, melyek száma csupán öt (4 felnőtt, 1 iskolai), ám tizenhét szekciójuk működik 255 taggal. Főképpen a színjátszásban, karéneklésben és a népi táncban jeleskednek. A rovat rendszeresen közöl recenziót sőt bírálatokat is. A 30. évfolyam kellemes meglepetéssel is szolgált hűséges és újonnan szerzett olvasóinak. Muratáj címmel évi 4—5 alkalommal megjelenő irodalmi, művészeti, kritikai mellékletet indított, mely a vidék művelődési tükre, irodalmi szócsöve, az anyanyelvi alkotó munka műhelye kíván lenni. Nem hiányzik a Népújság oldalairól a honismeret, a néprajz, a helytörténet sem. Urbán Aladár w LAD KISVÁROSI LADY MACBETH A szerző: Nyikolaj Szemjonovics Leszkov a tizenkilencedik század orosz irodalmának kiemelkedő alakja. Ezt a rangot elsősorban elbeszéléseivel vívta ki. Tapasztalatait, páratlanul éles megfigyeléseit részint bírósági •tisztviselőként, részint országjárás közben szerezte, ami kitűnő esélyt nyújtott arra, hogy megismerje a nép életét, lelkivilágát s gondolkodásmódját. Gogollal, Turgenyewel, Lev Tolsztojjal és a klasszikus orosz irodalom többi jeles alkotójával egyenrangú írásait jobbára a tömörség, a szuggesztivitás, a jellemek lélektani pontosságú rajza teszi értékessé. Ezek az alkotói erények vonatkoznak a Kisvárosi Lady Macbeth cimü elbeszélésér» is, amelyet a nyitrai (Nitra) Andrej Bagar Színház egyik legutóbbi bemutatójának színpadra alkalmazói: Darina Kárová és Jozef Bednárik bizonyos értelemben átgyúrandó’ nyersanyagnak tekintettek. Fontos megjegyezni, hogy nem a szerző ellenében, hanem Leszkov eredeti törekvéseinek szellemében alkalmazták a prózai színpad dramaturgiai szempontjaihoz a környezetének fojtó légkörében élő Katyerina sorsának nyomon követését. Jozef Bednárik rendezésének világosan körvonalazott szándéka felmutatni, hogy Leszkov kisvárosi történetének hősnője nemcsak holmiféle akamokságból gyilkosságba sodródó asszony, aki elvetemültségből, netán unalomból öl, hanem áldozat is, akit mások aljassága és gonoszsága legalább oly mértékben taszít a bűn útjára, mint saját szenvedélye. A zenés vásári balladák stílusában fogant előadásban ezt a felfogást tükrözi a főszerepben Éva Pavíiková játéka is, aki nagy biztonsággal bontja ki Katyerina figurájának kettős énjét. Ján Gallovič részleteiben is kidolgozott, sajátos hangulatát tükröző mozdulatokkal s főképpen kifejező mimikával ábrázolja Szergej jellemgyengeségeit, Andrej Rimka pedig az érzelmileg sivár Borisz Izmajlovból teremt kitűnő karakterfigurát. A nyitrai előadás balladai hangvételét nemcsak a Ján Majernik és Jozef Revallo komponálta dalok, hanem Ľubica Obuchová kosztümjei és František Perger ötletesen végiggondolt, a népi alkotóművészet elemeit is hasznosító díszletei is kifejezően hangsúlyozzák. Miklósi Péter HAUSER Különös filmek alkotójaként tartják számon a jelenkori nyugatnémet filmművészet neves rendezőjét, Werner Herzogot, aki nyugtalanító, sokszor misztikus történetei s még inkább bizarr hősei révén lett ismertté. Filmjeinek főszereplői olyan emberek, akikre másságuk, „különcségük" miatt értetlenül vagy ellenségesen tekint a társadalom. Az ö sorsuk a magányos lázadóké, a kitaszítottaké: szenvedés és elkerülhetetlen bukás. Kaspar Hauserre is ez vár. .. Kaspar Hauser nem a képzelet szülötte; ő Európa történetének egyik legrejtélyesebb alakja. Felnőtt koráig a világtól elzárva, egy pince rabjaként élt, s amikor 1828-ban váratlanul feltűnt Nürnberg főterén, alig tudott járni és beszélni. Személyével kapcsolatban már akkor furcsa híresztelések, mendemondák kaptak lábra. A rejtélyes lelenc öt évvel felbukkanása után gyilkosság áldozata lett. Ki ölte meg és miért? — talán sosem fogjuk megtudni. Meglepő, de igaz: Herzogot a legkevésbé sem érdekli a címszereplő származása, az alakját beburkoló köd eloszlatása. Öt az izgatja, képes-e Kaspar integrálódni a számára oly sokáig ismeretlen emberi társadalomba, képes-e magáévá tenni annak erkölcsi normáit, elsajátítani fogalomrendszerét, a műveltség alapvető elemeit? S még inkább foglalkoztatja a rendezőt a probléma megközelítése Kaspar szemszögéből: toleráns-e (s ha igen, mennyire) a társadalom azzal szemben, aki más, mint a többség, az „átlag", aki segítségre, védelemre szorul? Herzog egyik lehetőségben sem hisz. Hőse — noha értelmes és sok mindent megtanul — nem tud beilleszkedni a közösségbe, az emberek között is teljesen magányos marad, idegenként és értetlenül szemléli az öt körülvevő világot, a társadalom pedig képtelen megérteni, befogadni Kaspart. Herzog számára Kaspar Hauser története voltaképpen csak ürügy, hogy a főhős személyével jelképezett elidegenedésről és magányról, az emberek közti kommunikáció zavarairól beszélhessen. A Kaspar Hauser méltán tartozik a rendező legjelentősebb alkotásai közé: megrendítő és elgondolkoztató mű, mely alkalmat ad arra is, hogy szembenézzünk önmagunkkal. G. Kovács László 9
