A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-03 / 1. szám
LARRY SISNER LÁNYOK ÉS FIÚK! A Karvai (Kravany nad Dunajom) Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága értesíti az általános iskola végzős tanulóit, hogy jelentkezhetnek középfokú szaktanintézetünkbe, ahol az 1987/88-as tanévben a következő szakok közül választhatnak: 1. Kertészet — virágkertészet, díszkertészet, zöldségtermesztés, gyű mölcstermesztés 2. Szőlészet — szőlő és gyümölcstermesztési ágazatokkal 3. Épületasztalos szak 4. Állattenyésztési szak A felsorolt szakok sikeres elvégzése után folytathatják tanulmányaikat a dolgozók középiskolájában (szintén Karván), ahol érettségizhetnek kertészeti és szőlészeti szakon. Iskolánk az érvényes előírásoknak megfelelően teljes diákotthoni ellátást, zsebpénzt és keresetet biztosit. A szakgyakorlatot az iskola tanműhelyében és kertgazdaságában végzik a tanulók. A nyári szakgyakorlat egy részét a tanulók külföldön végzik. Diákjaink számára külföldi és belföldi üdüléseket is biztosítunk. Lehetőség nyílik kulturális és sporttevékenységre is. Várjuk jelentkezésieket! a Középfokú Mezőgazdasági Szaktanintézet igazgatósága 946 36 Kravany nad Dunajom A Morning magazinban a következő apróhirdetés látott napvilágot: „Harmincesztendös nő. romantikus és szégyenlős, rokonság nélkül, de vagyonnal rendelkező, szeretne levelezésbe lépni egy jól nevelt úriemberrel. Jelige: Házasság. A levelét címezze ... stb." Sean Dalton, a londoni magánnyomozó elolvasta a hirdetést. — Ez a nő az ördögöt keresi — mondta a segédjének. A magánnyomozó másnap a Tirolba utazó turisták között szorongott az autóbuszban. Megfogadta az orvosa tanácsát. Dalton szeme megakadt egy feltűnően magas férfin: mellette fiatal nő foglalt helyet. Az első motelnál valamennyien elhagyták az autóbuszt. Csak a magas férfi felesége és a magánnyomozó maradtak a kocsiban. Dalton átadta a nőnek a névjegyét: — Sean Dalton ... magánnyomozó. — Eileen Denholm ... sajnálom, de nincs szükségem a szolgálataira. Mr. Dalton . .. habár ... tudja, hogy miért utazunk mi Tirolba? A férjem meg akar szabadulni tőlem. Eddig két alkalommal akart eltenni láb alól. Először a metróban próbálkozott... másodszor altatótablettákat kevert az italomba. Azt kérdi, miért ? A pénzem miatt. — Maga Mr. Denholm első felsége ? — Dehogy. Mel özvegy volt. amikor megismertem. Első felesége közúti baleset áldozata lett... vagyonát Mel örökölte. — Miért nem fordul a rendőrséghez? — Mel azt mondaná, hogy megint elszédültem — mindenki tudja, hogy szédülékeny vagyok —. meg aztán ... össze is cserélhetem a tablettákat. Mel ravasz ... hirdetést adtam fel az újságban ... és megismerkedtünk. — A férje tudott az örökségről ? — Hogyne. Az esküvőnk előtt mindent elárultam neki. Ezután mindketten aláírtuk a végrendeletet. Ha egyikünk meghal, a pénzt automatikusan a másik kapja ... A kővetkező pillanatban Mel Denholm felkapaszkodott a buszra. Egy csinos nő követte. — Eileen ... engedd meg, hogy bemutassam Jenny Kellert. Egyedül utazik és gondoltam szívesen összebarátkozol vele. — Beleszeretett ebbe a dögbe, mindenki látja — panaszkodott Eileen néhány nap múlva a magánnyomozónak. Szombaton megérkeztek egy romantikus osztrák faluba és az éjszakát egy várkastélyban töltötték. Másnap reggel az útvezető, Mr. Edmundson közölte a turistákkal, hogy aznapra érdekes műsort állított össze. Ha valaki friss levegőre vágyik, akkor a felvonóval felszállitathatja magát a hegycsúcsra, az erdészlakig. Mel és Jenny természetesen a kirándulás mellett döntöttek, de végül Eileen is velük tartott. A magánnyomozó a bárban telepedett le. Mel a közeli faluba indult — tehát meggondolta magát —, de megígérte, hogy hamarosan viszszatér. Jenny magas sarkú szandálban és kötött mellényben sétált a napfényben. Eileen rózsaszínű kabátban lépkedett mellette. — Szép a kabátod — állapította meg Jenny. — Megegyezik a sál színével. — A férjemtől kaptam ... a születésnapomra. Dalton ezalatt elszundikált, az asztal mellett. Csak akkor ébredt fel, amikor a pincér megérintette a vállát: — Mr. Dalton! Gyorsan! A pincér az ablak felé mutatott. A köd beborított mindent. — A hölgyek visszatértek? — kérdezte a magánnyomozó. — Nem uram. Attól tartok, hogy... — Ha van egy kis eszük, akkor a csúcson maradnak, amig feloszlik a köd. Látta Mr. Denholmot ? Mel Denholm ekkor lépett be a szalonba. — Látta a feleségét. Mr. Denholm ? — Mintegy húsz perccel ezelőtt... a szakadék szélén. — Ne beszéljen butaságokat! — Mégis a szakadék szélén láttam. A köd egy pillanatra szétoszlott és ... — Látta miss Jenny Kellett is ? — Nem ... ha tudom, hogy leszáll a köd. akkor nem megyek le a faluba. — Biztos abban, hogy a feleségét látta ? — Felismertem Eileen rózsaszínű kabátját és a sálját. Nagy nehezen mégis felkapaszkodtam, de nem találtam senkit a csúcson ... igen ... és valaki sikoltott a ködben... hallottam. Ekkor toppant be a szalonba Eileen. — Hol hagytad Jennyt? — kérdezte idegesen Denholm. — Hát nincs itt ? Amikor leszállt a köd, azt mondtam neki. hogy nem maradok tovább. Mire Jenny azt válaszolta, hogy csak menjek. Arra gondoltam, hogy meg akarja várni a férjemet. — Mikor történt mindez? — tette fel a kérdést Dalton. — Körülbelül fél órával ezelőtt. — Csak nem adta neki kölcsön a kabátját és a sálját? — Dehogynem, hideg volt... és maradni akart. — Mindent értek — mondta Dalton. — Mr. Denholm nem a feleségét látta a szakadék szélén, hanem miss Jenny Kellert... — Miért gondolod, hogy én állok a szakadék szélén ? — kérdezte Eileen. — Én félek ... a sziklák olyan élesek, mint a kés. Másnap Dalton, Denholm és Edmund son terepszemlét tartott a hegycsúcson és a szakadékban megtalálták Jenny holttestét. — Bonyolult ügy — mondta később Dalton Eileennek. — Az is lehet, hogy Jenny a mélybe vetette magát. — Leugrott? — csattant fel Eileen. — Miért ugrana le? Szerette az életet. Mel lökte a szakadékba. Mel gyilkos. — Nincs bizonyítékom asszonyom, de most legalább nyugodtan aludhat, az élete nem forog veszélyben. Ha hazatér, akkor semmisítse meg azt az átkozott végrendeletet. Néhány órával később Dalton felkereste Edmundsont. akitől megtudta, hogy Denhofmék Zürichbe utaztak. Huszonnégy óra elmúltával Dalton Svájcba érkezett, de a madarak már elrepültek. A portástól megtudta, hogy Franciaországba utaztak. Három napig kutattak utánuk és végül megtalálta őket. A tengerparti faluban mindenki a tragédiáról beszélt. Az egyik szemtanú beszámolt az eseményről: — Csak annyit láttam, hogy mindketten beszállnak a csónakba. Minden pillanatok alatt zajlott te. A férj egyszerre csak elengedte az evezőket, az asszony föléje hajolt, hogy segítsen. A csónak ekkor felborult és mindketten a vízbe pottyantak ... és a férj belefulladt a mély vízbe. A magánnyomozó egyenesen a szállodába ♦ rohant. — Megtaláltam ugyan magát, de elkéstem. Mondjon el mindent. Megtalálták a férje holttestét ? — Napokig eltarthat, amíg ... — Megtalálják holnap vagy sohanapján. Mindenesetre a nyomok eltűntek ... annak a méregnek a nyoma, amelyet a férje kávéjába vagy az italába öntött. — Maga részeg. — Ön azon a végzetes napon a szakadék szélén állt így van ? — Tíz méternyire álltam Jennytől. — Mégis tudta, hogy a mélyben a sziklák olyan élesek, mint a kés. Ha nem áll a szakadék szélén, akkor mikor vette szemügyre a sziklákat ? Maga lökte a mélybe Jennyt. igaz ? — Mi történt magával, ember? Miért löktem volna le a mélybe? — Egyszerűen tudtomra adta. hogy a férje az ön skalpjára vadászik. Az az igazság, hogy a maga élete sohasem forgott veszélyben. — Bizonyítékokkal is szolgálhat, uram ? — Csak megkérdem: milyen hosszú azoknak a férfiaknak a listája, akiket eltett láb alól. Vésse az agyába, asszonyom! Ha felfedezem az újságban a szöveget amelyben egy romantikus és szégyenlős nő levelezésbe szeretne lépni egy jólnevelt úriemberrel, akkor meglátogatom önt... fegyverrel a kezemben. Egy esztendő elmúltával Dalton az újságban lapozgatott és a szeme megakadt egy rendőrségi híren. „Mrs. Eileen Thomson, aki egy hónappal ezelőtt ment férjhez, tegnap éjjel kizuhant londoni lakásának tizenhatodik emeletéről és szörnyethalt. A férje azt vaHja. hogy Mrs. Thomson szédülékeny természetű volt. A rendőrség megállapította, hogy szerencsétlenség történt." A magánnyomozó a segédjéhez fordult. — Ez az epilógus... Mit tudunk mi erről a Mr. Thomsonról ? 23
