A Hét 1987/1 (32. évfolyam, 1-26. szám)

1987-03-06 / 10. szám

KŐVETKEZŐ SZÁMUNK TARTALMÁBÓL: Kötődések — beszélgetés SIMON JÁNOS mérnökkel Fister Magda: KERTÉSZEK KÖZÖTT Szabó G. László: Az öltözőben: PITTI KATALIN Balázs Béla: HEGYEN-VÖLGYÖN SÍTALPAKON Ozogány Ernő: OHM TÖRVÉNYE Dunai Béla: A GÍZAI PIRAMISOK Címlapunkon — részlet Spanner Edit: Ifjú család című festményéből Fotó: Mészáros József A Csemadok Központi Bizottságának képes hetilapja. Szerkesztőség: 815 44 Bratislava, Obchodná 7. Telefon: 332-865 Megjelenik az Obzor Kiadóvállalat gondozásában, 815 85 Bratislava, ul. Čsl. armády 35 Főszerkesztő: Strasser György Telefon: 336-686 Főszerkesztő-helyettesek: Ozsvald Árpád és Balázs Béla Telefon: 332-864 Grafikai szerkesztő: Krát Péterné Terjeszti a Posta Flirlapszolgálat Külföldre szóló előfizetéseket elintéz: PNS — Ústredná expedícia tlače, 813 81 Bratislava, Gottwaldovo nám. č. 6 Nyomja a Východoslovenské tlačiarne n. p.. Košice. Előfizetési díj egész évre 156,— Kčs Előfizetéseket elfogad minden postahivatal és levélkézbesítö. Kéziratokat nem örzünk meg és nem küldünk vissza. Vállalati hirdetések: Vydavateľstvo Obzor, -inzertné oddelenie, Gorkého 13, VI. poschodie tel: 522-72, 815-85 Bratislava. Index: 492 11. KÖTŐDÉSEK Nagy Gizella, a politikai tudományok kandi­dátusa, azt mondja magáról, hogy meglehe­tősen racionális gondolkodású és életében a főszerepet a munkának szánta. Nagy Gizella azt mondja magáról, hogy bár hajadon ma­radt, a sikerért neki is meg kell és meg kellett küzdenie; de hozzáfűzi mindehhez azt is: ö a sikert sohasem pusztán a tisztségekben, ne­tán azok halmozásában látta. Nagy Gizella jobbára egyszerűen öltözik, kevés ékszert hord, szereti az összehangolt színeket és sohasem titkolja életkorát: január közepén volt 39 éves. Több mint öt évvel ezelőtt, 34 évesen választották meg a kerületi szakszer­vezeti tanács titkárává. — Sokat ártanak a nőknek azzal, ha pusz­tán statisztikai célzattal hajtják végre a nő­politikából fakadó teendőket — mondja. — Nem tartom kizártnak, hogy a választást az én esetemben szintén motiválta ilyesmi, bár úgy érzem, a kívánalmaknak több szempont­ból is megfeleltem. Eleinte azért valamiféle szorongás élt bennem. Örültem az új tiszt­ségnek, ugyanakkor nemegyszer fölötlött bennem a gondolat, hogy nem csupán a tudás, a rátermettség, a munka döntött mel­lettem, hanem az egyenjogúság elvének kis­sé gépies alkalmazása a többnyire férfiak által viselt tisztségek egyikében. — Azt akarja mondani, hogy pasztán indi­rekt okok játszottak közre titkárrá választásá­ban? — Annyira szerény azért nem vagyok. Ré­szint főiskolai, részint szakosító tanulmánya­im során éjjeleken át tanultam. Mostanában gyakran csodálkozom, hogyan bírtam azt a tempót, de tényleg az érdeklődés hajtott, amelyhez talán némi bizonyítani akarás iš vegyült; ám — ha hiszi, ha nem — poszthoz jutás semmiképp. Tény viszont, hogy jó csa­ládi háttérrel és megbízható tudásbeli ala­pokkal indultam el Nagymegyerről, ahol a magyar tannyelvű alapiskola, illetve a Teleki Miklós igazgatta tizenegyéves középiskola diákja voltam. Őszintén szólva, sok tekintet­ben eszménykép maradt részemre. A nyitrai Pedagógiai Fakultás hallgatójaként épp úgy, mint a várkonyi alapiskola tanítónőiéként, de több tekintetben később is. Teleki Miklós okosan, lelkesen irányította a tanári kart, s aki abban az iskolában érettségizett, az tud­ta, mit jelent helytállni az életben. A nagy­­megyeri iskola akkori diákjainak zöme nem­csak önmaga érdekében igyekezett, hanem az otthonunknak, a szüléinknek, a tanáraink­nak is bizonyítottunk, s eközben észrevétle­nül megtanultunk szakmailag igényesek len­ni. A presztízs abban volt, hogy ha már csinálok valamit, azt jól csináljam meg. En­nek az értékkeresö szívósságnak nagy hasz­nát vettem akkor is, amikor az SZLKP Duna­­szerdahelyi Járási Bizottsága dolgozójaként egy esztendeig a bratislavai pártfőiskola, a hetvenes évek derekán pedig ennél hosz­­szabb ideig a társadalomtudományok moszkvai akadémiájának hallgatója lettem. — Nemcsak a nosztalgia szépíti életének jelenleginél is fiatalabb éveit? — Nem! Simának tűnő életpályám jópár­­szor felelős döntések elé is állított. Legnehe­zebb elhatározásaim egyike például az volt, amikor moszkvai tanulmányaim megkezdése előtt három évre „elnapoltam" a tervezett férjhez menést, és ez is egyik fő oka annak, hogy mindmáig egyedül élek ... Ez az egyéni csalódással párosuló szakmai és tanulmányi NAGY GIZELLA, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Szakszervezeti Tanács titkára siker a magánéletben bezárta számomra a kaput a privát „érvényesülés", azaz a hagyo­mányosan értelmezett családi boldogság előtt. Meggyőződésem, hogy szerencsések azok a nők, akik jó házasságban élve jutnak a felkészültségükhöz és az ambícióikhoz mért pozícióhoz, mert fordított sorrendben sokkalta nehezebb a dolog. Sietek azonban hozzáfűzni: mindez nem jelent számomra talajvesztést, netán holmiféle pluszhátrányt. Rengeteg szál köt ugyanis mindmáig Nagy­­megyerhez, a még szűkebb szülőföldnek számitó Izsaphoz, avagy jelenlegi lakhelyem­hez: Dunaszerdahelyhez is. Szíwel-lélekkel csallóközinek vallom magam. Itt születtem, innen indultam, évekig itt dolgoztam, itt élnek a rokonaim, apám, anyám, a testvére­im és azok családjai — ők valamelyest pótol­ják az igazi otthont. Számomra hallatlan biztonságot ad ez a terep. — Házasságellenessé vált? — Dehogy! A harmonikus házasság egészséges és jó dolog, ugyanakkor a válást komoly megrázkódtatásnak tartom. Minde­mellett az én sorsom egyszerűen úgy alakult, hogy egyedül élek. Az érem másik oldalát szemlélve, talán előnye is van ennek. Például annyiban, hogy idejekorán megszoktam az önállóságot, a célirányos tevékenységre való összpontosítást. Még a saját lakásomban is. Szeretek főzni, takarítani, lemezeket hallgat­ni, olvasni, kötni, horgolni, egyszóval min­dent úgy csinálok, mint a nők millióinak zöme — legföljebb az átlagosnál valamivel tudatosabb időbeosztással. — Ön a feminizmus szószólója ? — Az emancipációért elsősorban a mun­kahelyen szállók síkra. Meggyőződésem, hogy egyébként jócskán különbözik a férfi és a nő szerepe a társadalomban, és ez így van jól. Erőltetett -.és felesleges az erőszakos szerepcsere. De önmegvalósításra mindkét nemnek szüksége van. Az én ismeretségi körömben is akad nő, aki a családi fészek KÖTŐDÉSEK melegen tartásával beéri, s igaz ami igaz: ez sem kis teljesítmény. Anyaként is lehet „al­kotni", de tapasztalataim szerint — mondjuk vezérigazgatóként is! Szememben a teendők egymásmellettisége lenne szép. — De azért az otthon gyeplője az asszony kezében legyen, igaz? — Látom, mégiscsak azon akar rajtakap­ni, hogy feminista vagyok!.. . Téved, mert szerintem a totális önállóság épp annyi súr­lódás forrása lehet, mint a totális alárendelt­ség. A papucsférj, vagy a papucsnej aligha ideális partner. Azt már elértük, hogy a nőt elfogadják, mint vezetőt. Most azt kellene elérni, hogy a női vezetőt is elfogadják mint feleséget, családanyát. Persze, az illetőnek ehhez viszonylag fiatalon kell megfelelő tisztségbe kerülnie. — Értsem úgy, hogy önnek ez az egyenjo­gúságról alkotott gyakorlati véleménye ? — Való igaz, hogy a vezetői státuszok többségében férfiak dolgoznak. Én viszont nem szeretek különbséget tenni a nemek között, ha a férfi vagy nő által egyaránt elvégezhető munkáról van szó. Csak az em­bert szabad látni, aki alkalmas valamilyen feladatra, függetlenül a korától, a nemétől, a szeme vagy a haja színétől. Persze, hiba lenne erőltetni, hogy pontosan annyi legyen a vezetők között a nő, mint a férfi, úgysem a számarányokon van az igazi hangsúly, ha­nem a lehetőségek ésszerű kihasználásán. Ezért óriási hiba, ha valahol egy alkalmatlan nőt neveznek ki vezetőnek pusztán azért, hogy javítsuk a statisztikát. Szerintem első­sorban a rátermettség a lényeg, bár az sem titok, hogy az előítéletek és kötöttségek miatt az induláskor még napjainkban is ne­hezebb dolga van egy nőnek. — Soha nem találkozott a férfiak részéről előítélettel? — Dehogynem! Sokszor. Ám ha értelmes emberrel beszélgetek, fölöslegesnek tartom emancipációs jogaim hangsúlyozását. A kor­szerűen gondolkodó férfiak részéről soha nem tapasztaltam előítéletet. — Munkatársaival milyen a kapcsolata? — Igyekszem nem mellébeszélni. Elvem: az ember lehetőleg ne kerteljen, hanem bátran mondja meg, ha a véleménye szerint valamit nem lehet megcsinálni. Persze, pró­bálja ezt elfogadhatóan meg is indokolni. Aki ilyen kapcsolatot teremt a munkatársaival — legyenek azok fizikai dolgozók vagy mérnö­kök, nők vagy férfiak —, abban bízni fognak. Vezetni, egy-egy munkaszakaszt irányítani nem lehet úgy, hogy az ember ne érezze: megbíznak benne. Szakszervezeti tisztségvi­selőként pedig különösen fontos ez. — Jelenlegi funkciójában mit tehet a nő — a nőkért? — Semmivel sem többet, mint egy jó érzésű férfi. Látja, ebben is az egyenjogúság elve érvényesül. — Elégedett? — Szívesen végzem a munkám. Karriere­met nem én kovácsoltam, hanem a lehetősé­gekkel élve így alakult. Felesleges hát a kérdés: megérte-e? Számomra éppen olyan lényeges, hogy egészséges legyek, mert ak­kor kerékpáron tehetem meg kedvenc útvo­nalamat Dunaszerdahely és Nagymegyer kö­zött. MIKLÓSI PÉTER 2

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom